𝘴ꪖ𝘴𝘴ꪗ ᥇ꪮꪗ :𝚢𝚞𝚗𝚜𝚊𝚗: ✓

08

Másnap Yunho első szünetben egyből az iskola mögé hívta Mingit. Szívesen mentem volna, de ő nem akarta, mondván hogy nem szeretne megijeszteni az ideges oldalával. Talán még jobb is hogy nem engedett oda. Mingi vérző orral jött vissza, én pedig semmit sem utálok jobban az erőszaknál.

- Tegnap hol voltál? - mászott Wooyoung az arcomba amint meglátott.

- Yunhoval. - léptem hátrébb egy kicsit.

- Mit csináltál te Yunhoval? Miért vagytok ti ennyiszer együtt? - kezdett el kérdezgetni. Wooyoung eléggé közvetlen amihez én nem vagyok annyira hozzászokva. Tegnap előtt is ezért sunnyogtam fel a tetőre. Egy kicsit visszafoghatná magát néha...

- Az nem fontos. Yunhot már régóta ismerem, szóval velem van. Ennyi. - magyaráztam meg.

- Ah, értem... De figyelj, min kaptak ennyire össze Mingivel? Én is ugyan így vagyok Mingivel. Sokat beszélt Yunhoról szóval aggódom.

- Erről nem hiszem, hogy tudnod kéne. Ha érdekel kérdezd meg Mingit. - válaszoltam, amire csak bólintott.

- Na mi a téma? - termett hirtelen mellettem Yunho, aki egyből át is karolt a derekamnál. Kissé meglepett, de nem vettem el a kezét.

- Oh, én... Inkább megyek. Jongho beszélni akart velem. - sietett el Woo egyből.

- Megijedt tőlem. - mondta Yunho kissé csalódottan. Nos, nem csodálom. Azok után hogy megverte Mingit akivel jóban van, biztosan fenyegetve érzi magát mellette.

- Mi történt? - kérdeztem rá, ő pedig csak röviden elmesélte hogy egy ideig nem fognak beszélni.

- Hé, ma nem alszunk együtt megint? - kérdezte, amibe egy kis gondolkodás után belementem. Csak ne aludjuk át az ébresztőt majd megint.

A következő szünetekben ismét együtt voltunk. Yunho sokkal kedvesebb velem, aminek igazából örülök is meg nem is. Nem akarom hogy bárki is kivételezzen velem azért ami vagyok.

Végül mikor hazaértem és megnéztem a telefonom, egy egész érdekes üzenet várt. Anyukám régen említette hogy van egy ikertestvérem, de a fene se gondolta volna, hogy majd találkozni is fogok vele.
A családunk eléggé szét van esve, de röviden és tömören; mikor apám megtudta hogy anyám ikreket vár, egyből lelépett. Gondolom megijedt. Aztán mikor megszülettünk vissza jött, csak hogy lásson minket, de végül a testvéremet elvitte magával. Mégis csak a gyerekei vagyunk, neki pedig van szíve. Elég kicsi, de van. Tehát az egyikünket ő nevelte, míg anyának hónaponta küld egy kevés pénzt hogy véletlenül se kerüljünk utcára. Mondhatni kedves, de még soha nem találkoztam vele, se a testvéremmel. Vagyis úgy néz ki vele hamarosan fogok.

Próbáltam nem annyira foglalkozni a dologgal, de csak azzal tudtam elterelni a figyelmem hogy Yunhora gondoltam. Kicsit izgatott voltam az együtt alvás miatt.
Végül mikor újra értem jött hogy magához vigyen, már elrejteni sem tudtam az izgalmam. Nem tudom hogy miért vagyok most ilyen. Még meg is jegyezte, hogy nagyon pörgök. Mondjuk csak addig pörögtem amíg be nem értünk a szobájába. Ott egyből lenyugodtam az illata miatt.