A Múlt Rabja [❗2. Kötet❗] [(Befejezett)] [ DL ff.]

Első Fejezet

🏵️🏵️🏵️🏵️🏵️🏵️🏵️🏵️🏵️🏵️🏵️🏵️🏵️🏵️

- "Anya... Miért nem élhet mindenki boldogan...?"

- "Az élet nem olyan egyszerű... Mindenkinek megvannak a maga örömei, és a szomorúságának az okai."

- "De az élet túl rövid ahhoz, hogy szomorúsággal töltsük nem?..."

- " Ha mindenki boldogan élne, nem tanulnánk semmit. Nem lenne empátia, együttérzés, ezek elvesznének. Azért élünk, hogy tanuljunk."

- "Én miért csak szomorúságot látok, mikor valaki hozzám ér? Miért tudom egyáltalán látni az ilyen dolgokat...?"

- "Lehet ez Isten áldása.....áldása....

- Áldás...a.....?
" Au... Hol vagyok? Fáj a vállam, és olyan gyengének érzem magam... "

Végigsimítom a nyakamtól a vállamig.
" Nyomókötés... Körbe van tekerve az egész vállam... "

Kezdtem visszaemlékezni. A szobámban vagyok.
Sok vért vesztettem, és Christa...végzett magával.
" Vajon Subaru-kun...hogy van...? "

- Úgy látom fennt vagy.

Oldalra néztem az ágyam mellé.
- Reiji...san....?

Felémnyújtott egy kis kerek tálcán vizet, és valami furcsa színű kapszula volt mellette.

- Ez....mi?

- Gyógyszer. A vérveszteségedre. Saját készítmény.

- Meddig voltam ágyban...?

- Majdnem két napig.

- Yui hol van?

Erre Reiji dühösebben nézett.
- Nem kívánok a felesleges kérdéseidre válaszolni. Idd meg.

Nagynehezen felültem, és elvettem a tálcát, de megingott a kezem. A víz az ágyra ömlött, a gyógyszert pedig Reiji elkapta.
- Bocsánat...

- Komolyan.... A halandók teste olyan gyenge... Úgy tűnik ennyire sem vagy képes.

Szégyenlve néztem magam elé, amikoris Reiji, felemelte a fejem az államnál, és egy magabiztos mozdulattal benyomta a gyógyszert a számon, ujja közben az ajkaimhoz ért, amitől annyira meglepődtem, hogy lenyeltem a kapszulát.
Elengedte az állam, én pedig elvörösödve néztem az ellenkező irányba. Miután kifújtam magam, eszembe jutott, hogy mit kérdezzek.

- Reiji-san, te csináltad a nyomókötést?
- Nem válaszolt, de a tekintetéből láttam, hogy jól gondolom- Köszönöm.

- Nem szükséges megköszönnöd. Csak azért tettem, mert egy értékes zsákmány vagy.

" Értékes...zsákmány....? "
- De...nem azt mondtad, hogy a vérem nem olyan jó, mint Yui-chan-é...?

- A dolgok megváltoztak...

- Ezt hogy érted? - fordultam felé, de eltűnt -

Sóhajtottam. Majd pár perc után tényleg jobban lettem.
" Hat a gyógyszer..."
Felkeltem az ágyból, és a tükörhöz mentem.
Bal oldalt sokkal rövidebb volt a hajam egy szakaszon. Mindig is kényes voltam a hajamra.
De egy vámpír életét megmentve ment tönkre.