only wish ↳ lrh - 𝐒𝐇𝐎𝐑𝐓 𝐒𝐓𝐎𝐑𝐘 | ✓

december 27

- Na milyen volt a karácsony? – bombáz le a legjobb barátnőm a nagy betűs, létfontosságú kérdéssel, amint beültem, és elhelyezkedtem a 5SOS kisbuszának hátsó ülésén.

Ezt a kérdést huszonhatodika után minden ember megkapja, akár akarja, akár nem, és erre készségesen választ kell adni. Nos, én most kaptam meg másodjára, ugyanis a csoporttársaim már huszonhatodika este kifaggattak mindenkit erről a három napról, és annak történéseiről, ami amúgy úgy elrepült, mintha egy másodperc lett volna az egész. Fel sem fogtam, és már a huszonhetedikére pakoltam össze a cuccaimat, most pedig itt ülök az egyik kisbuszban, Naiyával, Michaellel, Calummal, Sarahval és Andyvel, ja és egy ismeretlen sofőrrel. A másik buszban ülnek Ashtonék, illetve a szakmában dolgozó emberek, akik elkísérik a 5SOS-t a hegyekbe.

Izgalmasnak tűnik, ugye?

- Úgy telt, mint minden évben – vonom meg a vállaimat, miközben a csuklómon fityegő karkötőt kezdem el birizgálni. – Huszonnegyedikén anyu szülei jöttek át, illetve nagybátyámék, akik másfél órás késéssel érkeztek meg. A hagyományokat betartva kajálás után ajándékoztunk, utána társasoztunk, és lefekvés előtt még végigettük újra a karácsonyi menüt – nevetem el magam, majd folytatom a mesélést, Naiya kíváncsi tekintetét látva. – Huszonötödikén apu anyukája jött át a párjával, illetve unokatesómék. Szinte ugyanaz volt mint huszonnegyedikén, annyi különbséggel, hogy mama és a párja összevitatkoztak az asztalnál, és emiatt ők hamar leléptek. Mindegy, csak a szokásos.

- Min vesztek össze?

- A krumplipürén – mondom ki félve, mert tudom, hogy ez nagy nevetést fog ki váltani a buszban ülő társaságból. Ez így is történik, szóval meg sem lepődök. Elvigyorodom a jó kedv hallatára.

- Az a fránya krumplipüré – szólalkozik fel elsőnek Michael, a röhögőgörcse után. – Ashton mesélte, hogy anyud amiatt volt ideges, amikor átment hozzád beszélni.

- Ja, igen – világosodom meg. – Na mindegy, ez így történt. Huszonhatodikán meg pihentünk, nem igazán csináltunk már semmit.

- Juj, de szép a karkötőd! – kapja a csuklómra a szemeit a barátnőm, aki észrevette, hogy a láncon lévő kis szívecskét piszkálgatom. – Most kaptad?

- Ühüm – hümmögöm.

Kellett nekem felvenni ezt a karkötőt amúgy. Hogy jutott ez nekem eszembe egyáltalán? Még jó, hogy nem Lukeal utazok egy kisbuszban, mert akkor most nagyon kellemetlen szituációt kreáltam volna magamnak.

- Tényleg szép – fordul hátra Calum, majd Michaelre pillant fél szemmel, biccentve egyet, viszont Michael vigyorogva engem figyel.

Megverem!

- Sarah, nézd meg te is – szólítja Cliffo Andy barátnőjét, aki a legelső ülésekről fordul hátra. Michael a csuklómért kap, és felemeli, hogy Sarah is lássa az említett ajándékot, ami nem sokáig fogja a csuklómat ékesíteni, ha ezt így folytatják.

- Wow, Cass! Tényleg jól néz ki – kacsint rám, szóval szinte biztos vagyok benne, hogy ő is tudja, hogy miről van szó.

- Nektek meg mi bajotok van? – háborodik fel Naiya értetlen arckifejezéssel, de persze nem kap választ a többiektől. – Idióták – morogja.

Egyetértek. Annyi a szerencsém, hogy Naiya vakon van ezzel a dologgal kapcsolatban.

Szörnyen hosszú útnak nézünk elébe, aminek a felét alvással töltök el. Magamban Ashtont szidom, hogy beadtam neki a derekamat, hisz ha nemet mondok az útra, akkor most nem kéne azon gondolkoznom, hogy mikor érünk már oda. Ha nem alszok, akkor éppen Michaeltől lopok nasikat, amiket magának hozott, de persze a felét mi esszük meg, hisz annyi mindent elraktározott magának. Nem is ő lenne.