only wish ↳ lrh - 𝐒𝐇𝐎𝐑𝐓 𝐒𝐓𝐎𝐑𝐘 | ✓

visszaemlékezés

(Írói megjegyzés: a könyvbeli évek történései eltérnek a jelentől, pár hasonlóság észrevehető lehet, de lehet az sem időrendi sorrendben. Néhány szereplő neve is ismerősnek tűnhet a későbbiekben, de lesznek olyanok is, akiket átírtam. Jó olvasást!)

2016; NYÁR

- Gyere már, nem kell félni! – noszogatott Naiya, a stúdió bejárata előtt, ahol megtorpantam. – Nem harapnak, tök rendesek, főleg Michael – mosolygott rám bíztatóan, majd megelégelve a beszariságom, kézen ragadott, és konkrétan belökött a nagy homályosított üvegajtón, aminek a túloldalán tartózkodó emberek, egyenként kapták rám a fejüket. Mindenki egyszerre mért végig, azon gondolkodva, hogy mégis ki a fene lehetek, és hogy kerültem ide.

Ha tovább néznek, el fogok ájulni!, gondoltam magamban.

- Caisey? – szólalt meg elsőnek a piros színben pompázó frizurájú srác.

Michael.

Ő tuti Michael, mert Naiya mesélte, hogy havonta változtatja a haját. Hol piros, hol kék, de volt már lila is, vagyis azt hiszem.

- Ühüm – bólintottam. Világéletemben utáltam új társaságba belecsöppeni, mert sosem tudtam, hogy szimpatikus vagyok-e az adott embernek, vagy sem. Nos, ezt ekkor sem tudtam eldönteni. – Caisey Myers – nyújtottam a kezemet, majd felvillant bennem Naiya mondata. "Mosolyogj!" Ugyanis képes vagyok riadt arcot vágni ilyenkor, ami miatt hülyének néznek az emberek.

- Michael Clifford – fogta meg a kezemet, majd miután elengedte, körbemutatta a társaság tagjait. – Ő itt Calum! – biccentett az említett felé.

A fiúra vezettem a tekintetem, aki elsőnek komoran méregetett, majd széles mosolyra húzta a száját, ami miatt megjelentek a szeme melletti nevetőráncok.

- Csáó kicsi lány – kacsintott, majd ő is kezet rázott velem. Azt hiszem, itt ragadt rám a kicsi lány becézés, ami a későbbiekben kicsire rövidült.

- Ashton – lépett előre a barna fürtös srác is, mielőtt Michael kimondhatta volna a nevét. – Én is be tudok mutatkozni, Mike!

- Bocs, haver – tette fel mindkét kezét védekezően Michael, majd tovább állt Naiya mellé. Rájuk kaptam a fejem, és meglágyult szívvel konstatáltam, hogy nagyon édesek együtt.

Örültem Naiya boldogságának.

- Cass, örülök, hogy megismerhetünk! – mosolygott Ashton is. – Naiya már sokat mesélt rólad!

- Igazán? – nevettem el magam kínosan. Sok ciki sztorink van Naiyával, ugyanis pisis korunk óta ismerjük egymást. – Az szuper – motyogtam elvörösödve.

- Ne aggódj, annyira kellemetlen dolgokat nem tudtunk meg rólad – nyugtatott meg, majd a kimaradt két fél felé fordultam. Előrébb lépett a méz szőke már-már göndörödésre hajló frizurájú fiú, és felém nyújtotta a kezét, amivel az imént engedte el a mellette álló lány derekát.

- Luke vagyok – mosolygott, de nem láttam teljesen őszintének a gesztusát. Kezet ráztam vele is, de mielőtt egy szót is szólhattam volna neki, kilépett a takarásából egy fekete hajú csajszi, és ő is megrángatta a kezem, mintha félne, hogy élve falom fel előtte Lukeot.

- Tracey vagyok, Luke barátnője – vigyorgott, én pedig bólintottam. – Nagyon csini a felsőd – dicsért, de ezt sem éreztem teljesen igazinak. Megköszöntem a bóknak szánt valamit, majd a legjobb barátnőm felé fordultam, mint aki jól végezte dolgát.

Megtörtént a nagy találkozás, amitől úgy féltem. Bár amennyire rettegtem az egésztől, annál inkább hozott egy jó féle megváltást az életembe, amiről akkor még csak gondolni sem mertem volna, hogy ilyen velem is megtörténhet.