Permisson to Dance

1.

Ez a nap is úgy kezdődött mint a többi. Felkeltem, felvettem az egyenruhám, megfésülködtem. Majd behatoltam Tora területére.

'Niii-saaaaan!!!! O-HAAA-YOOO!' majd azzal a lendületemmel rá ugrottam az akkor még kómás testvéremre.

'Hanemiya Miyuki...most nem szabadulsz. TESÓ BOKSZ'

Minden reggelünk így kezdődött. Anya perceken belül kiabálni fog, hogy ne öljük meg egymást korán reggel.

'GYEREKEK, REGGEL HÉT ÓRA, NE MOST ÖLJÉTEK MEG EGYMÁST! ELFOGTOK KÉSNI!'

Szeretem a reggeleket, de csak ezekért a pillanatokért.

'Yuki, remélem ma nem csinálsz semmit.'

'Huh? Miért? Mármint nem, mintha lennének barátaim akikkel lehetnék. *műsírás*'

'Majom *össze borzolta a hajad* Elviszlek a bandához ma, jó? Bemutatlak nekik.'

'HUH?!'

'Nyugi én sem akartam, de rágják a fülem, hogy megakarnak ismerni. Illetve kaptam egy jogos érvet is szóval ezért döntöttem így.'

'És mi volt az az indok?'

'Titok.'

'Nem ér...de.. Mibe menjek?'

'Ez komoly? Suli után megyünk, esélytelen, hogy haza jövünk.'

***

Egész nap ideges voltam. Mi van, ha nem fognak elfogadni? Mi van, ha kinevetnek. Miyuki ne is gondolj erre, ha Torát szeretik akkor téged is fognak.

Eljött a kicsengő, Tora a termem előtt várt.

'Mehetünk?'

'Igen...'

'Félsz?'

'Kicsit...'

Kazutora megölelte húgát.

'Nem lesz semmi baj Yuki, ott leszek én is.'

Megnyugodtam egy kis ideig. Fejemet belefúrtam erős mellkasába, miközben vissza öleltem.

***

Hát itt vagyunk.. Még nem késő haza menni, ugye?

'Gyere Yuki'

A tesóm háta mögött botorkáltam, megijedtem ettől a sok embertől. Tora észrevette ijedségem, illetve hallott egy-két suttogást is.

'Gyíkok, ez itt a húgom. Nyúljatok hozzá egy ujjal és a temetőben fogtok kikötni. Oké? *mosoly*'

Egyikőjük sem mert szólni semmit. Vajon milyen pozícióban van, hogy így csendbe legyenek?

***

Felértünk a lépcső tetejére. Megláttam ott egy pár fiút, jobban mondva 11-et.

'Yuki, ők itt a csapatok vezérei és helyettesei. Én az ötödikbe tartozom, mint vezető. A helyettesem Takemichi. Őt biztos láttad már velem. A fő hangya Mikey, mellette a helyettes Draken. Ő ott Baji, első osztag kapitánya, mellette Chifuyu a helyettes. Az ott Mitsuya, második osztag kapitánya, tőle jobbra pedig a helyettese Hakkai, ne aggódj Hakkai nem utál, de nehezen beszél lányokkal az ő tesóján kívül. A kicsit ducibb Pah-chin harmadik osztag kapitánya, Ő Pehya a helyettese. Ők az ikrek Nahoya a negyedik osztag kapitánya és Souta a helyettese. Minden osztaghoz tartoznak emberek, nem csak a kapitány és a helyettese. Mikey, Draken, Mitsuya, Pah, és én vagyunk az alapító tagok. Egész kicsiként 12-13 évesen alakítottuk a Toman-t. '

Nem tudom, hogy sikerült-e megjegyeznem mindenki nevét, de ez túl sok információ volt.

'OI! KAZUTORA!'

'Baji!'

Szóval ennyi a köszönés?

'Elhoztam a húgomat, nem érhettek hozzá. Messziről beszélhettek vele. Nem kérhetitek el a számát. Bókolni bókolhattok, egy határig. Aki nem értette meghal.'

'Pffft. Kazutora nem vagy semmi, ennyire félteni a tesód. Én nem féltem ennyire Emmat.'

'Hmp. Yuki? Mutatkozz be.'

'Sz-sz-iasz-tok....Mi..mi..Miyuki..Ha..hanemiya vagyok Ör..örülök..a..tal.találkozásnak..*meghajolsz* '

'Jaj de édes, ne félj Miyuki-chan nem eszünk meg.' mosolygott Chifuyu

'Tudom is. Miyu-chin lesz a beceneved.' mondta Mikey

'Fiúk, hagyjátok már egy kicsit. Látszik, hogy meg van ijedve.' Mitsuya feljebb emelte a hangját

'Miyuki-chan? Nem ülsz le?' kérdezte Mitsuya

Nem mertem válaszolni csak leültem mellé.

'Haha, ha nem akarsz szólj. Nem kell azt csinálni amit mondunk. Sőt, meg kell tanulnod vissza szólni ezeknek a gyökereknek jó? *mosoly*' Mitsuya megsimogatta a lány fejét

'MITSUYA! Mit mondtam arról, hogy nem érhettek Yukihoz?!'

'Se..semmi baj Nii-san'

'Wow Yuki. *műsírás* miért kell ilyen korán felnőnöd? Ettől még megfizetsz Mitsuya.'

***

Kezdett hűvös lenni, ki gondolta volna október végén hideg van. Piciket rezzentem, ahogy kirázott a hideg.

'Mhm?'

Mitsuya észre vette, hogy Miyuki fázik és kabát nincs nála. A Toman egyenruhája elég meleg, mivel ő csinálta, így tudta, hogy a többiek nem veszik észre a lányt, hogy fázik. Levette a kabátját és a lányra tette.

'Ne fázz meg.' Mondta egy kedves mosollyal az arcán.

'De te megfogsz, nem szeretném ha-'

'Miyuki-chan. Fontosabb az, hogy te ne fázz meg.'

A lány belepirult a fiú mondatába. Soha senki nem figyelt rá ennyire, csak Tora.

'Köszönöm szépen, Mitsuya-kun'

'Hívhatsz ahogy szeretnél. Nem kell udvariaskodni.'

'TAKA-CHAN ANNYIRA IRIGYELLEK!'

'Hmm..Taka-chan.. Takashi?'

Mindenki kettőjüket nézte. Mitsuya olyan vörös volt, akar csak egy paradicsom.

'Uhhhh Mitsuya, egy lány a neveden szólított' kóstolgatta Baji

'Miyuki! Nem szabad, ez *sóhaj* fiúknál máshogy jön le.'

'Nem..Semmi baj. Örülök neki, igazából.'

'Tényleg? Taka-chan csak nem-'

'Huh későre jár, szerintem menjünk lassan' mondta Mitsuya

Mitsuya szemszöge

Soha nem hívott engem még senki a nevemen. Miyuki olyan aranyosan mondta ki. Hallani akarom még. Mi? Min gondolkodom? Most ismertük meg egymást. Én nem ilyen vagyok. De olyan aranyosan mondta. Túl hamar lenne, ha azt gondolnám, hogy tetszik?