Mi ketten

7. fejezet

Hihetetlen volt az az este. Kevés embernek tudtam megnyílni és még keveseb embernek beszéltem a másságomról. Klaudia tanárnőnél megértő fülekre találtam, mert ő az embert nézte bennem, a jellememet és nem az alapján ítélt, hogy kihez vonzódom. Amint hazaértem rögtön Zora üzenete fogadott, amelyben sokszázszor bocsánatot kért, mert elragadta a hév, amint meglátott. Ezek után meghívott egy két hét múlva rendezett házibuliba. Nem nagyon jártam házibulikba, de éreztem, hogy kell adnom Zorának még egy esélyt, mert nem tehetem meg vele, hogy csak úgy otthagyom én is, mint ő akkor régen. Elfogadtam tehát a meghívást, de kikötöttem, hogy csak mint haverok megyünk.
Másnap reggel kicsit idegesen mentem a suliba, mert nem tudtam, a tanárnő hogyan fog viselkedni velem. A barátnőim a kapuban vártak és ekkor esett le, hogy velük nem is osztottam meg semmit Zoráról, hogy mi történt a találkánkon. Valahogy azt éreztem, hogy Klaudia tanárnő esete csak rám és rá tartozik, még akkor is, ha valójában nem is történt semmi. A lányok mosolyogva megöleltek és rákérdeztek, hogy milyen volt a hétvégém. Természetesem dióhéjban elmondtam a történetnek azon részét, amelyik rájuk tartozott és megkérdeztem őket, hogy nem akarnak-e eljönni a házibuliba. Sajnos egyikőjük sem ért rá, így biztos lehettem benne, hogy ketten maradunk Zorával. Nem akartam bizalmatlan lenni vele, de mérges voltam, hogy már két alkalommal átvert és most megpróbált régi sebeket feltépni. Nem tudtam, hogy mi vár rám legközelebb. Gondolataimba merülve sétáltam be a kapun, ahol a lányokkal elvaltunk, mert ők még a büfébe mentek. Az osztályterembe érve elővettem a magyar tankönyvemet és a telefonomat nyomkodva vártam a következő órát. Megnéztem a közösségi oldalaimat, likeoltam a barátnőim insta bejegyzéseit, így először észre sem vettem, hogy valaki leült mellém, egészen addig, amíg meg nem köszörülte a torkát. Ekkor azonban felkaptam a fejem és érdeklődve néztem az egyik osztálytársamra, Balázsra. A focista srác magas volt, barnás haja bad boyosra volt levágva, szemei zöldes színben játszottak, az orra alatt pedig az ajka kisfiús mosolyra húzódott. A lábát keresztbe rakta, csak egy szakadt farmer és egy Rolling Stones feliratú póló volt rajta, egyik barnára sült karját lazán a székem támlájára tette. Hintázva, mosolyogva nézett rám, mire meglepetten felhúztam a szemöldököm. Életemben nem beszéltem még egyik sráccal sem az osztályból és furcsa volt, hogy valaki csak úgy ideül mellém.
-Mizu? Miért vagy így meglepve?-vigyorgott rám.-Nem ülhetek ide?
-De, persze csak......... Nemtudom-motyogtam zavartan, mert nem tudtam hogyan tegyem fel az udvariatlan kérdést, ami ide ülése óta a fejemben zakatolt. "Mit keresel itt."
-Akkor jó-bólintott komolyan.-Egy ilyen jófej lány társaságát nem akarom kihagyni.
-Jófej? Pár napja még nem ez volt a véleményed...
-Figyelj-fordult hozzám közelebb.-Bocsáss meg, hogy csak most vagyok itt, de nem mertem idejönni hozzád, mert a lányok mindig itt voltak és tudtam, hogy azt hinnétek csak gúnyolódni jövök. De ez nem igaz, biztos vagyok benne, hogy nagyon jó haverok lehetnénk, ha jobban ismernénk egymást.
Erre a kijelentésre elmosolyodtam, nem is tudom, miért gondoltam, hogy mindenki utál az osztályból, amikor sokan nem is néztek rossz szemmel rám, csak én senkiben nem akartam megbízni, hiszem Balázs is milyen kedves. Talán egészen sok mindenkivel jóban lehetnék, ha most kicsit nyitok a többiek felé.
A beszélgetésünket a csengő és a barátnőim vihogása szakította félbe, ahogy berohantak az ajtón. Alig foglalták el a helyüket, amikor Kovács tanárnő lépett a terembe. A reggeli események miatt el is felejtettem az előző nap történteket. A tanárnő aznap megint roppant csinos volt, haját kontyban kötötte meg, a ruhája pedig testhez álló és eléggé rövid volt. Tekintetét végigjártatta a a termen, majd megállapodott rajtam és Balázson, egy alig észrevehető pillanatra megfeszült a tartása, majd ridegen a saját padjába parancsolta a fiút, nekem pedig hátat fordított, majd elkezdte az órát. Nem értettem, miért nem hagyta, hogy új haverom mellettem maradjon, ezért hátra fordultam, és Balázsra néztem. A fiú mosolyogva tátogta, hogy a szünetben találkozunk, mire én bólintottam, amikor jéghideg hang hallatszott a tanári asztal felől.
-Horváth kisasszony esetleg megtisztelne azzal, hogy idefigyel, tudtommal én tartom az órát!-szólt rám Klaudia tanárnő, mire én idegesen előre fordultam és vörös fejjel a tankönyvemet bámultam.