Mi ketten

3. fejezet

A napok egymást követték miközben én egyre többet tanultam a magyarórákra. Ez volt az egyetlen olyan tantárgy, amire odafigyeltem... Persze egy ilyen nővel nem volt megerőltető, mert Kovács tanárnő öltözködésben kitett magáért.
Egyik nap aztán beérett a sok tanulás gyümölcse. Magyaróra elején leültem Bea mellé és kinyitottam a füzetem, hogy még átnézzem az előző órai anyagot. Alig végeztem vele, mikor nyílt az ajtó és a Tanárnő lépett be rajta. Az öltözéke megint csodálatos volt, rövid szoknya, magassarkú, kicsit vagy inkább nagyon testhezálló piros felső, melynek kivágása szinte mindent látni engedett haja pedig egy magas lófarokba volt felfogva. Azonnal magára vonta a figyelmet, hiszen egy ilyen nőn nem csak nekem akadt meg a szemem. Több fiú is kinézte magának, mert csinos volt és ebben a korban kinek nem hiányzik egy kis izgalom egy idősebbel.?
Az óra kezdete ugyanolyan ridegen zajlott, mint szokott és a jelentés után Kovács tanárnő a naplóba nézett, majd tekintetét végigjáratta az osztályon.
-Horváth Kira, a táblához!- hangja szinte ostorként csattant a csöndben, mire én remegő lábakkal kiálltam az osztály elé. Nem azzal volt a baj, hogy nem készültem, mert készültem. Hanem azzal, hogy reggel nem felelésre terveztem a ruhám. A padban ülve a tanárnő nem láthatta meg az öltözékem, de most, hogy már előtte álltam eléggé feszélyezetten éreztem magam. Nem tudtam, hogy mit gondol rólam és ezért szerettem volna szépnek kinézni előtte, de reggel csak egy kényelmes ruha felkapására volt időm. Klaudia tanárnőt azonban nem nagyon érdekelte, hogy vagyok felöltözve, még csak rám sem nézett, miközben feltette a kérdéseket. Mindegyikre tudtam a választ, nem véletlen tanultam, ám a feleletem végén a csodanő mégis megkért, hogy maradjak még óra után.
A magyar további részét jegyzeteléssel és idegeskedéssel töltöttem. Fogalmam sem volt, hogy mit rontottam el, vagy hogy mi nem tetszik neki. Én úgy éreztem, minden jó volt, ám úgy látszik, mégsem.
Még sosem utáltam ennyire, hogy megszólalt a csengő. Megkértem Laráékat, hogy várjanak meg és elindultam a tanári asztal felé, miközben az osztály kifelé sietett a tanteremből. Kovács tanárnő szokása volt, hogy nem állt fel az asztaltól a csengő hangjának hallatára. Ezért nekem kellett odamennem.
-Kira,-nézett fel rám.- nagyon jó volt a feleleted.- mondta, mire nagy kő esett le a szívemről.- Csak azt nem értem, hogy az eddigi jegyeid miért nem ezt mutatják?
-Nem tudom Tanárnő- motyogtam, hiszen azt mégsem mondhattam, hogy általa megtaláltam a motivációmat.- Régen nem tanultam annyit, de azóta rájöttem, hogy az úgy nem jó- rebegtem az egyetlen elfogadható választ.
-Ezt jól tetted-mosolygott rám és intett, hogy elmehetek. Nyugodtan és kissé boldogan sétáltam ki a teremből.