A család hatalom✔️[Derek Hale ]

13. fejezet

New Orleans

Amikor tizenegy éves volt, Layla semmit sem szeretett jobban mint Lizzie-t, de főleg azt amikor farkasként együtt játszottak. A lány egy példaképként tekintett akkor a Mikaelson lányra, és mint egy nővérre. Családtagra...

— Mit keresel itt? — vonta fel a szemöldökét Lizzie.

— Mit keresek itt? Ez az első mondatod felém hét év után? Mit keresek itt? Szánalmas... — morogta Layla, majd felállt a földről, nem törődve azzal, hogy meztelen volt.

— Vegyél fel valamit. — fordult el Lizzie, és a ház felé indult.

— Beszélnünk kell! — kiabált utána Layla.

Lizzie a válla felett hátrapillantott, majd biccentett egyet Layla-nak. Megfogta Adam kezét, majd együtt elindult befele. Layla biccentett egyet a többi farkasnak, akik azonnal visszaindultak a mocsárba. Lizzie gyorsan előkotort pár ruhadarabot, majd kivitte a teraszra Layla-nak aki gyorsan bele is bújt.

— Ne nézz így rám... — rázta a fejét Lizzie.

— Mi történt veled? Teljesen kifordultál önmagadból. — fonta össze a karjait Layla.

— Bökd ki a lényeget Layla mert dolgon van. Rengeteg dolgom és Adam-re is vigyáznom kell! — mordult fel Lizzie.

— Adam? Ki az isten az az Adam? — kérdezte értetlenül a fiatal lány.

— Layla!— mordult fek Lizzie. — Látom megfogtad a mondandóm lényegét...

— Jó rendben. Nem az én dolgom. — rántott vállat Layla.

— Beszélnem kell majd Lincoln-nal. — váltott témát Lizzie, mire Layla teste megfeszült, de próbálta leplezni.

— Nem fogsz tudni. — suttogta a fiatal lány.

— Hogy érted, hogy nem tudok? — értetlenkedett Lizzie. — Layla! Azt kérdeztem... — halkult el Lizzie. — Mikor? — köszörülte meg a torkát Lizzie.

— Két éve...

—•—•—𖣘—•—•—

— Nem hiszi el ki vagyok? — kérdezte Lizzie, mire  az alfa megrázta a fejét. — Rendben. — mondta a Mikaelson lány, majd elindult a férfi felé úgy, hogy a kabátját elkezdte levenni, majd a földre dobta.

Ekkor Lizzie a válláról letolta a pólóját és megfordult ekkor pedig láthatóvá vált a félhold falka jele.

— Lehetetlen... — suttogta Lincoln maga elé.

— A nevem Elizabeth Olivia Mikaelson, de ha akarja a Kennert és a Labonairt vagy a Marshallt is hozzá csaphatjuk. — mondta Lizzie és legnagyobb meglepetésére Lincoln magához vonta őt.

—•—•—𖣘—•—•—

— Tudom, hogy bármit megtennél a családod védelmében. Bármeddig elmennél és még akár az Ősöket is felidegesítenéd, csakhogy a családod biztonságban tudd. Tudom... És én szerencsésnek érzem magam, mert te az én családom vagy! Az unokám. — mosolygott Lincoln.

—•—•—𖣘—•—•—

— Te rád vagyok a legbüszkébb. Erős és gyönyörű nő vagy, akit nem állíthat meg semmi. Tudom, hogy valamit tervezel és ha segítségre van szükséged mi itt vagyunk.

—•—•—𖣘—•—•—

— Mi történt vele? — kérdezte Lizzie.

— Ez a legrosszabb. Semmi... Egyszerűen csak... Álmában elhunyt. — suttogta Layla.

— Akkor viszont a te segítséged kell, Layla! — nézett a lányra Lizzie. Mindennél jobban fájt Lincoln elvesztése, de tudta, hogy most nincs ideje meggyászolni őt.

— Mit tervezel? — sóhajtott fel Layla.

— Kell egy lista. A legnagyobb alfákról, legyenek élők vagy halottak! — mondta, mire Layla értetlenül nézett. — Tudom, hogy nem érted mit miért teszek vagy tettem, de meg akarom óvni a családom. Meg akarom óvni a szeretteim és téged is. — mondta Lizzie, mire Layla bólintott.

— Meglátom mit tehetek. — mondta, majd felállt és elindult, de egy hang megállásra késztette.

— Nem mondhatod el senkinek, hogy találkoztunk! Hogy itt vagyok! Senkinek! Ezt egyedül kell csinálnom! — kiabált Lizzie, mire Layla bólintott, majd bevetette magát az erdő sűrűjébe.