Mi ketten

2. fejezet

-A mai órán még nem tanulunk.- mondta az istennő, miután megengedte, hogy leüljünk.- Azt szeretném, ha mindenki elmondaná a nevét és azt, hogy mit gondol a tantárgyról.- helyet foglalt a tanári asztalnál, haját egy mozdulattal hátradobta, mire a gyomrom hatalmas bukfencet vetett.- Én Kovács Klaudia vagyok, az új tanárotok, de rólam ennyi elég. Most ti következtek.
Sorban álltunk fel, hogy elmondjuk a kért dolgokat. Nem mertem felnézni a tanárnőre, mert hihetetlennek tartottam, hogy első látásra beleestem. Nem tudtam mit fogok mondani neki, egyáltalán, hogy meg tudok-e szólalni. Sosem szerettem a magyarórákat és nem figyeltem oda. Ebben a pillanatban, úgy éreztem, többet nem fordul elő, hogy nem tudok majd figyelni.
Mikor rám került a sor idegesen álltam fel, a tanárnő pedig hidegen nézett rám, hisz csak egy voltam a sok közül.
-Horváth Kira vagyok!- suttogtam, ám mielőtt folytathattam volna, félbeszakítottak.
-A leszbi, baszki ez még ide jár?- röhögött fel Csaba a hátsó padban, mire a fejemet elöntötte a pír. Lángvörös arccal a cimpőmet fikszíroztam. Nem gondoltam volna, hogy így leégetnek már az első találkozáskor, bár a hírek terjednek, így ez kiküszöbölhetetlen volt, mégsem akartam tanúja lenni, amikor a tanárnő megtudja, hogy más vagyok. Nem néztem fel. Nem akartam, hogy a tekintetem találkozzon a szemében ülő mély undorral, ahogyan ebben az iskolában szinte mindenki néz rám. Kínos csend következett, majd Kovács tanárnő hűvös hangja szólalt meg.
-Nem értem, hogy a fiatalember miért hiszi magát a hölgy magyarhangjának. Biztos vagyok benne, hogy ha akarta volna, ő maga is közölte volna a szexuális irányultságát. Egyébként is, nem értem, hogy mi a probléma azzal, ha ő leszbikus. Nem von le az értékéból és úgy hiszem Kira nagyon kedves lány lehet.- mondta a tanár és én végre felemeltem a fejem. A bombázó mosolyával találkozott tekintetem, amely arra bíztatott, folytassam csak tovább a bemutatkozást.
Hihetetlen volt, hogy megvédett. Még sosem volt olyan tanárok, akit nem zavart, hogy leszbikus vagyok és ez most nagyon meglepett. Az óra végén boldogan álltam fel a helyemről. Végre egy óra, ahol nem a lenézzéssel, a néma undorral, az utálattal kell szembenéznem, hanem ahol csak én vagyok, aki pont olyan, mint mindenki más. A szexualitásom nem a választásom, ezt kaptam, mégis mindenki úgy viselkedik, mintha ez csakis az én hibám lenne.
A folyosóra kiérve a barátnőim közösen istenítették az új tanárnőt, ám egy idő után ráeszméltek, hogy milyen csöndben vagyok.
-Baj van Kira? Ugye nem megint Csaba izgat? Ne foglalkozz vele, végre valaki megmondta neki, mennyire sekélyes a gondolkodása.- nevetett Bea.
-Valóban, a bárátnődnek igaza van Kira. Bár én nem így fogalmaztam volna.- hallottam meg magam mögött a tanárnő hangját. A csodanő elhaladt mellettem és megsimította a vállam, mire a gyomromban ezer pillangó kezdett el repkedni...