𝘴ꪖ𝘴𝘴ꪗ ᥇ꪮꪗ :𝚢𝚞𝚗𝚜𝚊𝚗: ✓

23

Yunho pov.

Milyen jó is volt végre nem az ébresztő hangjára kelni. Helyette pár idegen hang ütötte meg a fülem. San továbbra is békésen aludt, szóval óvatosan felkeltem és lementem hogy mégis kik ezek. Még jó hogy rendes pizsamában voltam, mivel két rendőr és egy idegen nő állt az előszobában anyám előtt. Tehát mi a franc. Senki sem drogozott.

- Ah, Yunho! Gyere ide! - intett anyám amint meglátott.

- Jó reggelt... - hajoltam meg egy kicsit az idegenek előtt miközben oda mentem. - Mi történt?

- Megtaláltuk a Choi fiú anyjának a holttestét. - válaszolt az egyik rendőr.

- És maga ki? - néztem az idegen nőre. Ő is bűzlött valami parfümtől.

- Kim Gayoon, Miyoung testvére. - válaszolta, engem pedig elkapott a hányinger. Biztosan Sanért jött, de azok után amit elmondott róla, nem akarom hogy elvigye. - Szóval hol a kölyök?

- Ami azt illeti... San most egy másik barátjánál van. Dél körül fog hazaérni. - tálaltam ki egyből egy hazugságot.

- Hm? - nézett meglepetten anyám, én pedig csak megfogtam a kezét és megszorítottam. A mi családunkban ez már nagyon régi szokás. Ha megszorítják a karod akkor addig nem lenne szabad beleszólnod a dologba amíg el nem engednek.

- És melyik barátjánál? - nézett gyanakvóan Gayoon.

- Oh, azt pontosan nem tudom. - próbáltam meg valami hihető mosolyt húzni.

- Jó reggelt- Oh. - jelent meg egy meglepett San. Időzíteni ő is tud.

- Édes fasz... - sóhajtottam, mire anyám egyből levágott nekem egy tarkóst.

- Mi van itt..? - kérdezte San félénken.

- Hát szia San! Megismered még a nagynénéd, ugye? - ment oda hozzá mosolyogva Gayoon.

- Maga nem a nagynéném... - nézett el róla.

- Pont ilyen arcot vágott anyád is mikor megszidták. Tudom hogy rossz ez, de majd én felnevellek, jó? - mosolygott továbbra is.

- Anyámat utálta. Engem is utál. Ezt jól tudom. Itt akarok maradni Yunhoval. Yunho az alfám. - mondta, ami hirtelen még engem is meglepett.

- Az nem érdekes. Iskolába kell járnod, nem pedig egy alfával hemperegned. Amúgy is, 15 évesen neked semmi szükséged párra. Eljössz velem Incheonba, és kész.

Mivel a rendőrök Gayoon oldalán álltak, így semmit sem tudtunk tenni. San megmutatta a levelet is amit az anyja írt. Tehát akármennyire Sanra hagyott mindent, most mindent Gayooné. Összepakoltak mindent fontos dolgot, és már kész is voltak az indulásra. Persze amikor csak lehetett végig San mellett voltam. Pár könnycsepp le is folyt az arcán. Azt meg gondolom mondanom sem kell, hogy először milyen hisztit levágott, mert nem akar elmenni. Nem gondoltam volna, hogy ilyenre is képes. Kár, hogy nem vált be. Pedig esküszöm, még én is megijedtem egy kicsit hogy megint a jó San van-e nálam, nem pedig egy újabb ikre, aki hisztis mint a rohadt élet.

- Vigyázz magadra, jó? - szorítottam meg egy kicsit a kezét. Istenem de nem akarom elengedni.

- Te is... - ölelt meg és a nyakamba fúrta a fejét.

- San! Gyere már! - hallottuk meg kintről Gayoont.

- Majd írok neked amikor tudok, jó? Minden rendben lesz. - mosolyodtam el egy kicsit, bár ez is csak a szomorúság miatt volt. - Na menj. - mondtam, amire bólintott. Kikísértük, elköszöntünk, ő pedig már be is lett ültetve a hátsó ülésre. Miután elindultak visszamentünk a házba. Na és mit láttam meg? San telefonját az asztalon. Azonnal felkaptam és kirohantam az utcára.

- San! A telefonod! - kiáltottam az autó után, de az bizony nem állt meg és már messze is járt. - Itt maradt a telefonod... - néztem utánuk, amíg el nem tűnt a jármű a szemem elől. - Nem tudok írni... - mondtam halkan, miközben lepillantottam a készülékre. Ilyen is csak velünk történhet...

~⟅•⟆~

Vége
🤲

A második részét pedig nem ígérem, mivel elkezdtem de akármikor elmehet a kedvem tőle. But don't worry, valamit egész biztosan fogok hozni ezután is<3