Szeretni fogsz valaha?

10.

Kim Hanbin (No Eul bátya)

Szeretnem meg lepni a húgom, hogy el viszem a nagy szüleink hazába ahol első három évet töltötte ő nem nagyon emlékszik az ilyenekre. A házhoz érve feltörtek bennem az emlékek. A hintát még papa készíttette No Eulnak. A papáék halála után költöztünk Magyarországra, habár én sokáig titkoltam nagyon megütött a nagy szüleink halála de a húgom miatt maradtam erős, ha ő nem lett volna én már rég kikönyörögtem volna hogy jöjjünk vissza. De be kelet látnom hogy jobb volt neki ott magyarban.

No Eul pov.

Egy házhoz hozott a bátyám, nem értem miért teljesen el hagyatott öreg ház a kert romokban egyedül a hinta volt a legjobb állapotban.
- No Eul- szólalt meg a bátyám én nagy szemekkel rá nézek - Ebben a házban éltünk mikor meg nagyon kicsi voltál, azt a hintát papa készítette neked a saját kezével. - monda miközben könnyek gyűltek a szemében. Én csak oda sétáltam a hintához és le ültem. Ez az egyetlen kézzel fogható dolog amit papámtól kaptam. Mikor születem azután pár nappal halt meg.
- Papa volt az első aki bement anyához téged meg látogatni, nagyon szeretett. - mondta bátyám.
- Annyira rossz hogy soha nem tudtam megölelni és megköszönni neki ezt az ajándékot- kezdtem el sírni.

~2 óra múlva~

Hazaértünk a háztól, a srácok kérdezgetni kezdtek. Szóról szóra el meséltem nekik mindent. Felmentem a szobámba, leültem a laptopom elé és nézelődni az interneten.
Ki dobott egy szavazást miszerint lehet szavazni az év legjobb férfi bandájára. Persze hogy a srácokra szavaztam. Mikor el küldtem csörög a telefonom az igazgató hívott.

Én: Jó napot igazgató úr!
Ig: Jó napot No Eul! Azzal fordulnák önhöz hogy most be tudna fáradni az irodámba?
Én: Persze! 20 perc és ott vagyok!
Ig: Rendben! Várom és köszönöm!

Lerohantam a srácokhoz szólni hogy az igazgató be hívott magához és majd jövök. Ahogy be lépetem sietem a lifthez. Mikor fel értem a 10-re kilépve megpillantatom az igazgató urat két ismeretlen emberrel. Szép lassan oda sétáltam és illedelmesen köszöntem az igazgatónak.
- No Eul hagy mutassam be a rendező urat- mutat feléjük.
- Örvendek Kim No Eul vagyok - mutatkozok be.
- Számomra az öröm én Park Heechan vagyok - fogott velem kezet
- Én Kim Samuel vagyok - vette le a kapucnit a srác és fogtunk kezet. Bele néztem gyönyörű barna szemeibe miközben kezet ráztam vele. Megfagyott körülöttünk a levegő is.
- No Eul szeretnék ha te lennél a női fő szereplő a sorozatunkban - mondta Park rendező.
- Szívesen lennék. De csak akkor ha az igazgató úr engedi.- rá nézek az igazgatóra. Ő csak bólint.
- Akkor igazgató úr intéztük el a papírokat. Ti meg barátkoztok. Jövőhét után kezdünk - mondta majd a kezembe nyomta a szerep osztást és el mentek.
- Ő nem is tudom mit mondhatnék - habogtam össze vissza.
- Nem kell semmit mondani. Inkább menjünk igyunk meg valamit - ragadott karon és vitt a lifthez.
- Nem rég vagy ebben a szakmában mi? - kérdezte.
- Ennyire látszik? - kérdeztem vissza. Mire el nevet magát.
- Kicsit - válaszolt.
- Á nem tagadom tovább nagy rajongód vagyok és örülök hogy veled dolgozhatok - hajoltam meg. Felém fordult.
- Segítek hogy bele szokj az idol életbe - mondta. Majd ki szálltunk a liftből és a közeli kávézóna vettük az irányát. Olyan sokáig beszélgetünk hogy arra lettünk figyelmesen hogy kilenc óra el múlt haza vitt majd csendben be osontam a házba. Felmentem a szobámba és gyorsan lefürödtem majd mentem aludni.

~Reggel~

Kilenc óra fele Jin jött be felkelteni.

- Eul ébresztő! Hasadra süt a nap!
- mmm- nyöszörgök.
- Na gyerünk - szedi le rólam a takarót.
- Még öt percet! - mondom álmosan.
- Vár lent a bátyád! - szólt nekem kicsit erélyesebben. Azonnal ugrottam a szekrényhez. - Hah most már tudom mivel lehet kelteni - nevette fel.
- Kimennél? Mert öltöznék.- mondom.
- Megyek hercegnő - puszilta meg a fejemet. Gyorsan felöltöztem és rendbe szedtem magam és mentem le. Azonnal ugortam a bátyák nyakába. Minden percet ki használok amit vele tölthetek.
-Bátyus ma menjünk vegyünk anyának és apának ajándékot-mondtam vidáman.
-Rendben! -vágta rá jókedvűen. Megreggeliztünk aztán indultunk vásárolni. A bevásárló központban nagyon sokan voltak. Nehezen de a 20-dik boltban találtunk anyának és apának ajándékot.
- Remélem tetszeni fog nekik - mondta a bátyám.
-Biztosan - mondtam. Indultunk volna ki mikor neki mentem egy maszkos embernek.
-Bocsánat - hajoltam meg mikor észre vettem Samuelnek mentem neki.
-Semmi baj- nevetett. Bemutatkozott a bátyámnak majd mondta sietni e kell így mi is mentünk haza fel vette a bátyám a bőröndjét és mentünk a reptérre.
- Muszáj menned?- mondtam a váróban
-Igen picur - ölelt meg majd el kezdtem sírni. Meghallottuk hogy elkezdhetik  a bélszálast. Nehezen de elengedtem. Szomorúan mentem vissza az entbe. Ott várt a rendező és Samuel. Minket magunkra hagyott a rendező.
-Jól vagy? - kérdezte.
- Igen. - mondtam.
- Nem úgy tűnik. -guggolt le elém.
- Csak ma ment haza a bátyám - kezdtem el sírni. Ő szorosan magához ölelt.
- Akármi is legyen mindig itt leszek neked rám támaszkodhatsz -mondta. Én is át öleltem és még jobban sírtam. Sokáig beszélgetünk ott mivel ránk esteledett. A kis buszával el vitt a hazáig.
-Köszönöm hogy haza hoztál - szálltam volna ki de megfog a karom.
- Eul.... holnap  találkozunk - engedte el. Jin várt a konyhában leültem. Meg melegítette a kajámat.
- Jó étvágyat! Elég későn jöttél haza hol járt a bárányka? - keddezte.
- Az entben voltunk Samuellel - mondtam és bólogatott.
-Egyél hercegnő én mentem aludni- mondta azzal puszit nyomot a fejemre.

Sziasztok hosszú idő után végre hozattam a reszt! Jó olvasást kívánok

❤