𝘴ꪖ𝘴𝘴ꪗ ᥇ꪮꪗ :𝚢𝚞𝚗𝚜𝚊𝚗: ✓

01

San pov.

Nos, évnyitó. Rendesen levert a víz, miközben az igazgató beszélt. Na de nem azért, mert annyira féltem volna az újtól, hanem mert megkísértettem a sorsot. És az most visszavágott.

Még két évvel ezelőtt megismertem egy Yunho nevű fiút instagrammon, aki Incheonban él. Igen, az ország másik felén, ezért eszembe sem jutott a tisztelet szó, mikor vele beszéltem, hiszen ugye úgysem tudna mit kezdeni velem. Namhaeba nem jönne el megverni emiatt. Azonban mikor végeztem az általánossal, anyám egyből közölte hogy elköltözünk. És hova máshova, mint Incheonba?

Nem tudtam hogy Yunho melyik suliba jár, de voltam olyan szerencsétlen, hogy abba jelentkeztem, amiben ő ebben az évben végzős, mivel évnyitón azonnal kiszúrtam. És mi a legrosszabb? Hogy tudja, hogy hogyan nézek ki, mivel számtalan képet küldtünk már egymásnak magunkról. Éppen emiatt félek ennyire. Nem tudom, hogy igazából milyen, és hogy igazából hogyan kéne viszonyulnom hozzá. Mégis csak a hyungom, de nem akarok úgy beszélni vele, mint egy végzőssel. Főleg azok után, amiket átbeszéltünk instagrammon. Neten túl jóban vagyunk ehhez.

- Szóval... San, ugye? - fordult felém a padtársam, miután kicsöngettek. Van pár osztályfőnöki évnyitó után, utána pedig mehetünk haza.

- Uhum. Te meg...

- Yeosang.

- Oh. Mikor születtél?

- Idősebb vagyok. - válaszolta egyből. Tehát Hyung.

- Van a suliban valaki, akit ismersz?

- Itt van a párom. Meg gondolom majd bemutat a barátainak meg ilyenek... - mondta, ami eléggé meglepett. Érdekelne, hogy hanyadikos a barátnője. - És veled mizu?

- Oh, nos én is ismerek valakit innen. De eddig még csak instagrammon beszéltünk.

- Ugh, az kínos... Tudja, hogy itt vagy? - kérdezte, amire csak megráztam a fejem. - Szerintem akkor menj oda hozzá te.

- De nem merek. - nevettem kínosan. - Túl merész voltam üzenetben. Ráadásul nagyon magasnak tűnik. Ijesztő...

- Ah, átérzem. Én is véletlenül találkoztam a párommal mikor már egy ideje beszéltünk, és először nagyon megijedtem tőle. De ne aggódj, biztos kedves lesz veled ha te is az vagy. Csak légy magabiztos. - mosolygott, ami valamennyire megnyugtatott. Yeosang kedves fiúnak tűnik.

Következő szünetben is vele lógtam, viszont most kimentünk az udvarra is. Nos, egy másik elsős osztályból egy fiú azonnal nekünk is szaladt, akit azt hiszem az egyik végzős hajkurászott.

- Hé Woo, mondtam, hogy ne szaladj el! - húzta magához. - Bocsánat, kicsit figyelmetlen. - mosolygott ránk, amivel a szemei teljesen eltűntek. Ha valaki megnevetteti megvakul.

- Nem baj. - válaszolt végül Yeosang. - És Wooyoung. Örülök hogy újra látlak. - mondta, mire az említett először kérdőn nézett, de aztán úgy tűnt leesett neki.

- Yeosangie!! - ugrott a nyakába vidáman. - Olyan régen nem láttalak, miért mentél el?! - nézett rá mérgesen miután elengedte.

- Mamámhoz kellett mennem mert apám kórházba került, ne haragudj... Gyere és mesélek. - biccentett az udvar felé, és már itt sem voltak.

- Na, a barátod lenyúlta az enyémet.

- Nem ismerem nagyon Yeosangot... Igaz, már találkoztam az osztállyal, de vele ma beszéltem először.

- Pedig kedves fiúnak tűnik. - mondta, amire csak bólintottam.

- Mingi! - hallottam meg valakit, én pedig egyből oda kaptam a fejem Yunho volt az, aki épp erre tartott. Majdnem a szívem is megállt egy pillanatra.