A család hatalom✔️[Derek Hale ]

12. fejezet

New Orleans

A ház nem éppenséggel volt akkora, mint a Mikaelson kúria a francia negyedben, de két embernek tökéketes volt. Volt egy szoba, ahol általában Lizzie aludt a franciaágyon, de most átengedve a szobát Adam-nek ő a kanapén kötött ki. A fürdő a szobával szembe volt, a konyha pedig a nappalival nyílt egybe. A terasz a ház mögötti erdőrészre nézett, de amikor Lizzie-nek nagyon elege volt, elkezdte körbeépíteni a teraszt, így már majdnem körbe lehet menni, de még van mit csiszolni rajta. Ráadásul hét év rengeteg idő ahhoz, hogy ez a ház ne legyen gondozva.

— Ez lesz a szobád. — nyitott be a hálóba Lizzie és előreengedte a kisfiút.

— A szobám? — fordult a nő felé értetlenül Adam.

— Igen, a tied. — bólintott Lizzie. — Mi ez a nézés? Sose volt még külön szobád? — vonta fel a szemöldökét Liz.

— Sosem volt még ágyam... — suttogta Adam, majd az ágy felé rohanva ráugrott, nem törődve a sáros cipőjével. De ebben a pillanatban Lizzie sem foglalkozott azzal. Ígyis úgyis ki kell takarítani.

— Adok pár ruhát, fürödj le, melegedj fel jobban, aztán majd beszélgetünk. Oké? — lépett a szekrényhez Lizzie.

A szekrényben csak két méret volt. Az övé és Layla-é. Néhány nadrágját és pólóját elhozta a lánynak, amik éppen nem rózsaszínűek voltak, szóval oda tudott adni Adam-nek belőlük.

— Köszönöm... — rohant Lizzie lábának Adam, és azonnal át is karolta.

— Nincs semmi baj, kisfarkas. Minden rendben lesz, vigyázok rád! — simított végig Adam fején Lizzie.

***

Miután Adam meggyőzte Lizzie-t arról, hogy tud egyedül fürdeni, a Mikaelson lány a kanapéra zuhant és a plafont kezdte bámulni. A játtszuk el, hogy kikapcsolunk terv mégsem volt olyan jó ötlet, mint amilyennek tűnt. Ráadásul bármi történjék Lizzie-nek már nem csak magára és a családjára, de Adam-re is vigyáznia kellett.

— Ideje dolgozni. — suttogta Lizzie, majd kisétál a házból és a mocsár irányába fordult, de nem indult el.

Tudta, hogy amit tenni akar nagyon kockázatos és nem biztos, hogy jó ötlet. Vagyis kit akarna átverni. Élete egyik legrosszabb terve volt. Beszélnie kellett Lincoln-nal arról amit kitervelt, mert ő egyedül nem volt képes rá. Szüksége volt egy erős és megbízható szövetségesre ezáltal csak Lincoln jöhetett szóba.

Sóhajtva rogyott a földre, majd a levelekkel játtszadozva mélyedt el a gondolataiban. Mivel tavasz volt a fák elkezdtek rügyezni és a fű is lassacskán kezdte felvenni az élénkzöld színét. A madarak csiripeltek. Nyugodt és békés volt. Pont mint egy filmben. Csak hogy ez nem egy film... Ez a nyomorult valóság amiben helyt kell állnia.

— Bocsánat! Kérhetnék egy kis segítséget? — kérdezte egy ismerős hang, mire Lizzie a ház felé fordult és Adam-et látta aki tanácstalanul nézegette a cipőfűzőjét a lábán.

— Lizzie vagyok, de szólíthatsz Liz-nek is.- biccentett a tribrid, majd Adam elé gugolt és gyorsan be is kötötte a cipőjét. — Majd megtanítom neked. Ígérem. — eresztett meg egy félmosolyt Lizzie, amint meglátta Adam elveszett tekintetét, ami még mindig a cipőre meredt.
Adam csak az osztálytársainál látta, hogyan is kell bekötni a cipőt, hiszen amikor megkérdezte az anyját ő egyszerűen pofonvágta. Erre a gondolatra a száját is elhúzta.

— Köszönöm... — bólintott Adam, majd Lizzie szemeibe pillantott. — Kérdezhetek valamit... Liz?

— Mondd!— nézett Lizzie a fiúra, aki lehuppant a lépcsőre.

— Mi a te történeted? — kérdezett rá Adam. — Mik történtek veled az életed során? — folytatta, mire Lizzie elhúzta a száját. — Oké, akkor kezdem én. Adam Moon vagyok
tizenegy éves! Apukám meghalt amikor hét éves voltam, az anyukám kicsit furcsa, de azért szeretem. A suliban ötödikes vagyok és a tesi a kedvenc órám! — rántott vállat Adam, mire Lizzie csak figyelmesen hallgatta. — Most te jössz. — fonta össze a karjait Adam.

— A családom nagy, és te is ismered őket. A Mikaelson-ok. Az anyám akkor halt meg amikor tizenhét voltam. A családom nem igazán volt velem az évek alatt és hét évig mágikus kómában voltam amiből csak most keltem fel és per pillanat huszonnégy éves vagyok. — magyarázta Lizzie, miközben Adam a vállának dőlt.

— Erős vagy. — suttogta Adam.

— Te is! — válaszolt Lizzie.

Ám, egyszercsak ágreccsenésre lettek figyelmesek amire mind a ketten felkapták a fejüket és odapillantva pár fakrast láttak. Az egyik egy világos barna volt ő pedig megvillantotta a sárga szemeit, majd előrébb lépett. Erőfitoktatás...

— Liz. — ragadta meg a nő kezét Adam, mire az említett a háta mögé tolta a fiút.

—Fogd be a füled és hunyd le a szemed! — mondta, mire Adam bólintott és tette ahogy mondták neki. — Nem akarok harcolni. — mondta, de ez sem segített mert a farkasok bekerítették őket. — Én megpróbáltam szépen. — sóhajtott, majd megvillantotta a szemeit és érezte ahogy a szemfogai megnyúlnak az arcán pedig minimális szőrzet nő.

Vett egy mély levegőt, majd nem túl hangosan, de rájuk morrant, mire visszamorogtak. Lizzie-nek sem kellett több nem foglalkozva azzal milyen hangos, egy óriásit üvöltött, mire az összes farkas nyüszítve alakult vissza az emberi formájukba. Miután Lizzie végignézett a férfiakon, megakadt a szeme egy női testen. Ám jobban megnézve nem akárji feküdt a földön, hanem Layla Cortez, aki már nem kislány volt.