Maradj Velem! (Itachi x reader)

7.fejezet

Mielőtt ezt akárki is elolvassa, ahhoz hogy ezt a fejezetet megértsd, olvasd el az előző fejezetet. Egy pár dolgot "javítottam" rajta. Jó olvasást!

-Készen állsz?- Tette fel a kérdést amit egyáltalán nem vártam.

-Nem!- Ellentmondásom ellenére, elmosolyodott, és teljes erővel a vízesésbe hajított.

Úgy látszik nem vette magára az este történteket?

Szemeimet becsuktam, és vártam hogy nagy csobbanás érje az egész testem, ami meg is történt. Csurom víz lett az akatsuki köppenyem, és azon kaptam magam hogy a kezeimmel kapálozok, és nem tudok feljönni a felszínre. Egy hirtelen lökés érte a vállamat, és a derekam köré ujjak fonódtak. 

Itachi volt az. Pein küldetésre küldött minket, és ahelyett hogy a lényegre fókuszálnánk bele hajít egy vízesésbe.

Felvitt a felszínre, majd olyan közel jött hozzám hogy a lábamat éppen a dereka körém tudjam tenni.
Levegőért kapkodva néztem rá, majd egy nagy szúrást éreztem a tüdőmben és hirtelen nagy köhögésbe kezdtem, amit ő furcsa módón szórakoztatónak talált.

-Ez nem vicces Itachi! Meg is fulladhadtam volna!- Ellöktem magamtól, de azon kaptam magam hogy lefelé süllyedek. És ekkor kapott el megint a derekamnál.

-Te nem tudsz úszni.- vigyorog.

-Vigyél ki!- kapaszkodok a vállába.

-Hogy hogy nem tudsz úszni?-

-Elmagyarázok mindent, csak vigyél már ki!- Szorongatom a vállát.

Az ölébe kapott, és lehelyezett a földre. Éppen pattantam volna fel, de a vállamat megfogta és lassan az arcomra csúsztatta az ujjait.

-Maradj még, mutatni akarok valamit.- suttogta.

Az arca mozdulatlan volt, majd lassan bele simított a vizes hajamba, közben végig a szemembe nézett. Bekapcsolta a Mangekyout és hirtelen egy nagy hideg érzés futott végig rajtam. Először émelyegve éreztem magam, és minden elhomályosult.

Egy testet éreztem magam mellett, és mikor újra kinyitottam a szemem megláttam Itachit. Mellettem feküdt. Nem volt rajtunk ruha, és a nap sugárzott be az ablak felől.

Feltápászkodott, majd végig a szemembe nézve a hasamhoz kóricált és lassan puszilgatni kezdte azt. Majd lejjebb, és lejjebb...

-Itachi...ez így nem fair..- Kaptam bele a hajába zihálva. Éreztem ahogy elmosolyodik, és lassan a köldökömnél kezd körkörösen cirógatni, mire felsóhajtok és hirtelen becsukom a szemem.

Mikor újra kinyitottam, vissza tértem a valóságba és pislogtam még egy párszor. Csodálkozva néztem Itachira, mire ő csak mosolygott és kijött a vízből. Teljesen zavarba voltam, és ezt ő is tudta. Hátra pillantott rám.

-Na jössz vagy nem? Küldetésen vagyunk, elfelejtetted?- fordult el vigyorogva.

Felálltam, a hátához lopakodtam és levettem a vizes akatsuki köppenyem. A kezébe raktam, majd kezdtem tovább sétálni.

-Miaz? Küldetésen vagyunk, elfelejtetted?- esélyt sem hagytam neki arra, hogy válaszoljon. Rögtön elsétáltam tőle amitől tudom hogy kikészűlt.

A küldetés folyamán csak egy dolog járt az eszembe. Fura érzés mikor Itachi közelébe vagyok. Egyszerre félek, és vagyok boldog. Nem vagyok benne biztos hogy van merszem hogy valaha is a szemébe mondjam, azt, hogy szeretem. Nem azért mert nincsenek érzéseim iránta, hanem azért, mert azok a érzések lassan kezdenek halványodni. Úgy érzem nem bízhatok benne. Nem, nem bízok benne. Azok után amiket tett, azok után ahogy szemrebbenés nélkűl gyilkolta meg a klánját, kezdek kételkedni a felé táplált érzelmeimben. Nem félek tőle, ez nem   a helyes szó, inkább csak tartok tőle. De egy valamiben biztos vagyok, muszáj meg tudnom az igazságot. Ha Itachi tényleg szándékosan gyilkolta meg az egész klánt, Sasukének miért kímélt? És engem miért nem ölt meg mikor lehetősége volt rá?

-Hé, minden rendben?- Ébreszt ki a gondolataimból Itachi aggódó hangja.

-Igen, persze, miért?- Térek észhez nagy nehezen.

-Megérkeztünk.- Mutat a relytekhely felé, mire én csak bólintok egyet és rögtön a szobám felé veszem az irányt.

Hirtelen a fejemhez kaptam, és leültem az ágyra. Tudtam hogy nem csinálhatjuk ezt Itachival tovább. Ha minél előbb nem tudom meg az igazságot, meg fogok őrűlni.

Hirtelen az ajtóm tágra nyitódott, és Deidara állt ott haragosan. Felpattantam, és épp mentem volna el mellette, mikor a vállamnál fogva visszahúzott.

-Oh, nem mész te sehova!- Csukta be maga után az ajtót.

-Mit akarsz Deidara?- Tettem ölbe a kezem mire ő elvigyorodott.

-Te rejtegetsz valamit!- Mutat rám.

Oh. Említettem már hogy az elmúlt pár napban Deidarával elég közeliek lettünk? Úgy érzem bízhatok benne, de Itachiról még soha nem beszéltem senkivel. Még Konannal sem, és tudtam hogy jelenleg Deidara Itachira céloz.

-Nem rejtegetek semmit, nem értem miről beszélsz.-

-Mivan köztetek Itachival?- Egy másodpercre lefagytam, és csak bámúltam a földre.

-Mi? Ne mondd hogy szexeltek?- Hirtelen felkaptam a fejem, de mielőtt akármit is szólhattam volna Deidara sikítozni kezdett.

-Úgy tudtam! Te kis áruló!-

-Nem Deidara! Szó sincs szexről...- Kapok a fejemhez.

-Na persze, akkor még is mivan köztetek?-

-Ez elég bonyolult..- Deidara szúrós szemekkel méregetett, mire nagyot sóhajtottam.

Mindent elmeséltem neki, szálról szálra. És úgy láttam nem tetszett neki.

-Hmm...- Hirtelen sarkat fordított nekem, és kiviharzott az ajtón.

Megforgattam a szememet, majd összekaptam magam és elmentem zuhanyozni. Átöltőztem, majd mikor kész voltam neki dőltem az ágynak. És végig Itachi és a klán meggyilkolása járt az eszemben. Itachi volt a legjobb barátom, úgy ismertem mint a tenyeremet. Még is hogy csinálhatta ezt a szeretteivel?