𝘴ꪖ𝘴𝘴ꪗ ᥇ꪮꪗ :𝚢𝚞𝚗𝚜𝚊𝚗: ✓

03

Már több mint egy hónap eltelt, amióta a suli elkezdődött. Yunho folyamatosan rángat magával mindenhova, de úgy igazából egyáltalán nem bánom, mivel legalább van társaságom. Az már más, mikor a kinézetem vagy a dezodorom miatt csesztet, de legalább nem úgy bánt, mint ahogy én azt először gondoltam. Igazából elég kedves ő is, meg a többiek is. Amióta elkezdtünk szombatonként átjárni Hongjoonghoz, Wooyoung például kifejezetten a szívemhez nőtt. Na meg ugye közben Yeosanggal is tartom a kapcsolatot. Ő is egy kedves srác, csak néha megöl a szemeivel ha fáradt, vagy ha véletlen hozzá érsz Seonghwához.

- Nem jössz? - kérdezte Wooyoung, miután vége lett a biológiának. Ezen az órán egy teremben vagyok vele, utána pedig mindkettőnknek tesije van, szóval pont jó.

- Jövök máris. Menj előre. - válaszoltam, mire egy bólintás után el is ment. Ma már reggel is elég furán éreztem magam, és ez egyre jobban erősödött. Kényelmetlenül érzem magam a ruháimban, de még a bőrömben is, és bizsereg az egész testem. Még sosem éreztem ilyet.

Tesin elég rendesen kifulladtam, és már a fejem is fájni kezdett. Ebből bizony orvosi lesz. Legalábbis oda akartam menni, miután átöltöztem. Viszont egyre jobban szédülni kezdtem, szóval végül épphogy csak be tudtam esni a mosdó ajtaján. Meghúztam magam az egyik fülke mögött, és csak vártam hogy javuljon a helyzet.

De az sajnos nem javult. A testem teljesen felforrósodott, a bizsergés pedig fájni kezdett. Fogalmam sem volt, hogy mi ez. Végül az orrom is vérezni kezdett, és láss csodát, hallottam, hogy valaki bejött.

- Oh, szóval ide bújtál! - hallottam meg Yunhot, én meg egyből felkaptam rá a fejem. - Ew... Veled meg mi történt?

- N- Nem tudom, d- de nagyon fáj a- a testem... - öleltem körbe magam.

- Elviszlek az orvosiba. Gyere. - emelt fel engem, és elindult. A nyakába fúrtam a fejem, amivel az orromat megcsapta a saját illata. Még sosem voltam ennyire közel egy alfához. Yunho illata egészen megnyugtató volt.
- Jó napot! - nyitott be az orvosiba. - Meg tudná vizsgálni Sant? - tett le az egyik ágyra. - Így tálaltam rá a mosdóban. - mondta, mire az a nő ide is jött hozzám.

- Uh, elég meleg vagy. - állapította meg miután a homlokomra tette a kezét. - Mi is a neved? - vett a kezébe egy füzetet.

- Choi San... Elsőéves vagyok... - motyogtam el halkan.

- Choi San, Choi San, Choi San... - keresgélt gondolom a nevek között. - Áh, megvan! - kezdett el nézni valamit. - Oh drágám, hát neked ez az első! - csapta össze a kezeit mosolyogva.

- Első mi? - kérdezett vissza Yunho helyettem is.

- Az nem rád tartozik, te várj kint. - tolta ki a szobából a nő, majd vissza jött hozzám. - Tudod, az omegáknak van heat időszakuk. Neked ez az első. Kiírlak erre a hétre az iskolából. Pár nap és el fog múlni. Vagy... Van partnered? - kérdezte, amire csak megráztam a fejem. - Nos, akkor javaslom hogy ne gyere ki a házból, amíg tart. Építs egy fészket hogy ne zavarjanak téged, és próbálj meg pihenni. - hadarta le gyorsan. Hallottam már a heatről, de azzal nem számoltam, hogy majd nekem is lesz olyanom. - Van alaki, aki érted tudna jönni? - kérdezte, amire megráztam a fejem. - Jóban vagy Yunhoval? - erre már bólintottam. - Rendben. - nyomott egy zsebkendőt az orromba végre, hogy ne vérezzem ki neki a Niagarát. Oda ment az ajtóhoz, kinyitotta, és behúzta rajta Yunhot. - Vidd haza Sant és szerzek neked is igazolást mára. - szedte össze a cuccait, de mielőtt még válaszolhattunk volna, már azt is elmondta, hogy hol lakom.

- Um... - nézett rám. - Tudsz járni? - kérdezte, mire én amilyen gyorsan álltam fel, olyan gyorsan szédültem vissza az ágyra. - Akkor gyere... - emelt fel újból, így újra a nyakába hajthattam a fejem. Igaz, most a zsebkendőtől nem éreztem az illatát, de attól még megnyugtató volt egy alfa karjaiban lenni.

- Összevéreztem a pólód... - motyogtam miután kiértünk a suliból.

- Nem baj. Majd kimosom. Na de mi is történt? - kérdezett rá, amire válaszolni semmiképp sem akartam.

- Az iskolaorvos is megmondta, hogy nem a te dolgod...

- Nem bízol bennem?

- Ezzel a dologgal kapcsolatban nem. - vágtam rá. Csak ne kezdjen el kérdezősködni, mert én simán le tudnék vágni egy hisztit neki itt helyben.

- Miért nem?

- Mert nem! Utálok erről beszélni, oké?! - kérdeztem mostmár mérgesen.

- Jólvan, azért ne harapd le a fejem. - nevetett egy kicsit. - Mindjárt ott vagyunk. Van otthon valakid?

- Nincs.

- És megleszel egyedül? - kérdezte, és már be is fordult az utcába.

- Persze. Ne aggódj értem.

- Állni sem tudsz...

- Ott maradt a táskám! - kaptam fel hirtelen a fejem.

- Az enyém is, ne aggódj. Majd holnap elhozom neked. - tett le a házam előtt. Előkerestem a kulcsom kinyitottam az ajtót.

- Köszi hogy elhoztál. - hajoltam meg egy kicsit miközben a falnak támaszkodtam.

- Nincs mit. Vigyázz magadra! - paskolta meg a fejem, és már itt sem volt. Amint betévedtem a szobámba egyből leültem az ágyamra, előkaptam a telefonom, és írtam Yeosangnak.

Pedig reméltem, hogy neki van heatje, mert akkor tudtam volna tőle kérdezni dolgokat. Igaz, anyám is omega, de ő ehhez túl elfoglalt. Szerintem örül, ha nem vagyok láb alatt mikor hazaér. Mivel apám elhagyta amint terhes lett, így elég nehéz dolga van miattam már évek óta. Titkolja, de tudom hogy volt hogy meg is akart fojtani mikor kisebb voltam.

Forró vízben lefürdöttem, ettem valamit, majd lefeküdtem aludni. Vagyis csak akartam, mivel anyám hazáért. Egyből levágta hogy mi a helyzet, szóval beszélgetett velem erről. Valamint azt mondta hogy holnap itthon marad miattam, ami őszintén elmondhatatlanul jól esett. Végre egy napot anyámmal tölthetek.