Egy szerelem, egy kötödés, és a titok! ((Lassan befejeződik))

39. rész

Előző  részből:

Nem tudtam aludni ezért ki mentem az erkélyemre és csak bámultam az ezüst és egy kicsit fehéren világító holdat, közben az emlékek el ragadtak magukkal.

- Héj húgi, ma nem megyünk le az erdőbe? Kérdezte meg a bátyám.

- De mehetünk, csak még felveszem az anyától kapott nyakláncom. Mondtam kedvesen.  

Mikor feltettem a nyakláncot gyorsan a bátyám után rohantam aki olyan tekintettel nézett rám ami összeszorította a gyomrom de mégis jó érzés fog el egyszer csak egy kezet éreztem a derekamon, és oda kaptam a tekintettem a bátyámat pillantottam meg aki csak mosolygott s nem szólt, de én megtörtem a csendet.

- Héj, bátyus? Kérdeztem meg érdeklődve.

- Hm, valami baj van? Kérdezte.

- Ja semmi, csak a szüleinkkel mi történt? Kérdezem.

- Hát tudod húgi...a szüleink meg haltak egy tűz balesetben. Nem szóltam semmit csak néztem a bátyám ahogy elszomorodik csak néz maga elé közben összeszorítja az ökleit, oda mentem és megöleltem őt, érezni lehetett ahogy a szíve ki hagy egy ütemet, egyszerűen annyira fájt őt így látnom hogy elsírtam magam, éreztem ahogy az állam alá nyúlt és felemelte az fejem hogy rá nézek.

- Jól vagy? Kérdezte elcsukló hangon.

- I...igen. Mondtam egy kicsit sírva...!!

- Héj, nekem nem tudsz hazudni. Mondta egy mosollyal az arcán.

- Tudom. Mondtam és megöleltem.

Ahogy az emlékekbe merülve ott álltam az erkélyemen éreztem hogy egy kéz érinti meg a vállam én egyből oda kaptam a fejem és Logant pillantottam meg aki egy olyan "szia kis farkas" fejet vágott, erre elmosolyodtam.

- Igen mit szeretnél? Kérdeztem.

- Min gondolkodtál? Kérdezte kíváncsian.

- Semmi különösön, csak vissza emlékeztem, hogy milyen volt régen.

- Hát igen... régen jobb volt mint most. Mondta lesütött szemmel.

- Ezzel most arra akarsz utalni, hogy most se jó semmi?? Kérdeztem értetlenül, látszott  rajta hogy ő nem így gondolta. Na szép egy hülye kérdést tettem fel neki. Olyan kínosan érezem magam. A francba.

- De hogy is, én csak arra utaltam hogy míg velünk voltak a szüleink akkor minden jobb volt.

- Hát igen, de aznap este miért mondtad hogy tűz balesetben haltak meg? 

- Mert nekem azt mondták, de most már hála Emmának tudjuk az igazságot. 

- Lehet hogy tudjuk, de ezt már előbb elmondhatta volna nekünk, akkor most nem fájna ennyire és nem gyűlölném Emmát. Mondtam idegesen.

- Emmát miért gyűlölöd? Kérdezte Log értetlenül.

- Azért mert....!!!

- Na, hallgatlak?! Mondta Log.

- Azért mert nem tudta elmondani és hogy ilyen sokáig titkolta.

- Erről nem tehet, hisz ő csak jót akart nekünk. Mondta és közben elfordult.

- Jó, akkor majd kibékülök vele, oké? Kérdeztem, tőle flegmán.

- igen. Mondta miközben vissza fordult, megfogta a kezeim és magához húzott utána át ölelt.

- Na megyek, jó éjt húgi. Súgta a fülembe.

- Jó éjt bratyó. Mondtam mosolyogva, s vissza fordultam az erkélyhez, és ekkor megláttam Adamet aki farkas képébe ült a pataknál ami pont az ablakommal szemben van, csak nézte a patak vízét, nem csinált semmit, éreztem a még mindig tartó csalódottságot és bánatot amit én okoztam. Nem értem hogy miért ilyen velem, mikor semmi olyat nem csináltam vele, nem mondtam semmi rosszat, egyszerűen nem értem. Megfogtam magam és lementem hozzá, amikor le értem le ültem mellé. Nem szóltam semmit csak ültem mellette ott csendben. Egyszer csak felém fordult. Nem bírtam tovább, meg törtem a csendet. 

- Miért viselkedsz ilyen furán, és miért vagy ilyen idegen felém? Tettem fel neki ezt a két kérdést egyszerre.

- Azért mert nem tudod hogy kivel és hogy beszélsz és gondolkozz el hogy kinek mit és hogy mondod amit épp gondolsz, meg hogy kit bántasz meg, amikor azaz illető csak jót akart neked!!! Mondta és idegesen felugrott és ahogy volt azaz farkasként elrohant!!   

- De én nem bántottam senkinek semmi rosszat. Mondtam magam elé, és közben le eset hogy kire célzott Adam. - Ó a francba, Emmáról beszélt! Mondtam megint magam elé, s egyenesen be rohantam a lakásba fel a lépcsőn és be Emma szobájába, aki egy olyan "Jézusom" fejet vágott ettől a fejtől halványan el mosolyodtam.