Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
JÚLIUS TIZENKILENC, "RESET" SZÓRAKOZÓHELY.
━ ÚRISTEN, EZER ÉVE! - köszöntött engem hatalmas mosollyal Jeon Soyeon, és egy szoros ölelésbe vont.
Ugyanolyan örömmel viszonoztam azt, majd körbeöleltem még a maradék két személyt is, Miyeont, és Minniet. Elképesztő régen láttam őket, szinte fel se ismerném a három lányt, hogyha csak úgy szembe jönnének velem az utcán.
Váltottunk még pár szót kint, majd úgy voltunk vele hogy megindulunk a bejárat felé. Mindenki kifizette magának az estét, mivel úgy egyeztünk meg, hogy majd az italokat álljuk egymásnak. Azt persze nem tudtuk, hogy Soyeon táskájában lapul egy egész üveg Cyder, ez már csak a pultnál derült ki.
Végre úgy éreztem, hogy újra élek. Ez az este elfeledtette velem a jelenlegi problémáim, semmi más nem volt az agyamban csakis az, hogy a barátnőimmel szórakozok éppen. És ez felemelő érzés volt.
Viszont nem is én lennék, ha nem találna meg a baj még most is.
Amint éppen a parkett közepén táncoltunk a lányokkal éreztem, hogy a derekam köré fonódik két erős kar. Mivel már elég sok alkohol volt a fejemben először fel sem fogtam igazán, hogy mi történik. Éreztem, hogy a szorítás erősebb lesz, és a férfi közelebb húz magához, én pedig erre még rá is tettem azzal, hogy elmosolyodva ringattam a csípőmet, kissé oda dörgölőzve hozzá.
Úgy tűnik ez kissé felbátorította, mivel pár pillanattal később csak arra lettem figyelmes, hogy kihúz a tömegből. Derekamat erősen fogva vezetett, hogy még halvány esélyem se legyen elmenekülni tőle. Amint kiértünk ő nekilökött az épület falának, és elkezdte a nyakamat csókolgatni.
A sok-sok ital még mindig hatással volt rám, éppen ezért nem tudtam mit tegyek. Hallottam a fejemben a szirénákat, amik üvöltve próbálják jelezni a megálljt, de nem tettem semmit. Önkívületi állapotban voltam.
━ Ne... - nyögtem ki, hangom olyan halk volt hogy még én is alig hallottam, és kezemmel próbáltam elhessegetni a fiút, sikertelenül.
━ Ugyan bébi, ezt te sem gondoltad komolyan. - kuncogott a nyakamba. ━ Az előbb még nekem dörgölőztél, most meg azt akarod, hogy álljak le? Nem túl logikus, ha engem kérdezel.
Egyből eszembe jutottak a lányok, illetve hogy hol lehetnek. Esetleg nem vették észre, hogy eltűntem mellőlük? Mondjuk nem csodálom, ők talán még ittasabbak voltak, mint én...
Feladtam. Kezeimet leengedtem magam mellé, és vártam, hogy megtörténjen, aminek meg kell. Nem harcoltam tovább, mert beláttam, hogy felesleges. Ő sokkal erősebb, mint én, és látszólag józanabb. Esélyem sincs ellene.
━ Te meg mi a faszt csinálsz haver?! - ordította egy hang, majd a következő dolog amit érzékeltem az az, hogy a fiút valaki elhúzza előlem, én pedig stabilitás hiányában a fenekemre estem.
Amint kitisztult a látásom és felnéztem elém tárult a jelenet, amint az előbb engem tapizó fiú a földön fekszik és vérző orrát fogja, előtte pedig Yeonjun zihál, idegesen.
━ Baszki tesó, ha ennyire akarod osztozhatunk rajta! - nevetett fel a földön fekvő, és letörölte az újabban kibuggyant vért az orrából.
━ Tűnj a barátnőm közeléből!
Ez volt az a mondat, ami kis híján teljesen kijózanított. Amint Yeonjunra vezettem a tekintetem láttam a szemében azt a megfoghatatlan idegességet amit a fiú iránt táplált, de emellett észrevettem az aggódás halvány szikráját is. Felém irányulva.
A következő pillanatban már csak a szirénázó autókat hallottam, illetve Yeonjun pánikolását, aki csak egy "gyere menjünk"-öt kiabált oda nekem, majd felhúzott a földről és már ott sem voltunk.
