Mi ketten

8. fejezet

A következő két hét gyorsan elrepült. Balázzsal minden délután eljártunk valahova. Ezért igázából nem is vártam a házibulit, amire Zora által hivatalos voltam, mert a fiúnak aznapra is lett volna terve, de nem akartam megbántani a volt barátnőmet azzal, hogy lemondom a találkozót. Ezért szombat délután korán elkezdtem készülődni. Gyors, bulis sminket készítettem, hajamban pedig befontam az első két tincset és kis virágokkal díszítettem. A ruhám kiválasztása nem okozott gondot, rövid szoknyát vettem fel, szolídan kivágott pólóval, majd az egészet nyakláncokkal és magassarkúval dobtam fel.
Elköszöntem anyutól, kinyitottam az ajtót és idegesen vettem észre, hogy a ház előtt egy kis kocsi parkol. Az ablakból Zora integetett nekem, ezért homlokráncolva az autóhoz léptem. A lány mellett egy 25-nek kinéző pasi ült, haját kis copfban a feje tetején hordta, trikó és napszemüveg volt rajta. A mögötte lévő ülésen két csaj csókolózott egymást eléggé bizalmasan fogdosva, amikor kicsit közelebb léptem megéreztem a kocsiból áradó savanyú piaszagot. Próbáltam nem gondolni rá, milyen spicces lehet a sofőr és beültem az egyetlen üres helyre a kocsiban. Zora izgatottan mutatta be utastársait. Gyorsan megtudtam, hogy a pasi neve Zoli, egy romkocsmában ismerkedtek meg a lánnyal és azóta eléggé érdekes kapcsolatuk van. A fiú folyton nyomul rá, de Zora mindig visszautasítja. A két lány Linda és Vica nincsenek együtt, de  leszbikusak mindketten és egy kis pia azonnal kihozza belőlük a vágyaikat. Még csak annyira sem méltattak, hogy köszönjenek, mert éppen egymás torkába próbáltak belemászni.
Az utazás borzalmas volt. Zoli rettenetesen vezetett és vagy háromszor éppen csak egy hajszálon múlott a karambol. A lányok a csókolózásról egy idő után átváltottak a visító éneklésre, Zora pedig ekközben a rádión keresett valami jó zenét sikertelenül. Ezért eléggé idegesen és feszengve érkeztem a buliba. Itt sem volt jobb a hangulat. Három utcával arrébb is lehetett hallani a zene üvöltését, de az ajtóban még borzasztóbb lett a dolog. Mindenfelé már most teljesen részeg fiatalok (nagyrészt egyetemisták) fetrengtek. Amikor beléptünk az előszobában két kissé kába fiú a seggemre csapott, alig tudtam elhúzódni. Egy majdnem tiszta fotelba ültem le, ahol pont ráláttam a "táncparkettre". Nem sokan táncoltak inkább párocskák bújkáltak a sarokban. Csak rövid ideig ültem egyedül. Egy még józannak látszó 13 éves lányka telepedett le mellém. Fogalmam sem volt, mit keresett itt, de nem hittem, hogy saját akaratából került ebbe a buliba. Nemsokára meg is jelent a nővére egy pasival és közölte, mint később megtudtam Biankával, hogy ők most elmennek. Rettentően megsajnáltam a lányt, ezért közelebb húzódtam hozzá és megkérdeztem, hol lakik. Nagy barna szemeivel ijedten nézett rám, majd mikor megértette, hogy csak haza szeretném vinni hálás mosollyal elmondta a címet. Indulás előtt szólni akartam Zorának, de nem találtam sehol. Az emeletre felérve viszont megláttam Vicát és Lindát, akik egyre durvább dolgokat csináltak egymással, ezért inkább nem kérdeztem meg, hogy merre találom a barátnőmet. Gyorsan dobtam neki egy üzenetet, hogy sajnos közbe jött valami, el kell mennem.
Bianka már az ajtóban várt indulásra készen. A házuk nem volt messze ezért gyaloglás közben nem sokat beszéltünk, de így is megtudtam, hogy a nővére csak falból hozta el, hogy egy játszóházba mennek. Nem igazán értettem, hogy ezt hogyan lehetett elhinni. A házhoz érve becsöngettem és elmagyaráztam a lányok szüleinek, hogy mi történt, majd otthagytam Biankát.
Eléggé messze kerültem így az otthonomtól, de nem akartam taxit hívni, mert sétálni kicsit jobb volt. Nem haragudtam Zorára, hogy otthagyott, már tudtam, hogy sosem leszünk igazi barátok többé. Az ő baráti köre nagyban különbözött az enyémtől, akárhogyan próbáltam szépíteni. Nem szerettem a nagyon piálós embereket, sem azokat a lányokat, akik egyetemista fiúkra nyomulnak, pedig látszik, hogy azoknak nincsen szükségük rájuk. Végülis Zora és köztem ez a barátság az első csókunk után megszakadt és onnantól már csak egy vékony szál tartott minket össze.
Körülnéztem, hogy merre tudnék rövidebb úton menni, amikor két női alakot pillantottam meg az utca másik oldalán. Ölelkezve álltak, majd pár pillanat múlva hosszan megcsókolták egymást. Hihetetlen volt látni, hogy körülbelül 30-40 évesen mások véleményétől nem félve fel tudják vállalni a szexualitásukat. Kissé felnéztem rájuk emiatt, mert én biztosan nem mertem volna megtenni ezt. Már éppen indultam volna el, amikor a két nő szétvált, az egyikőjük rövid vörös hajú volt elegáns estélyiben, ha jobban megnéztem talán 25 lehetett. A másik hölgy pedig mintha az álmaimból lépett volna elő. Merthogy onnan is lépett. Klaudia tanárnő volt teljes gyönyörű valójában, mire a szívem elfacsarodott. Persze, hogy nem bántott, ha ő is leszbikus. Ez volt minden vágyam, de nem gondoltam volna, hogy ilyen áron kaphatom meg. Attól, mert ő is vonzódhatna hozzám, a helyzet nem oldódik meg, hiszen éppenséggel mással van együtt. Majdnem sírva mentem haza, de a zokogás csak a szobámban tört rám.