Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
12 ÉVVEL EZELŐTT, SZÖUL.
AHRI YEONJUN ÁGYÁN FEKÜDT, kezében egy színes képregénnyel, amit még a fiútól kért kölcsön. Haja copfba volt kötve, és egy egyszerű farmert és pulcsit viselt.
Yeonjun a szoba közepén tipegett ide-oda, idegesen, körmét rágva. Kizárólag a földet nézte, és azon agyalt, hogyan mondja el a lánynak a dolgot. A folytonos léptekből viszont Ahrinak kezdett elege lenni, így idegesen lecsapta a combjaira a képregényt.
— Oké, elmondanád mégis mi bajod? - kérdezte meg, és világosbarna szemeit a fiú alakján legeltette.
Yeonjun felnézett rá, majd egy sóhajtás kíséretében beletúrt barna hajába. Végül lassan helyet foglalt a lány mellett az ágyon, készen arra, hogy beavassa őt.
— Elköltözünk. - nyögte ki végül, ami Ahrinak tövisként hatolt szívébe.
— Hogy mi? - kérdezett vissza, reménykedve abban, hogy esetleg rosszul hallotta.
— Kaliforniába megyek tanulni. É-én próbáltam beszélni anyáékkal, de azt mondták hogy már le lett beszélve minden és nem vonhatják vissza. - magyarázta, hangja itt-ott elcsuklott, ahogyan próbálta visszatartani könnyeit.
Ez viszont Ahrinak nem sikerült, a sós folyadék lassacskán végigszáguldott az arcán, miközben próbálta feldolgozni az előbb hallottakat. Yeonjun volt a legjobb barátja, illetve az egyetlen, nem akarta elveszíteni.
Persze akadtak olyan osztálytársai, akikkel váltott egy-két szót, de Yeonjun más volt. Őt tényleg nagyon rég óta ismerte, körülbelül 6 éves kora óta, és a gondolat, hogy mostantól nem lesz ott vele hihetetlenül fájt neki.
— És mi lesz velem? - suttogta kétségbeesetten, mire a fiú szíve hatalmasat dobbant. Nem akarta így látni a lányt, szomorúnak és megtörtnek.
Gyengéden körbefonta a derekát és fejét belefúrta a lány nyakába. Ahri szorosan húzta magához, mintha nem lenne holnap. Talán ez az utolsó ölelésük, gondolta magában.
— Ne aggódj, elvileg csak két hónapra megyek ki. Ilyen cserediákos cucc. Hamarabb visszajövök, mint gondolnád.
— Ígéred? - vált el tőle és remegő kezét felemelve mutatta fel a kisujját maga elé.
Yeonjun aranyosan elmosolyodott, és körbefűzte a saját ujjával. — Ígérem.
Ahri nem sejtette, hogy abból a két hónapból egyáltalán nem két hónap lesz és ez az ígéret pedig erősen meg lett szegve. Az elején még várt rá, reménykedett abban, hogy tényleg úgy lesz, ahogy ő mondta.
