𝘴ꪖ𝘴𝘴ꪗ ᥇ꪮꪗ :𝚢𝚞𝚗𝚜𝚊𝚗: ✓

15

San pov.

Mikor megérkeztünk a szállásra már este hét múlt. Eléggé elfáradtam mivel hosszú volt az út, közben pedig ugye párszor megálltunk. Én azt hittem hogy majd vagy hatan leszünk egy szobában, de mint kiderült Yunho szépen elintézte, hogy mi ketten legyünk. Legalább nem kell az ismeretlen osztálytársaival nyomorognom. Egy kis faház a miénk, ahol tényleg egyedül csak két ágy van meg pár bútor. A fürdő pedig egy külön épületben van ahol mindenki eltudja intézni amit kell.

Yunhoval mentem el fürdeni, hogy ne vesszek el. Igen, az ő kifogása volt, amit meg tudtam volna cáfolni hiszen konkrétan szembe van a mi házunk, de inkább nem ellenkeztem. Talán még jobban is jártam vele, mivel annyira felszabadult az illatom miután megmosakodtam, hogy végül rám adta a saját pizsamáját mert így ki sem mertem menni. Ő meg szegény egy szál törölközőben rohant vissza a házba, mivel kissé hideg volt.

- Bocsi. - mondtam amint beértem én is a házba, a cuccaimat pedig az ágyamra dobtam.

- Gyere ide. - rántott magához miután felvett egy pólót és szorosan megölelt. El akartam lökni magamtól, de nem sikerült mivel túl erős volt. Helyette ledőlt velem az ágyára. - Neked mindig olyan meleg a tested... - nyúlt be a hátamhoz a hideg kezével, ami nem volt túl kellemes. - Melegíts fel.

- Annyira nem vagyok meleg hogy kandalló legyek.

- Dehogynem. Jaj Sannie, mikor a lázad közben megöleltél olyan forró volt a bőröd hogy azt hittem fel fog gyulladni a ruhám.

- Látod, az sem normális ha olyan magas lázam van. A doki azt mondta hogy ha nagyon túlhevül a testem még bele is halhatok. - meséltem el neki, amin egy kicsit meglepődött. Igen, először én sem akartam elhinni, de amekkora fájdalommal jár...
- Elfelejtettem dezodort hozni. Adsz a tiédből? - kérdeztem pár perc csend után.

- Nem. Majd maximum holnap.

- De mindjárt vacsora. Nem akarom hogy érezzék... - mondtam szomorúan.

- Maradj az én ruhámban és akkor nem fogják érezni. - válaszolt, amibe végül kénytelen voltam beleegyezni.

Vacsoránál Yunho ült a bal, míg Woo az jobb oldalamon. Azt hittem hogy majd síri csendben leszünk, de mint kiderült Yunho osztálya igen csak beszédes. Annyi témát megvitattak, hogy én már az elején elvesztettem a fonalat. Egyedül annál kaptam fel a fejem, mikor elkezdtek terveket szőni, hogy hogyan adjanak össze Yunhoval. Igen, komolyan ez volt a téma, amit ahogy láttam a mellettem ülő élvezett hallgatni.

- Hé, te elmondtad nekik?? - fordultam Yunhohoz. Nem kéne tudniuk hogy omega vagyok.

- Dehogy mondtam. Csak jók a teória gyártásban. - legyintett nevetve.

- Mit? Mit? - hajolt hozzám Wooyoung.

- Semmit. - próbáltam eltávolodni tőle, ami egyenlő azzal hogy neki préseltem magam szegény Yunhohoz. Mondjuk ahogy látom nem zavarta.

- Hm.. - fogta meg Woo a pólómat, egy kicsit magához húzott, és a nyakamhoz nyomta az orrát. Én mondtam, hogy kell dezodor.

- Engedd el! - lökte el Yunho mérgesen a bétát és magához húzott.

- Hé hé, nyugodj le! - fogtam meg a kezét amit magamhoz húztam. Ne bántson itt nekem senkit.

- Nyugi Hyung, a tiéd lehet. - emelte maga elé a kezeit. - Én csak a szagára voltam kíváncsi, mert eddig sosem éreztem.

- Ezután sem érezheted. - morogta mérgesen. Ennek most mi baja van?

- Miért vagy ennyire irigy? Csak barátok vagyunk... - halkult el Woo teljesen, amíg Yunho csak mégjobban magához szorított. Elég kellemetlen volt, de nem szóltam semmit. Nem, inkább nem mertem szólni. Akár a barátom Yunho, akár nem, egy mérges alfa mellett mindig meghúzom magam, mivel ösztönösen félek tőlük. Ezzel nem tudok mit kezdeni.

Mikor beértünk a házunkba, én egyből a takaróm alá bújtam miközben magamhoz szorítottam a plüssöm amit elhoztam. Yunho amúgy is tudja hogy eleve félek az alfáktól, szóval fölösleges rejtegetnem. Nem fogok ilyenkor mosolyogni, mintha nem bántana a dolog.

- Bocsánat Sannie... - mondta halkan miközben éreztem hogy leült az ágyamra. - Nem tudom hogy miért kiabáltam Wooyoungra. Tudom hogy barátok vagytok... Ne haragudj rám.

- Nem haragszom, hanem félek. - húztam jobban összébb magam.

- Bocsánat...

- Ne tőlem kérj bocsánatot, hanem Wootól. Mégis ki a fene olyan irigy hogy lebasz valakit aki csak meg akart szagolni? - motyogtam inkább csak magamnak, mint neki.

- Nem direkt volt. Én nem akartam ilyen agresszív lenni. Ennyire még sosem kapott el a féltékenység... Nem tudtam hirtelen hogyan kezelni.

- Hát tanuld meg! - vágtam rá. - Alfa vagy, nem neked kéne példát mutatni??

- Nekem kéne rendet rakni, miközben megvédem az omegámat mindenki mástól.

- De neked nincs omegád.

- Ezt ugye te sem gondoltad komolyan? - kérdezte, amire inkább nem válaszoltam semmit. - Te is tudod hogy nem csak barátok vagyunk. Hiába makacskodsz, a tested akkor is mást mond.

- Ha ennyire az alfám akarsz lenni, akkor mondd meg... - forgattam meg a szemeim, de persze azért közben éreztem hogy elvörösödtem.

- Lehetek az alfád, Sannie? - feküdt le mellém és szembe fordított magával.

- Csak akkor, ha nem leszel folyton ilyen agresszív. Védj meg, de ne akarj magadhoz láncolni. - mondtam továbbra is a takaró alatt. Egyedül a szemem látszott ki.

- Megpróbálom mindet teljesíteni, ígérem. - mosolyodott el, majd magához ölelt.

- Ne mondjuk el senkinek.

- Ahogy szeretnéd. - adott egy puszit az arcomra, ami egy kicsit meglepett. - Alszunk együtt? - kérdezte, amire csak bólintottam válasz képpen. Egy kicsit még mindig rosszul érzem magam az előbbi miatt, de ha ő nyugodt akkor én is az vagyok.