Maradj Velem! (Itachi x reader)

2.fejezet

Egy hosszas zuhanyzás után, felöltöztem a ruhákba, amit még Konan hozott be nekem.

Megfésűltem a hajam, majd azt felkötöttem copfba hogy ne zavarjon.

Kimentem a fürdőszobából, majd sóhajtottam egy nagyot. Gyorsan a kijárathoz sétáltam, leginkább szaladtam volna, de azt hitték volna hogy menekülök ezért inkább nem tettem.

Kinyitottam a kijárat ajtaját, szerencsére senki nem volt kinn.
Bezártam magam mögött az ajtót, majd elkezdtem sétálni.

Kellett ez nekem, lekellett nyugodnom ezért jöttem ki a levegőre. Olyan gyorsan történt minden. De ami igazán érdekel, hogy Itachi miért nem végzett velem? Miért hozott ide? Azok után amiket tett "megmentett". Emiatt mégjobban foglalkoztat az a kérdés amiért kutatni kezdtem utána. Miért? Miért gyilkolta meg a klánját?
Lehetséges hogy nem is kellett volna utána indulnom, otthon kellett volna maradni anyával....egyébként is rossz állapotban van...beteg, mióta Itachi elhagyott csak anya maradt nekem. Nem bírnám feldolgozni ha elveszíteném.

Nem néztem a lábam elé, nem tudtam hova megyek, de vegűl észbe kaptam és körbe néztem.
Egy erdőbe tévedtem, amit nem is furcsálok, könnyen vissza találok majd de egy kicsit maradni szeretnék.
Leültem egy fának a tövébe...és elkapott a deja vu..

Flasback kezdődik:

-Y/n! Ez így nem ér, sokkal gyorsabb vagy mint én!- kiáltja Sasuke a hátam mögül.

-Haha! Soha nem kapsz el!- szaladtam előre, annyira hogy észre sem vettem hogy nekimentem valakinek.

Lassan felnéztem, de már a felsőtestéből tudtam kinek mentem neki.

-Úgylátszik én elkaptalak- mosolyog.

Flasback vége.

Az a mosoly, mindig megmelegítette a szívemet.

Itachinak soha nem mondtam el, hogy belé voltam zúgva, de biztos vagyok benne hogy mind végig tudatban volt vele.

Aztán ott volt Sasuke, vele nagyon jól kijöttünk, mikor Itachi nem ért rá mindig én játszottam vele.
Majd mikor Itachi meggyilkolta a klánjukat Sasuke összetört és hiába próbáltam vele beszélni, figyelmen kívűl hagyott.

-Y/n!- gondolataimból Konan hangja ébresztett fel.

-Láttam ahogy kimentél. Minden rendben?- ül le mellém.

-Igen, minden rendben- állok fel.

Konan kedves, de nem szeretnék senkivel sem barátkozni, csakis egy dologért jöttem ide és amint azt megtudom, megszökök.

-Nézd, most biztos idegennek gondolod ezt az egész helyzetet, de hidd el, előbb-utóbb hozzászoksz- áll fel ő is.

Nem akartam bunkó lenni Konannal, ezért egy mosolyt kényszerítettem az arcomra, és bólintottam.

-Menjünk vissza, ha Pein kéret valamelyikünket és mi nem vagyunk ott, végünk-

Nem válaszoltam neki, előre mentem és a relytekhelyhez kezdtem haladni.

-Ha tudtád mennyire örülök hogy egy lány került közénk- mosolyog.

-Én is- igazából nem.

Nincs bajom Konannal, sőt, senkivel, de nem akartam ide jönni, hiszen csak egy dolog miatt jöttem. Nem gondoltam volna hogy így fog elsűlni a tervem.

...

Kis idő múlva vissza értünk Konannal a relytekhelyhez, beléptünk az ajtón.

-Akkor én most megyek- Bólintottam egyet, mire ő már el is tűnt.

Össze kellett szednem magam mielőtt belépek a nappaliba, sóhajtottam egy nagyot, majd az összes bátorságomat össze szedve beléptem a nappaliba.

Szerencsémre nem voltak kinn sokan, csak Deidara, Tobi és Sasori.

Tobi és Deidara veszekedtek, de egyáltalán nem érdekelt hogy miért, inkább Pein irodája felé vettem az irányt.

Igazából nem most kellett volna hogy menjek...de ha már idáig elsétáltam nincs vissza út.

Kopogtam, majd egy mély hang szól ki az irodából.

-Gyere-

Nyeltem egy nagyot, majd benyitottam, s becsuktam magam mögött az ajtót.

-Hívattál- szólalok meg.

Pein ítélkezően végig nézett rajtam.

-Tudtommal estére kérettelek-

-I-igen, de jobb előbb mint utóbb..-

Pein egy ideig csak nézett maga elé, majd megszólalt.

-Csatlakoznod kell hozzánk, az akatsuki köppenyedet majd küldetem Konannal, úgy láttam vele jól kijöttök-

-De..-

-De?-

-Mivan ha nem szeretnék csatlakozni hozzátok?-

-Nincs választásod, túl sokat tudsz ezért nem engedhetünk csak úgy el. Vagy csatlakozol hozzánk, vagy meghalsz-

Sóhajtottam egy nagyot.

-Csatlakozom hozzátok-

Pein bólintott egyet, mire én kinyitottam az irodája ajtaját, majd hogy véletlen se találkozzam Itachival, a szobámba siettem.