Maradj Velem! (Itachi x reader)

5.fejezet

-Y/n!! Ne lustálkodj tovább, és kelj fel! Reggeli van!- Deidara hangját hallva még a fogmosástól is elundorodtam...mármint, semmi bajom Deidarával, csak egyszerűen útálom ha felébresztenek.
Kisebb-nagyobb sikerrel összeszedtem magam, és komótosan kivánszorogtam a nappaliba. A szemem persze egyból őt kereste. De ahogy vártam, sehol. Mindig ezt csinálta, elfut a problémái elől.

-Micsoda gyáva féreg- sóhajtottam egyet, majd épp nyúltam volna a reggelimhez, mikor egy hang üti meg a fülemet. Az ő hangja.

-Ki a gyáva féreg?- halkan súgta a fülembe, mivel hogy mögöttem állt. A nyakamon megéreztem meleg lehelletét, és a hideg kezdett futkosni a hátamon.

Hirtelen becsuktam a szemem, és minden bátorságomat összeszedve megfordultam, és a szemébe néztem. Jó mélyen. Megakartam szólalni, de hang nem jött ki a számon, ekkor vettem észre hogy azért, mert a két kezét a derekamra tette. Hirtelen kezeim az övéhez nyúltak, és értetlenül néztem rá.

Ő csak ott állt, és a szemembe mélyedve nézett, majd elmosolyodott.

-Csak a reggelimért próbálnék oda menni- suttogta.

Az nem kifejezés, hogy mennyire elszégyelltem magam, megköszörültem a torkomat, és amilyen gyorsan csak tudtam a szobám felé siettem.

Szerencsém hogy ezt senki nem látta.
-Ez nem volt semmi!- Hallom meg Kisame hangját a hátam mögül.

-Mi?- fordulok meg.

-Láttad az egészet?- éreztem ahogy a vérem forrósodni kezd, és mégjobban elszégyellem magam.

-Nem csak láttam, kislány, hanem hallottam is. És levagyok nyűgözve.- vigyorog Kisame.

-Nem mintha érdekelne, de miért is?- kérdő tekintettel bámulok rá, és a tányért ami a kezemben van majdnem elejtem az zavarodságomtól.

-Nem tudom ki vagy te Itachinak, de biztos sokat jelentesz neki, nem tudom mikor láttam utoljára mosolyogni, ha esetleg láttam is valamikor.- ezek hallatán egy önelégült mosoly szökik az arcomra, amit nagy erővel próbálok vissza fogni.

Fogtam magam, és sarkon fordultam, egyenesen a szobám felé. Mikor beértem letettem a reggelimet az ágyamra, és én magam is leültem.

Ahogy enni kezdtem a tegnap este történtek kavarogtak a fejemben.

Mivan ha akkor nem megyek ki Itachitól? Vajon tényleg elfajultak volna a dolgok?

A reggelimet mosolyogva ettem meg, és biztos voltam benne hogy úgy nézek ki mint egy őrült.

Felálltam az ágyamról, majd elindultam hogy a tányért a mosogatóba rakjam, mikor valaki megint csak elkapta a derekamat.

-Mivan már?! Mindenkinek derék fétise van?!- csúszott ki a számon hangosan az egyik gondolatom.

Hirtelen megfordultam majd meglátam Konant, aki megszeppenten állt előttem.

-Én csak jó reggelt akartam kívánni..- szólal meg.

Sóhajtottam egy nagyot.

-Ne haragudj Konan, csak olyan sok dolog történt ma...-

-ne is törődj vele, majd később beszélünk.- még mielőtt válaszolni tudhattam volna, elkezdett elsétálni tőlem.

Megkönnyebültem fordultam vissza, és vettem volna a szobám felé az irányt, mikor megakadt a szemem Itachin.

Az egyik keze kinn volt a köppenyből, és mosolyogva állt. Hallott mindent?!

Hirtelen elnéztem, hogy ne lássa mennyire elpirultam, majd amilyen gyorsan csak tudtam elkezdtem a szobám felé sietni.

Ez nem lehet igaz, miért történik ez folyamatosan?

Sziasztok! Ennyi lett volna ez a fejezet mára, remélem tetszett, a következő fejezet jövőhéten várható! Egy kicsit fejlődnöm kell még, hogy ihletet kapjak, de mostmár sűrűbben jönnek a folytatások. Szép napot nektek! <3