Bokuto már kora reggel párja ajtajában várt rá. Hajnali futásán túl volt már, így kicsit felfrissültebben ácsorgott a nappaliban, miközben nézte, ahogy a fekete hajú felöltözik. Az este sokat gondolkodott. Főleg kettejükről. A szakítást látta a legjobb ötletnek, mégha fájt is neki a gondolat, de nem tudta megtenni a másikkal. Pláne, hogy Akaashi reggel annyit csüngött az ajkán köszönéskor, s látszott rajta mennyire szüksége volt rá. Nem tehette meg, elvégre a fiatalabbik szerette őt. De vajon jó ötlet úgy benne maradni egy kapcsolatban, hogy nem vagy őszinte a másikkal szemben arról, hogy hogyan is érzel valójában? Nem tudta mit tegyen, úgy érezte, ha meglépné a legrosszabbat, azzal cserben hagyná kedvenc feladóját.
- Indulhatunk?- simított Akaashi barátja karjára, akit ezzel felrázott a gondolkodásból.
- Persze.- mosolygott zavartan, majd ajtót nyitva a másiknak elindultak. Pár perce sétáltak csak kézenfogva, mikor Akaashi látványosan reszketni kezdett.- Minden rendben 'Kaashi?
- Csak otthon hagytam a sálam, nem nagy ügy. Kibírom.- legyintett szabad kezével, arcán mosollyal. Most, hogy jobban megnézte őt az arany szemű, észrevette, hogy a másodéves ajkai lilára kezdtek fordulni, arca és orra hegye pedig élénk piros volt a hideg idő és szél miatt.
- Gyere..- kapta le magáról saját bolyhos nyakmelegítőjét, s a másik nyakába kötötte.- Jobb?
- Sokkal.- nyomta bele arcát mosolyogva a fiú, de szinte azonnal meg is torpant.
- Mi az?
- Ugye nem gondoltad komolyan...- engedte el Bokuto kezét idegesen a fiú.- Van képed azt odaadni nekem, amit valszeg tegnap hordott a csaj? Legalább mostad volna ki! Vagy egész nap szagolgatni akartad?
- Te meg... Istenem ne csinálj már ebből ekkora ügyet...- masszírozta az idősebbik az orrnyergét.- Nem fogom csak azért kimosni, mert [Név] max egy órán át hordta. Ennyire féltékeny te sem lehetsz!
- Ha nem adnál okot, nem is lennék! De basszus, minden szabadidőd már lassan neki adod! Engem is otthagytál tegnap! Sőt, lefogadnom, hogy sokkal jobban is érezted magad, mint velem. Nincs igazam?
- Tényleg itt kell ezt kivesézni?- nézett körbe kínosan a kapitány, hiszen sokan figyelték őket. Hiába, ilyenek az emberek. Ha valahol dráma van, azt végig kell hallgatniuk, mintha közük lenne hozzá.
- Elhiheted, hogy nem érdekelnek jelenleg az emberek. De szívből örülök, hogy jobban érdekelnek ők, mint a problémánk....
- Jó! Az igazat akarod?- emelte meg kicsit a hangját, ami abszolút nem volt rá jellemző, így a párját is meglepte vele.- Tényleg jól szórakoztam vele! Vele nem voltak kínos csendek, érdeklődik azok iránt, amik engem érdekelnek és nem csak puszta illemből, hanem tényleg kíváncsi!
- Persze, mivel a vak is látja, hogy teljesen beléd van esve a kiscsaj!
- Hagyj már a hülyeségeiddel! Én anélkül is tudom értékelni valaki igyekezeteit, hogy bárki bármi extrát érezne. Ez már beteges! Nem beszélhetek senkivel? Hozzászólhatok az osztálytársaimhoz vagy a csapattagokhoz azért? Hátba veregethetek akárkit is? Vagy ezek is tiltó listásak, csak mert veled járok? Szállj már te is egy kicsit magadba basszus! Nem csak én kellek ahhoz, hogy ez a kapcsolat szar legyen! Kezd elegem lenni, hogy minden találkozásunknak vagy így kell vége legyen, vagy így kell kezdődnie... Hobbid veszekedni az utóbbi időben, vagy mi?
- Csak amióta [Név] felbukkant-
- Ne keverd bele!- kelt azonnal a lány védelmére.- Semmi köze hozzá! Vannak lány barátaim, a menedzserekkel is ugyanúgy viselkedek, mint vele. Ne hibáztasd őt azért, mert jóban lett velem. Itt nem ő a probléma, lásd be!
VOCÊ ESTÁ LENDO
A Fukurodani Ásza (Bokuto x Reader)
FanficYamamoto [Név] egy elsőéves diák a Nekoma középiskolában, Taketora kishúga. A lány azonban elüt testvérétől; nem olyan hangos, jobb hallgatóság, a jegyei is milliószor jobbak, mint a bátyjának valaha is. A fiú röpicsapat szárnyai alá veszi a lányt...