A család hatalom✔️[Derek Hale ]

20. fejezet

New Orleans

Lizzie időközben sikeresen fel tudott osonni a szobájába, ahol sóhajtva hámozta le magáról az estélyi ruhát és öltözött valami kényelmesbe. Hét év után is a szobája minden zúga ugyan úgy nézett ki, mint ahogy annakidején.

— Tudom, hogy itt vagy... — motyogta a Mikaelson lány és az ágy alatt matatott a kezével, mígnem meg nem érinette a keresett könyvet. — Ezaz!

Mikor kivette a könyvet az ágyra tette és egy megkönnyebbült sóhaj tört fel a torkából, a kezét pedig a hasára szorította. Hirtelen hátrafordította a fejét mire annyit látott, hogy az előbb csukva lévő ablak most nyitva volt. Azonnal felizzot rubintvörösen a szeme, de valaki hátulról fonta körbe a kezeit a nyaka körül.

Lizzie szeme azonnal kistányér nagyságúra nyílt és azonnal oldalba könyökölte a támadóját, majd egy egyszerű mozdulattal a földre lökte. Amikor megbizonyosodott, hogy nem ismeri az embert eltörte a nyakát hisz érződött rajta, hogy boszorkány. Az ingjét lehajtva a nyakán látta meg a Sivár jelét.

Magában szitkozódva állt fel, majd rejtette el megint a könyvet amire szüksége lesz. Okkal érezte, hogy valami rossz fog történni ma és láss csodát... A bálon megjelenik Inadu. Hisz Lizzie száz százalékig biztos volt, hogy nem csak a követői vannak itt, hanem maga a Sivár is.

Lizzie hirtelen a falnak csapódott, mire nyögve terült el a földön. Más esetben már bevetette volna magát a harcba és mindenkit megölt volna, de tudván, hogy gyermeket vár, akit nem akar elveszteni, nehezebb volt megvédenie magát. Egy nő állt ott egy ördögi vigyorral az arcán, majd elindult Lizzie felé.

A tribrid lány megragadta a boszorkányt a nyakánál fogva és kivágta az ajtón, mire a zene azonnal leállt és mindenki értetlenül kapta fel a fejét. Lizzie gyorsan orrbavágta a boszorkányt, mire az egy kissé megtántorodott, de volt annyi ereje, hogy megfogja a Mikaelson lány vállát és lelökje őt az emeletről. Ám az ismeretlen sem volt rest, a lány pólójába kapaszkodva rántotta őt is magával.

Lizzie nyögve érkezett a bárpultra ahonnan fájdalmasan gurult le és húzta ki az üvegszilánkokat ki a karjából. Érezte, hogy nem csak ott vágta meg magát, de ezzel nem volt ideje foglalkozni. A boszorkány egy sókört varázsolt köréjük amin senki sem tudott belépni és senki sem ki, csak a teremtője.

— Lizzie! — kiabált Adam és azonnal elindult, de Layla még időben elkapta.

A Mikaelson lány térden állva vett mély levegőket, majd hirtelen erős fájalmat érzett a mellkasában. Azonnal odaszorította a kezét és felemelte a fejét és a boszorkányra nézett, aki az öklét húzta maga felé, ezáltal Liz szíve is kikívánkozott a mellkasából.

— Még nem. — termett ott hirtelen Inadu, mire a boszorkány leemelte a kezét Lizzie pedig megkönnyebbülten hajtotta a homlokát a hideg kőre.

Eközben minden Mikaelson sokkolva nézte az újjonnan érkezett hívatlan vendéget és nem akartak hinni a szemüknek, hogy bizony a Sivár újra a saját testében volt.

— Ez lehetetlen... - suttogta Rebekah.

— Ha meg akarsz ölni... Itt a lehetőséged! — mondta Liz, miközben köpött egy adag vért a szájából. — De azt ajánlom ne hibázz...

— Még nem bogaram, még nem... — mosolyodott el Inadu, majd a Mikaelson lány elé térdelt, akinek felizzot a szeme és a szeme alatti erek is egyre erősebbek kirajzolódtak. Inadu egy mosoly közepette legyintett egyet, mire Liz karján egy seb keletkezett amiből nagyon lassan fekete csíkok kúsztak fel a karján. — Amint a fekete vénák felkúsznak a szívedig, addig van időd. Amint eléri a szíved... Meghalsz! — rántott vállat. — Vagyis bocsánat. Meghaltok... — súgta, majd eltűnt a lány pedig tehetetlenül térdelt a sókörben miközben a sebet bámulta.