A Fukurodani Ásza (Bokuto x Reader)

15. rész

Teltek szép lassan a napok, minden ment tovább monoton módon. [Név] és Bokuto sem mentek tovább az öleléseknél és pár ártatlan puszinál, tekintve, hogy egyikük sem állt készen arra, hogy egy párt alkossanak. Mások voltak az okaik, de belátták, hogy jobb lesz, ha nem vetik bele magukat azonnal a mély tengerbe. Mindkettejükben háborogtak az érzelmek, s tisztában voltak azzal, hogy legelőször ezeket kell letisztázniuk magukban ahhoz, hogy egy egészséges párkapcsolatba kerülhessenek. Így hát vártak és dolgoztak magukban, magukon. Kívülről ez furcsának tűnhetett mások szemével nézve, hiszen ha szeretik egymást, miért nem jönnek össze? Sok ember fejében megfogalmazódott ez a kérdés. De nem foglalkoztak velük. Tudták, hogy mire van szükségük, mi a legjobb nekik és bíztak a másikban annyira, hogy nem fogja kihasználni a helyzetet. Hogy is tehették volna meg azt a másikkal? Hiszen megvesztek egymásért, olyannyira, hogy azt még a másik fél sem tudta igazán. Az ő szerelmük lángolt, mint egy elszabadult erdőtűz, s tudták, hogy ezt hogyan kezeljék. Noha voltak pillanatok, főleg Bokuto részéről, amikor legszívesebben figyelembe sem vette volna a ki nem mondott szabályokat, s rámászott volna a másikra, hogy megmutassa mennyire odáig is van érte, de mindig megfékezte magát. Nem akarta elijeszteni a lányt, és tudta jól, hogy jobb lesz így. Egyszer már megkapta őt, be kellett érnie egy ideig ennyivel. És ezzel nem is volt külünösebb gondja. Felfogta az okokat. 

[Név] azonban annak ellenére, hogy élete legszebb napjait élte, volt egy kis keserűség, ami nap közben sem tűnt el, este pedig csak egyre jobban felemésztette. Ez pedig a bűntudat volt. Ez volt az ő mumusa. Nem csak Akaashi miatt érzett bűntudatot, az is közre játszott, hogy egyre többször evett a társaságukban Bokuto, neki pedig muszáj volt enni velük, mert addig nem hagyta békén őt a fiú, amíg bele nem ment. Így pedig egyre többet járt ki a vécére. Nem engedhette meg magának, hogy visszaálljon a régi életmódjához, biztosra vette, hogy ha így lenne, Bokuto gondolkodás nélkül kiszeretne belőle. Shino elültette a bogarat a fülében, ami nem akart eltűnni onnan, sőt, egyre inkább beitta magát a lány elméjébe. Megrögzötten járt a fürdőbe, lassan a legkisebb adag ételmennyiség bevitele után is. Hiába esett meg, hogy hányás közben vagy után zokogva rogyott a vécékagylóra, esetleg a mosdóra, azt érezte, muszáj ezt tennie. Tökéletes barátnő akart lenni, s azt hitte, ahhoz ezt kell tennie. Shino is ezt csinálja és szeretik őt, járt végig a fejében. 

Szépen titokban tudta tartani a dolgokat egy ideig. Azt hitte, senki nem fog soha rájönni, hogy ezt teszi, persze legjobb barátnője kivételt képzett ezalól. Azonban megfeledkezett valakiről, aki ugyan sokszor hülye, vagy legalábbis úgy viselkedik, hogy lehetetlennek bizonyul komolyan venni, de valójában vágott mindig is az esze, mint a penge. Ez a személy pedig nem volt más, mint a fivére. Valóban nem vette észre a fiú a dolgokat sokáig. Azonban egy nap...

Tora hamarabb hazament az iskolából, mivel elmaradt az utolsó órája. [Név] pedig azzal az ürüggyel otthon maradt, hogy fáj a bokája és alig tud ráállni, így tisztában volt vele, hogy nem az üres lakásba fog megérkezni. Még sietett is, hogy megnézze, mennyire ment le a daganat a lábáról. Nem volt durva a dolog, csak az este leesett a lépcsőről, mert a bokája úgy döntött, hogy jobb lesz neki, ha nem a talpa éri a talajt, hanem a lába széle. De persze senki nem lepődött meg, hogy inkább otthon maradt, senki nem is akarta erőltetni a dolgot. Befáslizta neki az apjuk, s megkérte, hogy a lehető legtöbbet maradjon az ágyban. A fiú halkan nyitotta ki az ajtót, nem tudta, alszik-e a húga, így igyekezett csendben lenni. Levette a cipőjét és az iskolai egyenruhájához tartozó kabátot is, felakasztotta a fogasra, s halk léptekkel indult meg a konyha felé, mikor meghallott valamit. Öklendezést. Csendesen settenkedett a fürdőszobához, aminek ajtaja csukva volt, de még így is kihallatszódott a hatalmas csendet megtörő hányás tipikus zaja, s ahogy a vécé vizével elvegyül a gyomorsavas ételmaradék.