Mi ketten

5. fejezet

Azt hittem, hogy Zora örökké eltűnt az életemből. Még most, hogy felbukkant, most is reméltem, hátha csak rám akart írni és már nem szeretne semmit. Én már túlléptem és nem akartam többször összetörni miatta. Mégis, amikor megkaptam az üzenetét a múltkori beszélgetésünk után, rájöttem, hogy kicsit vártam. Remegő kézzel nyitottam meg a beszélgetésünket és kapkodva olvastam el, mit írt.

Zora_Vass
Sziókamióka! Ráérsz? Itt vagyok a házatok előtt, elugorhatnánk a parkba...

A szívem gyorsabban kezdett verni. Okéval válaszoltam és a szekrényemhez rohantam, ahonnan kapkodva előszedtem egy többé-kevésbé "randiruhát". Fekete bakancsot, miniszoknyát, fehér pólót és kockás inget vettem fel. A tükröm előtt felvittem egy kis sminket, majd a telefonomat a kabátom zsebébe süllyesztve kisiettem az előszobába. Elköszöntem anyutól, nagy levegőt vettem és kitártam az ajtót.
Zora tényleg a ház előtt várt. Két év alatt eléggé megnőtt, de kecses alakja most még láthatóbbá vált. Mandulavágású szemei csillogtak, mint régen, az a gyönyörű vörösesbarnás haja pedig laza fürtökben omlott a vállára, hogy onnan, mint egy vízesés lejjebb, egészen a derekáig érjen. Szája körül mosoly játszott, miközben rám kacsintott és integetett.
- Szia Kira!- köszönt, láthatóan végigmért, majd puszit nyomott az arcomra. A gyomrom összerándult, mint régen, de már nem annyira, hiszen már nem voltam szerelmes belé. MÁR nem.
- Szia Zori!- mosolyodtam el. Régi becenevét hallva felnevetett.
- Már nem így hívnak, szólíts te is Zo-nak. Ez sokkal vagányabban hangzik.
A mosoly az arcomra fagyott. Zo! Mi történt a volt barátnőmmel? Miért akar most vagány csaj lenni? Hol marad az aranyos, unikornisrajongó lány? Tudtam, hogy én is sokat változtam az elmúlt évek alatt, de sosem gondoltam volna, hogy a személyiségéhez annyira ragaszkodó Zora ennyire más lesz. Kényszeredett mosollyal bólintottam.
- Merre megyünk?
- Majd kitaláljuk csajszi!- nevetett, majd belém karolt.
Arrafelé sétáltunk, amerre a lábunk vitt. Zora mesélt a barátairól, az életéről és az érdeklődési köreiről, én pedig elmondtam, hogy mennyit csúfoltak a suliban a másságom miatt, hogy mennyire nem tudok beilleszkedni. Hosszú sétálgatás után a parkban kötöttünk ki, egy padra leülve Zora feltette azt a kérdést, ami már az én oldalamat is fúrta egy ideje.
- És volt azóta barátnőd?
- Nem, nem volt.- suttogtam, mélyen hallgatva Kovács tanárnőről, bár ő eléggé messze állt a barátnő kategóriától.- Neked?
- Volt pár napig,- bólintott Zora, majd rám függesztette tekintetét.- de igazából nem volt jó kapcsolat. Folyton te jártál a fejemben, képzeld még csókolózás közben is.
Megremegtem. Hirtelen nem tudtam felfogni, mit mondott Zora. Én jártam a fejében? De hát ő mondta, hogy szakítsunk, mert neki nem kell még távolabbi távkapcsolat.
Mielőtt bármit is mondhattam volna, Zora keze óvatosan megemelte az államat, majd közelebb hajolt. Szája a számhoz ért és óvatosan megcsókolt. A meglepetéstől nem tudtam megmozdulni, így a következő pillanatban a lány nyelve a számba férkőzött. Ijedten löktem hátra, majd elfurdultam.
- Bocsáss meg, de nekem most idő kell.- suttogtam, majd felálltam és gyors léptekkel elindultam, a park kapujától futva tettem meg az utat hazáig.