5. Váratlan érzelmek

145 4 1
                                    

No Eul pov.

Reggel felébredve boldogan battyogtam le a konyhába. Meglepetésemre Jinnek Yoongi is ott volt.
-Hát ez hogy lehet a két legtöbb alvó emberünk van fent leghamarabb? - kérdezte Jin nevetve.
-Nem tudtam aludni- válaszoltuk Yoongival egyszer mire mindkettőből ki tört a nevetés. Jin csak nézt. Biztos azon csodálkozott hogy nem marjuk egymást.

Szépen lassan szálingósztak lefele a többieket. Megregeliztünk és indulás az Entertaiment. A fiuk a táncterembe veték az irányt én a hagszer szobába mentem. Nem tagadhatom tovább imádok zongorázni. Leülten a fehér zongara elé és el kezdtem játszani

Mikor végeztem hirtelen tapsra lettem figyelmes. Háta néztem és Sugaval találtam szembe magam.
- Nem tudtam hogy ilyen jól játszok zongorán- mondta.
-Hát nem szoktam hangoztatni - válaszoltam.
-Mióta játszol rajta? -kérdezte.
-6 éves korom ótta. A zongora és én el válaszhatatlanok lettünk. Soha nem tudnám el képzelni hogy ne játszak rajta - válaszolta mire Yoonginak egy mosoly jelent meg az arcán. - Kérlek ne mond el seninek titokban akkarom tartani - montam. Majd bólintott és kinement.

Yoongi pov.

No Eul nagyon jól zongorázik. Kár hogy a fiuknak nem mondhatom el. Mosolyogva mentem vissza a terembe.

Körülbelül 3 óraja próbálhatunk mikor Hoseoknak eszébe jutott No Eul. Elindultunk meg keresni. A sminkesenél meg találtuk. Úgy vettem észre élveszték hogy úgy festik ki ahogy akarják.
- Sajnálom lányok el kell vinnem No Eult- mondtam
- Szerencséd van mert kész lett a smink így mehet - válaszolta az egyik. Ahogy meg fordult láttam hogy nem sok mindent raktak rá. Eszméletlen gyönyörű sminkben. Megfogtam a csulójánál és kivezetem a kocsihoz. Beszáltunk de nekem nem volt kedvem haza menni ahogy láttam Eulnak sem.
- Skacok áljatok meg a parknál. Szeretnék én is ketesben lenni Eullal ha már ti voltatok - mondtam.
- De nekem meg ne öljétek egymást - válaszolta Nam nevetve. Meg állt a kocsi mi meg ki szálltunk. El indultunk a parkba. Találtuk egy padot.
- Gondolom sokat jársz ide - mondta.
- Legtöbbet itt komponálok - válszoltam. Meg látam egy fagyist így oda mentem vettem két vaníliásat. Oda adtam neki és csedben edtük a fagyinkat. Eul hirtelen el kezdet nevetni.
-Miaz? - kérdeztem.
- Tetszik a bajszod nagypapa - válaszolta nevetve. Én meg töröltem a számfelet.
- Na ide gyere - kezdtem el kergetni. Ugyan úgy mint tegnap elestünk de most én rá estem. Nem tudom miért de fura érzés töltött el.
- Öhh Yoongi le szálnál rólam? - kérdezte.
- Persze - válaszoltam majd fel álltam és segtetem neki is. Ezután a kis inciden után haza fele vetük az irányt.  Próbáltam oldni a hangulatot köztünk de nem ment.

Ahogy haza érünk bezárkóztam és dolgoztam. Szokásokhoz  híven. Hajnali egykori lementem enni valamit. De nem voltam egyedül No Eul ül a sötét napaliban. Közelebb mentem annyi fény volt hogy lássam az arcát. Sírt. Nem mondtam semmit csak meg öleltem. Azzonal a melkasomba bújt és csak sírt és sírt.
- Nem tudom mi történt de tud bennem bízhatsz - montam.
- Mindenek vége elhagyott - mondta. Ennyi elégvolt hogy levágjam miről lenne szó. Nem mondtam semmit csak felvetem menyasszony pózba és felvitem a szobájába. Le rakram az agyra de nem mozdúltam melőle. Fájt így látni. Hirtelen jött öttletként befeküdtem mellé. Azzonal ölelésmbe bújt.
- Ne félj. Nem hagylak itt. Én vigyázok rád ígérem - sutogtam. De csak egy szuszogó lány feküdt melletem. Néztem egy darabig aztán én is el aludtam.

Párnap múlva

Jiminnel a teremben beszélgetünk.
- Látom jól ki jöttök No Eullal - nevetett.
- Igen talán baj?- kérdeztem vissza.
- Nem csak Eunha- mondta.
- Vele csak kényszerből voltam együtt. Tudod hogy utálom a nyávogós pláza cica lányokat ő teljes mértékben olyan- mondtam de nem kelett volna.
- Akkor nem is önszántából baratkoztál velem? Ez elképő - mondta No Eul majd ki viharzott a teremből.
-No Eul várj én nem rád gondoltam. Halgas meg kérlek - ordítottam utánna. Elkezdtem szaladni hogy utol érjem. Sikerült el kapnom a csuklóját.
-Halgas meg kérlek - mondtam.
-Nem,nem érdekel Yoongi. Kezdtem azt hinni hogy az a nap elástuk a csata bárdott - mondta majd ki rántotta a kezét a kezemből és ment tovább. Én csak áltam és néztem távolodó alakját. Ebben a pillanatban jött a egy váratlan érzés azt hisszem belé szeretem.

Otthon rám se nézet hozzam se szólt. Akár hányszor probáltam vele beszélni nem ment vagy bezárkózott vay levegőnek nézet. Viszont mikor el ment fürödni a szoba ajtajat nem zárta kulcsra így bementem. Ahogy beléptem akkor lepetki az ajtón. A szoba ajtajat kulcsra zártam senki ne jöjjönbe.
- Beszelnünk kell - mondta.
- Nekünk nincs mit meg beszélni - válaszolta.
- De nagyon is van - mondtam.
- Menj el hagy magamra. Úgyis csak kényszerből - nem hagytam hogy befejeze magamhoz öleltem.
- Nem rád mondtam. Hanem Eunhara akivel azt hiszik együtt vagyok de nem- mondtam.
- Bocsáss meg - mondta majd vissza ölelt. Boldogan battyogtam vissza a szobámba. Hirtelen eszmbe jutott az emlék mikor ugyan úgy a fürdőből jött ki. Eszméletlenül sexin nézki olynkor.

Ezekután mi lesz? Yoongi el mindja majd az erzéseit? Vagy a bátyuska szerepét foglalja majd el?

Szeretni fogsz valaha?Donde viven las historias. Descúbrelo ahora