only wish ↳ lrh - 𝐒𝐇𝐎𝐑𝐓 𝐒𝐓𝐎𝐑𝐘 | ✓

december 28

A reggelinél szótlan vagyok, ami nem egy megszokott jelenség tőlem, és ezt a többiek is észreveszik rajtam. Legfőképpen Naiya, aki mellettem ül és a mutatóujjával bökdösi az oldalam, hogy végre nézzek már rá, ha már nem válaszolok neki.

Most éppen egyedül ülünk a nagy kör asztalnál, körülöttünk hemzsegnek a szálloda vendégei, a srácok pedig a palacsintásnál állnak sorba. Andyék a szokásosnál is hamarabb keltek, így ők már a wellnes részlegben pancsikolnak nélkülünk.

Felsóhajtok és a barátnőmre nézek.

- Te sírtál?

- Csak este egy kicsit – vallom be őszintén.

- Luke?

- Ja – szívom be élesen a levegőt.

- Akkor ezért bámul téged folyamatosan!

- Bámult?

- Szerintem egy másodpercre sem vette le rólad a szemét – magyarázza Naiya, nekem pedig megfájdul a szívem. – Elmondod, hogy mi történt?

- Igen, de nem itt – mondom. – De ne aggódj, semmi komoly, csak elkezdtük ugyanazokat a köröket lefutni és most ez padlóra tett.

- Majd megkérem Michaelt, hogy beszéljen a seggfejjel. – a fejemet rázom Naiya kijelentésére.

- Nem kell!

- Mi nem kell? – huppan vissza mellém Calum és vigyorgó pofával mászik bele az arcomba. Sorjában érkeznek vissza a fiúk, és helyezkednek el az asztalunknál, a palacsintával megtömött tányérokkal.

- Palacsinta – vágom rá. – Naiya akart hozni nekem, de nem kérek.

- Kár, pedig nálam van húsz darab!

- Húsz? – hüledezek és a tányérjára pillantok. – Ez több mint húsz!

- Jó, lehet harminc – nevet fel Cal, és vele együtt a többiek is felröhögnek.

- A palacsintasütő srác nem volt kiégve – vág közbe Mike, miközben alig bírja abbahagyni a nevetést.

- Na akkor adj csak egy kicsit – Naiya áthajol rajtam, egy villát beleszúr Calum palacsinta halmazába, és felszúrva legalább ötöt az evőeszközre, lerakja maga elé a tányérjára a zsákmányát.

- Akkor nekem is adj mégis egyet – ezzel együtt pedig el is veszek egy palacsintát. Lopok a kis nutellás tálkából egy kenésnyit és azzal majszolgatom el a finomságot, amit Calumtól loptam.

- Mondtam, hogy harminc fog kelleni – dünnyögi Hood unottan a többieknek. – Mindig kifosztanak!

- Haver, lehet negyven kellett volna – szól közbe Ashton, és ő is elcsen pár darabot Calum tányérjáról.

- Na jó, most már szálljatok le rólam! Főleg te, mert neked is van! – dorgálja le Irwint.

- Megettem.

- Akkor így jártál – duzzogja Calum, én pedig végre mosolyogva, kicsit jobb kedvvel nézek körbe a társaságon.

A reggeli után, mindenki visszavonul a szobájába és összeszedi magát a közelgő interjúra. Naiyával természetesen el fogjuk kísérni a srácokat, de addig még van egy kis idő, szóval lehuppanok az ágyamra és a laptopomon kikeresek valami filmet, amit meg tudok nézni az indulásig. A figyelem elvonás a legjobb taktika ilyenkor, és pont emiatt az utóbbi időben majdnem sikerült a Netflix összes tartalmát kivégeznem, és ezt a szokásomat folytatom most is, hála Lukenak. Vagyis folytatnám, ha nem kopognának az ajtómon és nem kéne feltápászkodnom nagy nehezen a párnák közül.