A Múlt Rabja [❗2. Kötet❗] [(Befejezett)] [ DL ff.]

Tizenegyedik Fejezet

❄️❄️❄️❄️❄️❄️❄️❄️❄️❄️❄️❄️❄️❄️

- Ostoba nőszemély. Azok ketten, jól tudják, hogy ott van a birtokon. Te csak azért kellesz nekik, hogy előcsald.

- Hah? Akkor hova menjek...?

- Vissza a birtokra, és azt akarom, hogy mellettem maradj. A saját, és az ő érdekében is.

- Nem.

Shu tekintete élessé vált. De csöndben maradt, és várta a folytatást.

- Ez nem szolgálja senki érdekét, csak a tiéd! Ha valóban úgy gondolod, hogy velem akarják kicsalni Yui-chan-t, akkor menj vissza a birtokra, és szólj neki!! - löktem el Shu-t a mondat végén - Nem akarok többé eszköz vagy játék lenni. Főleg nem fogoly. Ha valóban aggódtok Yui-chan biztonságáért, akkor vigyétek el, és védjétek meg!! Én meg akarom őt védeni, mellette akarok lenni. Ott akarok lenni annak, akinek tényleg szüksége van rám!!

Lihegtem, miután kikiabáltam magam. A hideg égette a torkom. Nem érdekelt.

Shu közelebb lépett, és rátette a tenyerét a hajamra a tarkómon.
- Gondolod, hogy nekem nincs...?

Szemeim kikerekedtek, aztán ellöktem a kezét.
- De.....szükséged van a véremre, ha szomjas lennél. - mondtam gúnyosan -

Ezután nagyjából két másodpercig álltunk, amíg meg nem törtem a csöndet.
- Cih...!
" Francba, most tuti meg fogok fázni. "

Shu ekkor megérzett valamit, hátranézett, majd hirtelen átkarolt amire becsuktam a szemem. Mikor kinyitottam, a birtokon voltunk. De nem a házban, hanem a kis fehér, szögletes épületben. Ahol először találkoztunk, és ahol elkezdődött minden.

- Miért hoztál ide? - kérdeztem értetlenül -

- Egyértelmű. Ha nem mész a házhoz, akkor az a nő nem fog előjönni. Itt maradsz, leülsz, és vársz. - feküdt le Shu a kőből készült, földből és falból kiálló részre -

- De ha nem szólunk nekik, akkor nem fogják tudni hogy--!

- Hallgass. Ülj le.

- Hogy lehetsz ilyen--! ÁÁÁH!! - Fogtam a fejem, miközben morogtam hangosan - Nem vagyok szolga, nem fogom azt csinálni amit mondasz!

- Nem is szolga vagy. Inkább
egy mérges kiskutyára
emlékeztetsz. - mosolyodott el -

- Akkor is szólok neki...!

- Ülj...le! Kiskutya.

Erősen ökölbe szorítottam a kezem.
- Wau! - ezután elfutottam -

Shu az ugatásomra kinyitotta a szemét, és felült. Ezután kicsit kuncogott.
- ...Hűséges. Csak épp nem hozzám. - mosolyodott el -

A hátsó bejáraton mentem. Magam mögül farkasmorgást hallottam.
- Ne, már megint!

Felfutottam az emeletre Yui szobájához, rögtön benyitottam.
- Yui-cha-- ÁÁ! - elpirultam -

Ayato, és Laito épp ittak Yuiból, miközben az ágy előtt álltak.

- Ti meg mi a fenét csin--!? Hol van Reiji? Nem szokta hagyni, hogy ilyet csináljátok ilyen helyen!

- Himari-san!? - lepődött meg Yui, közben mosoly ült az arcára -

- Á, Usagichi! Üdv itthon! - törölte le a vért Laito a szája széléről -

- Hogy szöktél meg? - tette fel a kérdést Ayato -

- Ez most nem lényeg! Azonnal el kell tünnünk innen! El kell vinnetek Yui-chan-t!