A Múlt Rabja [❗2. Kötet❗] [(Befejezett)] [ DL ff.]

Negyedik Fejezet ( + rajz! )

🍎🍎🍎🍎🍎🍎🍎🍎🍎🍎🍎🍎🍎🍎

" Ádám. "
- G-- A fejem...

- Ne erőltesd meg magad. Sok vért vesztettél. - szólt Ruki közlésszerűen -

Visszafeküdtem erőtlenül.
Neheztelően néztem Yumára, mire ő erfordult, s mintha bűnbánat lett volna az arcán.

Ruki lehunyta a szemét.
- Kérlek, menjetek ki. Hamarosan csatlakozom. Még kérdezni akarok tőle néhány dolgot.

A két fiú bólintott, majd elhagyták a szobát.
Ruki felállt a székből.
Kinyitottam a szemem, és felénéztem.

- Mondd el, hogy mennyit tudsz a tervünkről.

- Csak annyit..... Hogy Yui-chan vérét felhasználva akartok 'Ádámmá' válni...

- Ennyi? Hát, akkor vissza is küldhetünk a Sakamaki birtokra. - mondta, miközben hátat fordított -

" Még mit nem! Eddig is lefárasztott, hogy ittak belőlem, de most, hogy Yui-chan nincs ott, így csak belőlem innának. Eddig megoszlott köztem és Yui-chan között a szomjuk csillapítása, de egyedül, sérülten.... Egyszerűen....Kizárt... "
- Várj...!

Ruki erre Megfordult.

" A másik okom a maradásra pedig az, hogy tudni akarom, hogy mi ez az egész! Nem hagyom, hogy kedvükre felhasználják az egyetlen barátnőm vérét! Ezek tudatában, fogom elmondani... "
- Mostanában, egy kígyórol álmodok. Egy fára tekeredik, és közben csak az "Ádám" nevet hallom.

Ruki tekintete meglepődött lett.
- Kígyó...? - szorított rá a könyvre, amit tartott - Miért?

- Nem tudom...

Ismét elfordult, majd halkan beszélt.
- Erről beszélnem kell vele.

- Mi? Kiről beszélsz?

- Az nem a te dolgod. Maradj nyugton, és viselkedj, amíg vissza nem térek.

" Amúgy se tudnék elmenni, túl gyenge vagyok hozzá... Meg hova mennék? "

Mielőtt Ruki kiment a szobából, utána kiáltottam.
- Ruki-san! Kérlek...küldd be Yui-chan-t...!

Nem reagált semmit, csak becsukta maga mögött az ajtót.

" Fura... Kiről beszélt...? "

Nagyjából tíz perccel később, kinyílt az ajtó.
Yui lépett be rajta.

- Yui-chan...! - ültem fel -

- Himari-san, hogy érzed magad?

- Fáj a vállam, és egy kicsit szédülök, de már jobban.

- Hála' égnek. - mondta megkönnyebbülten -

Ezután Yui arca szomorú lett.

- Yui-chan? Mi a baj?