Oops! Questa immagine non segue le nostre linee guida sui contenuti. Per continuare la pubblicazione, provare a rimuoverlo o caricare un altro.
JÚLIUS TIZENHÉT, CHOI LAKÁS.
Amint megálltam a kocsimmal és kiszálltam egyből megpillanthattam Yeonjunt, amint az erkélyen ül, és cigarettázik. Érkezésemre rám kapta a tekintetét, majd egyből el is nézett a másik irányba.
Vettem egy nagy levegőt és elkezdtem felé sétálni. A csend közöttünk idegőrlő volt, utáltam. Viszont még mindig nem tudtam, hogyan is kezdjek bele a mondandómba.
Helyet foglaltam mellette a hintaágyban és csak néztünk el a távolba. Egyikünk se akart megszólalni, makacsak voltunk mindketten és vártuk, hogy a másik kezdje.
━ Kaphatok? - törtem meg végül a kínos csöndet, a cigarettára utalva.
Yeonjun felém fordult, majd pár másodperc múlva kivette a zsebéből a dobozt és felém nyújtotta. Kivettem egy szálat belőle, majd meggyújtottam azt az öngyújtóval, amit szintén a fiú adott nekem.
━ Nem is tudtam, hogy cigizel.
Szólalt meg pár perc újabb kínos csend után Yeonjun, mire én egyszerűen csak vállat rántottam.
━ Ugyanezt mondhatnám én is.
A fiú ekkor felém fordult, szeme csillogott, mintha szavak nélkül akarna kommunikálni velem. Íriszeiben sok minden keveredett, bizonytalanság, értetlenség, szomorúság... Mégse tudtam hogyan kéne ezeket a felszínre hozni és megbeszélni a problémáinkat egymással.
Nagyon szokatlan volt nekem az, hogy Yeonjun ennyire szótlan. Alap esetben be nem áll a szája, és könnyű vele egy beszélgetést indítani, épp ezért voltam kereszttűzben most. Azzal, hogy egy helyben ült, nézett ki a fejéből, és néha odaemelte az ujjai között tartott cigarettát, nem könnyítette meg a dolgom.
━ Sajnálom.
━ Sajnálom.
Miután egyszerre hangzott el tőlünk ez a szó mindketten halkan felkuncogtunk. Ezután Yeonjun biccentett felém, hogy kezdjem először én, így hát mély levegőt vettem, és kimondtam azt, ami a szívemet nyomta.
━ Sajnálok mindent, ami ma történt. Nem akartalak megbántani, meg semmi ilyesmi, csak... nem tudom, most nagyon össze vagyok zavarodva az érzéseimmel kapcsolatban. - túrtam bele szőke hajamba. ━ És azt is sajnálom, hogy nem hívtalak. Tudom, hogy megtehettem volna, de vártam rád és arra, hogy majd te teszed meg az első lépést. Hülyeség, tudom..
━ Nem, nem az. - vágott közbe. ━ Tekintve, hogy én léptem le nekem kellett volna életjelet adnom magamról, pont ahogy megígértem. De nem mertem, féltem, hogy már nem tekintesz rám úgy, ahogy régen és hogy a barátságunk úgy ment tönkre, ahogy van. Plusz már akkor sem volt bátorságom elmondani, hogy tetszel és az, hogy körülbelül egy kontinens választott el minket eléggé lehozott az életről.
━ M-már akkor is tetszettem neked? - ismételtem meg őt kissé remegő hanggal.
━ Nem volt kurvára egyértelmű, Ahri? - nevetett fel kissé gúnyosan. ━ Azon a napon amikor bejelentettem, hogy elköltözöm terveztem elmondani azt is, de tudtam hogy azzal csak még jobban fájdítanám a szíved.
━ Így viszont a sajátodat fájdítottad évekig.
Erre már nem tudott mit mondani, így még egy utolsót szívott a cigijéből, majd elnyomta azt, és felállt mellőlem. Kérdőn néztem fel rá, mire ő csak kinyújtotta egyik kezét felém.
━ Két választásod van. Vagy bejössz hozzám, vagy hazamész. A döntés a te kezedben van. Csak számolj azzal, hogy bármelyiket választod, a mi sorsunkat döntöd el.
Lefagytam. Pár másodpercig visszhangzott a fejemben Yeonjun hangja, illetve az, amit az előbb mondott. A nyomás nagy volt, azt meg kell hagyni.
Ha bemegyek vele, az azt jelentené, hogy esélyt adok ennek az egész "kapcsolatnak" és elismerem, hogy viszonzom az érzéseit felém. Viszont ha úgy döntök hogy inkább hazamegyek, az egész egyszerűen egy nagy elutasítással érne fel, és azt mutatnám, hogy nem érdekel engem.
Végül azt tettem, amit a leghelyesebbnek tartottam mindkettőnk szempontjából. Igaz kevés gondolkodási időm volt, de úgy éreztem, a sorsunk így van megírva.
Így hát felálltam, és a kocsim felé vettem az irányt, vissza se nézve az erkélyen álló Yeonjunra . . .
