𝘴ꪖ𝘴𝘴ꪗ ᥇ꪮꪗ :𝚢𝚞𝚗𝚜𝚊𝚗: ✓

11

San pov.

Amint kinyitottam a szemeim, egy elég kellemetlen dolog történt. Telehánytam az ágyam. Nagyon rosszul voltam, ráadásul azt sem tudom hogy mennyi az idő. Elég homályosan, de arra emlékszem hogy Sen folyamatosan altatót adott be. Komolyan, ha nem hánytam volna most ki az egészet akkor simán megöl. Még csak nem is ettem mert folyton csak aludtam. Hány nap telt el amióta itt van?

Kissé szédülten kimásztam az ágyból, majd megnéztem a telefonomat. Yunho utoljára három napja írt. Vajon átjött egyszer is?
Megpróbáltam felhívni, de nem vette fel. Igaz, hajnali négy volt, de na. Utána próbáltam Sent is elérni, de végül rájöttem hogy a telefonját itthon hagyta. Anyám pedig valószínűleg munkában van, mivel nem találtam a szobájában. Komolyan azt hitte, hogy Sen majd gondomat fogja viselni? Alig beszéltem vele eddig két mondatot.

Végül gyorsan ettem valamit, kidobtam a mocskos huzatot a mosógépbe, majd elindultam Yunhohoz a pulcsijában amit még nekem adott múltkor. Nem érdekel ha alszik, tudom hogy Sen vele volt. Lehet hogy most is vele van. Utálom...

- Hé! - kopogtam az ablakán addig, amíg el nem húzódott a függöny, ami mögött egy most kelt Yunho volt. Úgy tűnt eléggé meglepődött rajtam. - Nyisd már ki, megfagyok! - kiáltottam el magam ismét, ő pedig már csinálta is.

- Mi történt? Hol voltál? - emelt be az ablakon. - Miért vagy ilyen könnyű? - kérdezte aggódva, de nekem az ágyán alvó testvérem érdekesebbnek tűnt.

- Sen! - mentem oda hozzá és egy kicsit megrángattam hogy felkeljen.

- Oh? Miért vagy te itt? - kérdezte full nyugodtan, ami engem csak egyre idegesebbé tett.

- Annyi altatót adtál hogy kihánytam, te szemét! - másztam fölé és a nyakára szorítottam, de ő csak nevetett és mosolygott.

- San, állj le! - rántott magához Yunho, Sen pedig köhögni kezdett. - Nyugodj le és beszéljük meg, jó?

- Mit akarsz megbeszélni? Meg akart ölni.

- Egyáltalán ki ő neked? - kérdezte, ami egy kicsit meg lepett. Majd csak ezután tűnt fel az is, hogy az ikrem csak egy szál alsóban van, Yunho pedig póló nélkül.

- Azt mondta hogy ő én? - kérdeztem vissza. Az alfa lassan bólintott, Sen pedig megint nevetni kezdett. Ellenben nekem ez most nagyon fájt. - Miért? - néztem ezúttal a bátyámra.

- Jinjuban unalmas. Csak szórakozni akartam egy kicsit. - vont vállat.

- Miféle szórakozás ez??

- Papíron pszichopata vagyok. Engem a rajzolgatás nem köt le. - válaszolt egyszerűen. Nos, ez megmagyaráz pár dolgot.

- Akkor menj orvoshoz, ahelyett hogy velünk játszol! - vágtam rá mérgesen.

- Járok orvoshoz. Vannak gyógyszereim is. Apám ki akar gyógyítani belőle, ezért elszöktem tőle. - mesélte el röviden. Mi a rák.

- Te elszöktél?!

- Uhum. - bólintott. - Nem tudja hogy itt vagyok. - mondta, ami kissé lesokkolt. Sen komolyan egy barom. Le is ültem vele beszélgetni egy kicsit. Habár simán kinyírt volna ha nem jön valami csoda, de nem igazán tudok haragudni rá. Mégis csak a testvérem akit eddig még sosem láttam.
De persze végül az is feltűnt, hogy Yunho egyfolytában méreget minket. Ennyi idő alatt csak leesett neki hogy ikrek vagyunk, nem?

- Mit nézel ennyire? - kérdeztük meg végül egyszerre.

- Összezavarodtam. Most te vagy az igazi San? - mutatott rám, amire bólintottam. - Akkor te ki vagy? - nézett a testvéremre.

- Sen. A bátyám. - válaszoltam én. - Mikor kicsik voltunk elválasztottak minket. Eddig mi sem találkoztunk.

- Ettől megfájdul a fejem... Mindjárt jövök. - ment ki a szobából.

- Öltözz már fel. - dobtam Sennek a ruháit amiket gyorsan fel is kapott magára. - Mit csináltatok Yunhoval?

- Szexeltünk~! - vigyorgott önelégülten.

- Nem szexeltetek. Nincs rajta más illat a sajátján kívül. - cáfoltam meg egyből.

- Ebben igazad van. De majdnem lefeküdtünk. Szerintem felismerte az illatomról hogy nem te vagyok. Nem gondoltam hogy csak veled akar lefeküdni... - mondta szomorúan.

- Mi az hogy csak velem? - kérdeztem vissza meglepetten.

- Egyértelmű, nem? Azt hitte hogy én te vagyok, de mikor rájött hogy nem te fekszel alatta meghátrált. - magyarázta el nekem. - Na várj, akkor ti nem vagytok olyan kapcsolatban?

- Milyenben? - kérdeztem vissza, mire az egyik kezével egy kört formált és a másik mutatóujját átdugta rajta. - NEM! - vágtam rá mérgesen.

- De te még szűz vagy, nem? Yunho biztos óvatosan csinálná. Csak képzeld el ahogy belédhatol és teljesen kitölti a--

- Kuss már! - fogtam be a fülem. Nem akarok erről hallani se. Nem állok rá készen.

- Itt vagyok. - jött vissza Yunho és leült mellém. - Szóval akkor ti most... Ikrek vagytok. Neked pedig a neved Sen. - mutatott a bátyámra, aki bólintott. - Akkor téged nem szeretlek. - mondta, amin egy kicsit felnevettem. - Nem vicces. Láttam hogy valami nem stimmel, de nem kérdeztem rá. - hajtotta a fejét a nyakamba. - Hiányzott az illatod.

- Ne szagolgass. Még mindig tart a lázam. - próbáltam eltolni, de ő elvette a kezemet és megfogta.

- Tényleg nem értem hogy miért nem vagytok együtt. - sóhajtott Sen. - Bejöttök egymásnak, valljátok már be.

- Bejövök neked? - kérdezte Yunho kíváncsian.

- Honnét kéne tudnom?

- Ezt vedd igennek. - mosolygott Sen. - Na jó, ez uncsi. - állt fel és az ablakhoz sétált. Tényleg fura. Yunho eléggé vak lehet, ha nem vágta le egyből.

- Éhes vagy? - kérdezte Yunho egy kis idő múlva.

- Ouh... Három napja nem ettem semmit. Akkor azért érzem magam ilyen gyengének! - emeltem fel a kezeim, amik szabályosan remegtek.

- Nem estél össze út közben? Csinálok neked valami reggelit.

- Jó... - feküdtem el az ágyán. - Elég sötét minden, nem? - néztem a plafont, miközben a szemeim egyre nehezebbé váltak. Furcsa, nem kéne fáradtnak lennem ennyi alvás után.