Permisson to Dance

2.

Mitsuya szemszöge

A gyűlés után haza mentem. Mikor haza értem Luna várt az előszobában.

'Nii-san!!' Egy nagy ölelést adott bátyjának.

'Szia Luna, ne haragudj, hogy ennyit kellett rám várni. Mana hol van? Éhesek vagytok? Anya még nem ért haza?'

'Nii-san ne bombázz ennyi kérdéssel! *gyerek kacaj* Mana a szobánkban játszik, anya azt mondta későn fog haza érni. Még nem vacsiztunk, úgyhoooooogy~'

'Mit szeretnétek enni?'

'Omurice!!!'

Mitsuya felnevetett, húga mindig ezt kérte tőle. Miközben készítette az ételt eszébe jutott Miyuki, kicsit el is pirult.

Mitsuya fejében

Ugyan már ember, verd ki a fejedből. Eleve Tora tesója, én sem örülnék, ha valamelyik húgom egy banda taggal jönne össze. És amúgy is...alig ismerem.

Mitsuya gondolatiból kisebbik testvére rázta ki, amikor kiabált egyet.

'NIII-SAAAN VALAMI BÜDI!'

'Elbambultam...ennek a tojásnak lőttek. Ez nem fog folyni..*sóhaj*

***

Miyuki szemszöge

Mivel ma szombat van, így nyugodtan gyakorolhatok. Tora nincs itthon, elment Takemichivel valahova. Anya pedig elment a barátnőjéhez. Leültem a kanapéra a nappaliban, elindítottam a kedvenc musicalemből a Hamiltonból a Satisfied című dalt és elkezdtem énekelni.

'I remember that dreamlike candlelight like a dream that you can't quite place
But Alexander, I'll never forget the first time I saw your face..'

***

' Handsome, boy, does he know it, Peach fuzz, and he can't even grow it, I wanna take him far away from this place. Then I turn and see my sister's face and she is... Helpless and I know she is helpless... And her eyes are just helpless.. And realize three fundamental truths at the exact same time'

Miyuki észre sem vette, hogy közben Tora hazajött, de nem egyedül. Vele volt Takemichi és Mitsuya is. Miután végzett a dallal, tapsolást hallott. A három fiú mosolyogva tapsolt.

'Hugi ez csodálatos volt! *taps* Soha nem mondtad, hogy tudsz énekelni.'

'Miyuki-chan! Eszméletlen vagy! Légyszi énekelj az esküvőmön amikor elveszem Hinat!'

Kicsit kellemetlenül éreztem magam, még senki sem dicsért meg. Nem tudtam semmit mondani csak felszaladtam a szobámba és bezártam az ajtót. Nem haragudtam rájuk, csak zavarban voltam. Az ajtónak dőlve csúsztam le a földre és bele temettem a kezemet az arcomba.

'Jézusom...'

A fiúk szemszöge

'Uh..Tora? Jól van a tesód?' Kérdezte Takemichi

'Minden bizonnyal, szerintem kicsit zavarba jött. Én sem hallottam még őt énekelni. Mitsuya? Te jól vagy? Elég csendben vagy.'

'Mi-uh igen. Csak meglepődtem, hogy ilyen erős hangja van. Kicsi törékeny lány, ekkora hanggal.' 

 'Most, hogy hallottam énekelni, eltudnám képzelni, hogy egynap még nagy név lesz az övé.' Mosolygott Kazutora

'Biztosan. A fiúk a suliba is tuti futnak utána. Nem is értelek, hogy tudod őket elkergetni.' Mondta Takemichi egy nevetés kíséretében

'Az igazat megvalva.. Nincsenek barátai, azt sem tudják az emberek, hogy létezik. Mindig csendben van és nem kelt feltűnést.'

'Klubba sem jár?' Kérdezte Mitsuya

Kazutora megrázta a fejét, jelezve, hogy nem.

'Egyszer még kicsi korában kinevették valamiért, azután nehezen barátkozott. Majd amikor végre lettek barátai, hátba szúrták őt. Gondolom ez az indok amiért nem akar klubba járni.'

'Várj. Akkor még barátja sem volt? Az ilyen korú lányok váltogatják a pasikat. Nem csúnya lány Miyuki-chan' Mondta Takemichi

'Nem igazán, de még olyan se volt aki tetszett volna neki. Vagy nem tudok róla. Ezekről sosem beszéltünk. Örülnék neki, ha lenne valakije és támogatná, mellette állna. Nem leszek itt mindig, aggódom érte.'

'És.. ha valaki a Tomanból lenne a barátja?' Kérdezte félve Mitsuya

'Hmm, ezen nem gondolkodtam még. Miért kérdezed Mitsuya? Csak nem bele estél a húgomba?*haha*'

'Ja-ja-jaj nem, dehogy csak kérdeztem.'

'Perszeee, csak "kérdeztem" Nos tény, hogy nem örülnék neki, de ha tényleg szereti ám legyen. Amíg ő boldog addig én is.'

Mitsuya szemszöge

Meg kéne jobban ismernem. Most, hogy hallottam énekelni és tudok egy kicsi háttér infót róla. Szeretheti a musicalt, lehet elhívom egyre.. Ez nem randi csak egy barátságos együttlét. Előkaptam a telefonom és elkezdtem böngészni az előadásokat. Mit ad Isten, Hamilton jövőhét szombaton, este héttől adják elő. Holnap elmegyek jegyet venni és elhívom. 

***

Most, hogy megvannak a jegyek, elindultam hozzájuk.

***

Mikor oda értem, bekopogtam és Tora nyitott ajtót.

'Mitsuya? Hát te?'

'Nézd Tora ez lehet érdekes lesz, de itthon van a húgod?' Idegesen vakarta tarkóját Mitsuya

'Haa?? Minek neked az én húgom?'

'Hát én-'

'Nii-san? Ki az?'

Miyuki a tesója mellé sétált.

'Mitsuya!! Szia!'

'Szia! Örülök, hogy nem haragszol a múltkoriért. Pont téged kerestelek. Kitudnál jönni egy percre?'

'Oh ugyan, csak zavarban voltam. Persze.'

Bezárta a lány az ajtót, majd Mitsuya nagy levegőt vett.

'Szóval..arra gondoltam, hogy megismerhetnénk egymást egy kicsit. Így vettem két jegyet jövőhét szombatra. Eljönnél velem Miyuki-chan?'

'Én..huh. Ez váratlanul ért. Persze, de hova és mit nézünk meg?'

'Majd a jegyen meg látod. *nyújtotta oda neki az egyik jegyet* Akkor szombaton jövök érted fél hatra jó?'

Miyuki egy 'mhm'-el válaszolt, majd Mitsuya felült motorjára és elhajtott.

Miyuki és Kazutora szemszöge

Miután elment, rá néztem a jegyre a kezemben.

'Ezt nem hiszem el..JÉZUSOM!!' *fel és le öröm ugrálás

'Mit akart Mitsuya?'

'Elhívott egy musicalre. Pont a kedvencemet választotta. Annyira örülök!!'

'Várj..TÉGED ELHÍVTAK EGY RANDIRA?!"