Este fél hetet ütött az óra, amikor mindent kipakoltam és elhelyeztem a szobában. Behúztam a sötétítőt az ablakon, hogy ne lehessen belátni. Mondjuk nincs sok minden a kollégium mögött, de sokkal biztonságosabban érzem magam így, mint tárt ablakoknál.
- Szia. - lépett be az ajtón a szobatársam két kopogás után.
- Szia. - mosolyogtam rá kedvesen.
- Rendelni szeretnék magamnak egy pizzát, gondoltam megkérdezem, hogy te kérsz-e egyet. - mutatta fel a telefonját, amin a választék volt.
- Én most nem vagyok éhes, köszönöm. - ráztam meg a fejem, mire ő csak mosolyogva bólintott egyet és ki is ment a szobából, én pedig elővettem a telefonomat, majd most, hogy mindennel végeztem felhívtam Kylian-t.
- Szia. - vette fel körülbelül két másodperc alatt.
- Ez gyors volt, szia. - nevettem el magam.
- Épp a kezembe volt a telefon. - magyarázta - Na de mi újság? Sikerült beköltözni? - érdeklődött.
- Igen, már kipakoltam mindent, be is rendezkedtem. - soroltam - Nagyon kellemes az egész vagy egy szobatársam is. - meséltem neki boldogan.
- Na ennek örülök, hogy tetszik a hely.- mondta - Viszont van egy meglepetésem. - közölte rejtélyesen, ami engem azonnal kíváncsivá tett.
- Mi az? - kérdeztem vigyorogva.
- Küldtem neked egy csomagot, a koli előtt van. - mondta, mire nekem a szemöldököm felszaladt.
- A kollégium előtt? Hogy raktad úgy oda le, hogy nem vitte el senki? - kérdeztem értetlenkedve, miközben felhúztam a cipőmet, hogy kimenjek és meg nézzem - Annyi ember járkál itt, hogy lehetetlen lenne egy csomagot nem észrevenni.
- Hát, szerintem te sem fogod egyhamar megtalálni. - nevette el magát, miközben én már hosszú léptekkel szeltem végig a folyosón a főbejárat felé.
- Azt majd meglátjuk, ha kíváncsi vagyok, akkor mindent feltudok forgatni. - álltam vele szembe. - Ezt egy kihívásnak veszem.
- Hajrá, bízom benned. - nevetett fel még egyszer.
- Annyi segítséget azért adj, hogy hova raktad. - kértem az épület előtt állva csípőre tett kézzel, mert ahogy körbe néztem azért elég nagy terület tárult elém.
- A járda mellett lesz ahogy kijössz a koliból balra. - magyarázta, mire én megindultam az említett irányba, de még így sem láttam semmit.
- Szerintem te ezt most valahogy benézted, mert itt nincs semmilyen csomag. - álltam meg, miután tényleg nem láttam sehol semmit.
- Ki mondta, hogy csomag? - kérdezte, miközben a járda mentén lévő autóból kiszállt vigyorogva.
- Neee! - tátottam el a számat, miközben kinyomtam a telefont és eltettem a zsebembe - Mit keresel te itt? - sétáltam oda hozzá.
- Azért ettől egy fokkal kedvesebb fogadtatásra számítottam. - nevetett fel, majd nemes egyszerűséggel egy ölelésbe volt, amit én azonnal viszonoztam.
- Basszus! - kaptam a fejemhez - Nehogy meglássanak. Nem akarom, hogy most itt megkezdődjön hirtelen egy meet and greet. - mondtam összehúzott szemöldökkel.
- Gyere, üljünk be a kocsiba. - intett, miközben megindult a vezetőülés felőli oldalra. Követtem én is a példáját és helyet foglaltam az anyósülésen magam után bezárva a kocsi ajtaját.
- És mit szeretnél csinálni? - kérdeztem érdeklődve.
- Gondoltam elmehetnénk enni valamit. - mosolygott rám.
