Maradj Velem! (Itachi x reader)

3.fejezet

Már egy pár hónapja itt vagyok...

Konannal egészen megbékéltem, és jó barátok lettünk. Itachi...hát...vele kerüljük egymást. Nem tudom hogyan fogom így kideríteni az igazságot róla...de semmi kedvem vele beszélgetni. Félek hogy megint belé szeretek. Ami egész fura dolog, hiszen mióta itt vagyok Itachival egyszer-kétszer találkozott a tekintetünk, s mindig úgy éreztem mintha a szívem kihagyna egy ütemet.

-Y/n! Figyelsz te rám?!- Deidara hangja kizökkentett a gondolataimból.

-Nem ne haragudj, nem figyeltem- Deidara megforgatja a szemét.

-Kitalálom kiről álmodoztál!- mosolyog szarkasztikusan.

Szemöldökömet felhúzom, válaszra várva.

Deidara megrémisztett, valyon tényleg tudja hogy kire gondoltam?

-Hmm..Itachi Uchiha, eltaláltam?-

-Nem! Dehogy! Ezt mégis miből gobdolod?-

-Oh kérlek, ahogy ma reggel is nézett rád, mielőtt Pein elküldött minket, igazán fontos lehetsz neki- vigyorog.

-Fogd be, mielőtt olyat teszek amit megbánok-

-Mérges a kiscsaj, talán még harap is- Deidarából kitört a nevetés, s nekem már megint rajta járt az eszem.

Igen, rajta, Itachi Uchihán. És már megint elő jöttek az emlékek.

Flasback kezdődik:

Éppen Itachival edzettem, s túl erősen ütötte meg a karomat.

-Jól vagy?- hajol oda hozzám.

-Igen, semmi bajom- állok fel a talajról.

Itachi megragadta a vállamat, s vissza nyomott a földre.

-Maradj itt- gyorsan elszaladt.

Nagyon sajgott a kezem, azthittem leesik a helyéről.

Éppen álltam volna felfelé, mikor Itachi éppen hogy vissza ért hozzám.

Kezében volt egy fásli, és egy kenőcs. Lassan legugolt hozzám, s gyengéden megragadta a karomat.

Bekötötte a karomat, és én nem tudtam másra figyelni csak is rá.

Ahogyan a haja olyan tökéletesen belelógott az arcába. És a gyönyörű szemei. Halálosan szerelmes voltam belé.

-Kész- néz rám mosolyogva.

Alig tudtam megszólalni, az arca olyan közel volt az enyémhez.

-Ne haragudj- simítja meg a kezem.

-Semmi baj- észre sem vettem, hogy az arcunk közeledik egymáshoz, és az orrunk már éppen egybe ért.

Kezével egy elkószált hajtincset a fülem mögé dugott.

Az éreztem a szívem majd kiugrik a helyéről, elvette az első csókomat...de csak majdnem.

-Nii-san!- halljuk meg Sasuke hangját, majd mind a ketten eltávolodunk egymástól.

Flasback vége.  

Elsem tudtam képzelni hogy majdnem megcsókoltuk egymást, biztos voltam benne hogy egy Izumi nevű lányba volt szerelmes...de ezek szerint tévedtem.

-Nézd Y/n! Itt vagyunk!- szólal meg Deidara.

...(a küldetésetek után)...

Deidara és én éppen menekültünk a falusiaktól, hiszen éppen egy bijuut figyeltünk meg. És rajta kaptak.

-Álljatok meg!- kiáltanak utánnunk.

-Na! Had robbantsam fel őket!-

-Nem Deidara!-

Deidara sóhajtott egyet, majd tovább menekültünk.

Végűl arra jutottunk hogy levágjuk az utunkat és elbújunk a fák között. Ami be is vált, és nem találtak meg minket.

Egész vicces volt Deidarával eggyütt időt tölteni. Igaz, néha idegesítő, de kedvelem.

...

Mikor vissza értünk a relytekhelyhez, mind a ketten bementünk. És egymásra mosolyogtunk, ami Tobinak nem nagyon tetszett...és elkezdett ugrálni Deidara körül.

Elnevettem magam, majd Konanhoz vettem az irányt.

-Végre hogy megjöttetek- mosolyog Konan.

Lassan körbe néztem, és észre vettem hogy Itachi nincs itt.

-Hol van Itachi?-

-Elment egy küldetésre Kisaméval- ahogy Konan kimondta ezeket a szavakat egy nagy dobbanást hallottunk a bejárat felől. Mindannyian oda néztünk.

Annyira megilyedtem. Itachi a bejárat előtt térdelt, és mintha vérzett volna az egyik szeme.

Akaratom ellenére is odasiettem, s megfogtam a karját amivel a vérző szemét fogta.

Itachi szemszöge:

Tényleg ott volt előttem, nem halucináltam.

A karomat fogta meg, s közelebb jött hozzám.

-Itachi- a hangja, amit olyan rég hallottam. A keze, ami olyan rég érintette az enyémet.

-Y/n- éreztem ahogy elcsuklik a hangom.

Másik kezével az arcomhoz nyúlt, s a szemembe nézett.

-Mi történt?- ha akartam volna sem tudtam volna válaszolni, minden olyan hirtelen jött.

-Mi történt?- fordul Kisame felé.

Kisame nem válaszolt neki, hiszen nem tudta mi történt.

Vissza fordult hozzám, majd elengedte a karomat, s az arcomat.

Y/n szemszöge:

Fogalmam sincs mi ütött belém, gyorsan felálltam, majd a szobámba siettem.

Tudtam hogy segítenem kell Itachinak, igaz, nem vagyok tökéletes gyógyító ninja, de egy pár évig tanultam, és ahogyan láttam nem csak a szemével van baj, sebek voltak a felsőtestén. Talán abban is tudok segíteni.

Egy tálba öntöttem vizet, majd fertőtlenítőt, és a ruháim közül letéptem egy darabot, majd azt a tálba tettem bele.

...

Mikor kiléptem a szobámból már senki nem volt kinn, sóhajtottam egy nagyot és Itachi szobája felé vettem az irányt.

Éppen kopogtam volna, de végig futott a fejemben.

Vajon jó ötlet ez?

Már nem volt időm ezen gondolkoznom, reflex szerűen kopogtam, majd nyitottam az ajtót..