0.

290 18 0
                                    


A nevem Miyuki Hanemiya, 16 éves vagyok. Mindig is szerettem énekelni és táncolni, de csak egyedül, itthon tettem ezt meg. Félek az emberektől, egyszer mikor hat éves voltam egy csoport velem egyidős gyerek kinevetett amikor énekeltem, így ma már nem merek senki előtt énekelni. Sok barátom sincs, az igazat megvalva egy sincs. Nehezen bízok bennük. Pár évvel ezelőtt volt három lány barátom, évekig közel álltunk egymáshoz, majd egy nap én voltam a nevetség tárgya. Nem létező pletykákat terjesztettek rólam, mivel a suli „menő" gyerekének tetszettem. Megfogadtam, hogy megválogatom a barátaimat, de később inkább úgy döntöttem, nincs rájuk szükség. 

Van egy idősebb bátyám, igaz csak egy évvel. Kazutora Hanemiya. Egy bandába tartozik, nem díjazom, hogy ott van. Mindig sebekkel jön haza. Segítek neki amikor csak tudok, bár szerintem Ő többet segített nekem mint én neki. Amikor bekerültem a gimnáziumba, nem engedte senkinek sem, hogy beszóljon. Lehet kicsit túlságosan félt, de hálás vagyok érte. Ha nem lenne a bátyám, nem tudom hogyan bírnám ki.

Én és a bátyám közel állunk egymáshoz. Mind a kettőnknek nagyon szép világos barna szemünk van, ami sárgának tűnhet a napfényben. Közös bennünk az, hogy nehezen bízunk emberekben. Mindig incselkedik velem, mert „Ő az idősebb". Viszont nagyon jó szívű. Irtózatosan tud kötődni azokhoz, akikben százszázalékosan megbízik. 

Az életünk elég nyugodt. Anya általában itthon van, apa dolgozik. Ritkán látjuk. Egy nem túl nagy, de nem is túl kicsi szintes házban élünk. Az iskolánk fél óra vonattal. 

Miyuki Hanemiya

Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.

Miyuki Hanemiya

.

.

.

.

.

Sziasztok!

Remélem fog tetszeni az új történetem. Tudom, hogy az előzőt még nem fejeztem be, viszont ami késik nem múlik. 

Eszti-chan

Permisson to DanceTempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang