Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
JÚLIUS TIZENHÉT, HANEUL PARK.
HYUNJIN MEGLEPETTEN NÉZETT, miközben ő és a barátai körbe álltak engem. Felnéztem az öcsémre, mire kikerekedtek a szemei és villámgyorsan egy ölelésbe vont.
Eddig bírtam. Itt tört meg bennem valami, ugyanis amint hozzáért a fejem a mellkasához, a csendes sírásom átváltott hangos zokogásba. Úgy kapaszkodtam a pólójába, mintha az életem múlna rajta, és még az sem érdekelt, hogy a többiek ezt végig nézik.
━ Mi történt? Hogyhogy itt vagy? Ki bántott? Kit kell megvernem? - sorolta a kérdéseit, az utolsóra viszont akaratlanul is elmosolyodtam.
━ Ne haragudj. - váltam el tőle, majd letöröltem vizes arcom, miközben fehér pólójára vezettem a tekintetem, ami most egy ponton úszott az én szempillaspirálomban.
━ Pont leszarom, válaszolnál a kérdésemre? - nézett bele szemeimbe.
━ Lelépjünk, vaagy....? - kérdezte meg az egyik srác, miközben maga mögé mutatott.
Hyunjin rájuk nézett, majd mintha egy pár másodpercre elgondolkodott volna, végül bólintott egyet.
━ Majd holnap találkozunk. Bocsi srácok.
Az egyik szőke legyintett. ━ Ugyan már, ne kérj bocsánatot. Jobbulást, Ahri noona! - nézett rám egy bátorító mosollyal, csakúgy, mint a többiek, mire én viszonoztam azt.
Amint elmentek, testvérem ismételten felém fordult, majd kezeimért nyúlt. ━ Gyere, menjünk haza, oké? Otthon majd mindent elmondasz.
━ Kocsival jöttem. - szipogtam, majd felálltam és elindultam volna felé, de a fiú megállított.
━ Így nem vezethetsz, feszült vagy.
━ Akkor csak üljünk be, ameddig lenyugszok. Ott majd elmondom mi történt.
Erre bólintott, és követett a kocsim felé. Amint beültünk még egy pár percig próbáltam összeszedni magam és a gondolataimat, hogy mit is fogok mondani Hyunjinnak. Amint ez megtörtént belekezdtem a mesélésbe, szabadon engedve minden érzelmet ami felgyülemlett bennem az elmúlt pár órában.
. . .
━ De az úgy nem jó! Fel fogod gyújtani a konyhát nővérkém. - panaszkodott a szőke hajú fiú, miközben immáron már a konyhában tevékenykedtünk és én a sütőt állítottam be.
━ Mondod te? Már meg ne haragudj, de kiskorodban konkrétan felgyulladt a mikró miattad. - vágtam vissza felháborodottan.
━ Miért kell ezt mindig felhoznod?? - "sírt" fel Hyunjin, majd ajkait egy fáradt sóhaj hagyta el. ━ Nézd, felajánlottam, hogy süssünk együtt valamit hátha ettől jobb kedved lesz, de folyton csak bántasz.
Én is felsóhajtottam. ━ Bocs csak...
━ Tudom, tudom, nem kell magyarázkodnod. Mi lenne, ha.. nem tudom.. elmennél Yuqival valahova? Vele talán jobban el tudnál beszélgetni, mert én nem értek ehhez a lánydumákhoz.
Bólintottam egyet, majd azzal a lendülettel Hyunjin el is tűnt, de előtte összeborzolta még a hajamat, amit én összehúzott szemöldökkel rendeztem vissza. Írtam is a lánynak, hátha erre a napra szabad, és csak reménykedtem a pozitív válaszban.
Sajnos csalódnom kellett, ugyanis ma este kilencig dolgozik, szóval ezt a tervemet el kellett vetnem. Már majdnem azon voltam, hogy felmegyek Hyunjinhoz a szobájába és csak leülök az ágyára és nézem ahogy videójátékozik, de aztán rájöttem, hogy mit kell tennem.
Ez így nem maradhat így, muszáj csinálnom valamit különben a barátságunk Yeonjunnal örökre tönkre megy. Még én se vagyok biztos abban, amit érzek iránta, de tudom, hogy ha nem akarom elveszíteni, lépnem kell.
Így történt az, hogy este hét közeledtével magamra kaptam egy vékonyabb pulcsit, a cipőmet és elindultam a Choi házhoz.
Út közben gondolkodtam azon, hogy mit mondhatnék a fiúnak, de arra jutottam, hogy ösztönözni a legjobb . . .
