Maradj Velem! (Itachi x reader)

1.fejezet

Itachi neki lökött az egyik fának, megfogta a köppenyem, majd lehúzta azt a fejemről.

Mélyen egymás szemébe néztünk, s mindketten egymást csodáltuk, hogy mennyit változott a másik.

Lassan közeledett hozzám, egy percre bepánikoltam, azthittem megcsókol. De ekkor egy nagy ütést éreztem, s minden elhomályosodott.

Éreztem hogy valaki a derekamnál fogva hurcol, tudtam hogy Itachi az, hallottam mellette egy másik hangot is. Egy férfi hangot. De nem értettem mit beszéltek, ahoz túl erősen voltam kiütve.

...

Fájó szemeimet lassan kinyitottam, de egy falhoz voltam kötözve. Próbáltam kiszabadulni de az erőm elhagyott engem, az ütés helye még mindig fáj, biztos voltam benne hogy Itachi hozott engem ide, csak azt nem értem miért.

Körbe néztem, de ebben a szobában nem volt semmi más csak egy ágy, mintha valami cella lett volna.

Hirtelen, megugrottam, s minden erőmmel próbáltam kiszabadulni...kisebb nagyobb sikerrel a kezem vérezni kezdett.

-Zajt hallottam!- hallok meg egy hangot.

-Felébredt!- hallok meg egy másikat.

Egyszercsak az ajtó nyitódik, és belép egy sárga hajú cophos alak, s mellette egy hátra fésült hajú kaszás.

Elkezdtem pánikolni, tudtam hogy hol vagyok, hisz én magam is hallottam már a híres akatsukiról de sosem gondoltam volna hogy valaha is személyesen találkozom valamelyikükkel Itachin kívül.

-Áh, felébredtél szépség?- közeledik hozzám a kaszás alak.

A lábaim reflexből rugdosásba kezdtek, s sikerült is őt megrugnom.

-Mit gondolsz, mit csinálsz?!-

A hangja annyira megrémisztett, hogy észre sem vettem arcomon a piros foltot ahol az imént pofozott meg.

Mérgébe kiment az ajtón, majd pár perccel később a cophos is követte őt.

Az arcom erősen sajgott a nagy fájdalomtól...közben pár könnycsepp potyogott le az arcomról.

Szemeim hirtelen elnehezültek, s lecsukódtak, nem érdekelt milyen kényelmetlen volt ez hely, nem volt más választásom hiszen fáradt voltam.

Mielőtt teljesen elnyomott volna az álom ajtó nyitodást hallottam, amire rögtön felkaptam a fejem.

Egy lila hajú nő jött be, kezében egy tállal, s széles mosollyal.

-Hoztam neked vacsorát- ül le elém, majd a tálról leveszi a szendvicset, s azt a szám elé teszi várva hogy beleharapjak. De számat zárva tartottam.

-Miaz? Nem vagy éhes?-

Nem válaszoltam neki, de meg kell hagyni nagyon is az voltam.

-Hát jó, itthagyom neked- teszi le  a földre a tálat, s mielőtt kimenne az ajtón megáll és vissza pillant rám.

-Nem lehetsz ilyen makacs, főleg nem Peinnel, hacsak nem akarsz megöregedni e falak között-

Nem tudtam ki volt az a Pein, de ezek szerint egy fontos alak.

A lábammal arréb rúgtam az előttem lévő tálat, s csak néztem magam elé...tudtam hogy ez egy hosszú este lesz.

...

Reggel kopogásra keltem, ami nem volt meglepő, tudtam hogy a lila hajú nő lép be megint.

Bár aludtam volna még, hiszen semmit sem aludtam az éjjel az iménti percekben jött álom a szememre.

-Gyere- mosolyog, majd kioldja a kezeimet, először azon gondolkodtam megtámadjam e, majd rájöttem hogy nagy hülyeség lenne, hiszen biztosan erősebb mint én.

A derekamnál lassan megfog, majd kifelé irányít.

-Hova megyünk?- kapom el a kezét.

-Fürdeni, szerinted mégis hova?-

-Ugye nem akarsz megfürdetni? Nem vagyok kisbaba!- szavaimra csak egy kis nevetéssel válaszolt, majd tovább kezdett vonszolni.

-Jólvan! Majd megyek én engedj el!-

Bólintott egyet, majd elém vette az irányt, én pedig követtem őt.

Ahogy éppen mentünk volna a fürdőszobába, a lépcsőnél megálltunk, majd elmagyarázott mindent.

Kit hogy hívnak, a relytekhely minden egyes részét, s Peinről is mesélt egy kicsit, azt is hogy vacsora előtt látni szeretne engem az irodájába.

Bólintottam egyet Konan mondatára, majd éppen léptem volna be a fürdőszobába, de elkapott egy érzés.

Valaki figyelt engem a lépcsőről, a fejemet lassan odafordítottam, majd megláttam Itachit.

Rögtön elkezdtek kavarogni a gondolataim. Vajon meddig állt ott? Vajon miért figyel ennyire? Van valami az arcomon?

Gyorsan elkaptam a fejem Itachi felől, majd bementem a fürdőszobába és magamra zártam az ajtót..

Remélve hogy minden simán fog menni.