A Fukurodani Ásza (Bokuto x Reader)

10. rész

Már két napja folyamatosan beszélgetett üzenetben Bokuto és [Név], ami kezdte egyre jobban zavarni a fiú barátját. Hiába mondta az idősebbik, hogy ne aggódjon már ennyit feleslegesen, a másodévest akkor is frusztrálta a helyzet. Elvégre ha már összeülnek romantikázni, elvárható, hogy ne a telefonját bújja és chateljen mással. Bokuto igyekezett ugyan párjára időt szánni, de nem volt kedve már ahhoz, hogy esetleg órákig meg se szólaljanak, csak üljenek egymás közelében kukán. Ez így nem kapcsolat. Hiába akarta mindkettő rendbe hozni az egészet, egyre inkább szúrt szemet a párnak, hogy ez nem biztos, hogy működni fog ekkora romlás mellett. Azonban míg Akaashi a lányt hibáztatta ezért, Bokuto tudta, hogy neki ehhez semmi köze. Elvégre már azelőtt is úton volt a kapcsolatuk a süllyesztőbe, hogy megismerte volna őt. Nem azért védte [Név]-et, mert beleszeretett és mindenáron mellette akart lenni, csupán nem akarta a kettejük ügyét másra kenni. Ez pedig őt zavarta- nem értette, Akaashi miért ennyire vak és gyáva, hogy belássa: már jópár hónapja romlóban volt az egész közöttük. Nyilvánvaló volt, hogy Bokutot is zavarta a kialakuló helyzet, ez nem is volt kétséges. Elvégre majdnem egy évet egymás mellett voltak, épp ezért akarta eleinte menteni a menthetőt. Ő sem akarta belátni, hogy ennek így nem lesz értelme, küzdeni akart azért, hogy megmeneküljenek. 

- Hova készülsz?- nézett Bokutora a fiatalabbik, mikor Kotaro hirtelen nekiállt kapkodva keresni a cipőjét a lakásban. Suli után átmentek a fekete hajúhoz, viszont mikor az idősebbik ránézett az órára, akkor vette észre, hogy öt perce el kellett volna indulnia a találkozó helyszínére, amit a lánnyal beszéltek meg. 

- [Név]-vel megbeszéltük, hogy ma összefutunk egy kicsit, de elfelejtettem és késésben vagyok..- adta meg gyorsan a választ, miközben a cipőfűzővel küszködött a földre leülve. 

- Hogy mi?- vonta fel szemöldökeit idegesen, ahogy felült az ágyból.- Na ne szórakozz már velem..

- Ne húzd már fel ennyire magad, nem nagy szám, csak találkozok egy baráttal.

- Aha, egy baráttal, akire úgy nézel, mintha épp kapnál egy nagy adag ingyen fagyit...- morogta az orra alatt Akaashi, mire Bokutonak elég nehezére esett megállnia, hogy ne emelje fel a hangját.

- Jobb lenne nekem itt fetrengeni? 'Kaashi, egy órája meg sem szólalt egyikünk sem. 

- Mintha az én hibám lenne, hogy nem figyelsz rám oda, mikor beszélek.- kelt fel a puha matracról, hogy az előszobába mehessen, ahol párja tartózkodott, csípőre tett kezekkel.

- Én mindig odafigyelek rád. De mostanában csak magadat ismétled mindenről, szóval én kérek elnézést, hogy nem akarom ötször-hatszor meghallgatni ugyanazt. De nekem erre most nincs időm, mennem kell.

- Szóval a csaj fontosabb, minthogy megbeszéljük a szart.- nem lehetett Akaashit gyakran így hallani, általában mindig nyugodt és kimért volt, de ezúttal kezdett eltörni nála a mécses.

- Ebből csak veszekedés lenne, ahhoz meg nincs hangulatom..- vette le a fogasról az iskolája pulcsiját.

- Ezt akkor is meg kéne beszélni. Mindenre szánsz időt Bokuto-san, de ezekre a fontos beszélgetésrekre valahogy sosincs időd vagy kedved. Ha így folytatod, ebből baj lesz.

- Ha én folytatom így?- nevetett fel kínjában a magasabbik. El sem tudta hinni, hogy még vádaskodik is, és rá akarja kenni, hogy minden baj okozója ő. Elég neki az a napi szintű szar, amik este ellepik az agyát, nem kell még barátjának is beletaposni a lelkébe.- Hallod te magad? Én csak elmegyek egy barátommal találkozni! Megint te vagy az, aki kibukik egy ilyen dolgon. Mindig ezt csinálod, tök mindegy, hogy kivel találkozok. Mindig megy a durca és a sértettség, amikor nem tudsz beleszólni a témába, holott rengeteg olyanról is beszélek mindenkivel, amibe belefolyhatnál. Ne játszd a szentet, ha egyszer te sem vagy az!