A Múlt Rabja [❗2. Kötet❗] [(Befejezett)] [ DL ff.]

Harmadik Fejezet

🌺🌺🌺🌺🌺🌺🌺🌺🌺🌺🌺🌺🌺🌺

Limuzin.....Még nem láttam élőben sem, most pedig ülök egyben!
Csak az a baj.....hogy Ayato és Laito között. Ayato nem engedett maga mellé, mondván, hogy az Yui-chan helye.
Feszengve ülök közöttük. De engem nem igazán Ayato zavar, hanem...
Vetettem egy pillantást Laito-ra, ő pedig egyből rámnézett.
Azonnal elfordultam. De gyanúsan csöndben maradt. Csak egy gúnyos mosoly hagyta el a száját
Egész végig csöndben voltam. Ahogy ők is.

" Valyon ha Yui-chan lenne itt...vele beszélgetnének...? "

A járműből kiszállva láttam a hatalmas, fényárban úszó iskolát.

" Király.....amúgy is szeretek eltévedni.... Semmi gond."

Bennt az épületben Reiji eligazított. Vele leszek egy osztályban.
Most zavar, hogy egy évvel idősebb vagyok Yui-nál.
De ami azt illeti...

- Reiji-san...Yui--?

- Eljön. - vágott a szavamba, ami elég nagy udvariatlanság hozzá képest -

Az első két óra nyugodtan telt.
Most szünetben viszont kimentem, hátha összefutok Yui-val.
Még mindig szédültem kissé, de úgy lefoglalt, hogy Yui-ra gondoltam, hogy az egyik lépcsőfokon megingodt a lábam, amitől előre borultam.
A lépcső alján a kanyarban állt valaki.
Nem akartam nekimenni semmiképp.
Minden erőmmel kijavítottam a mozdulatom, és végül csak úgy tűnt, mintha leugrottam volna mellé a harmadik lépcsőfokról.
Ahogy elvitt a lendület mellette, összetalálkozott a tekintetünk.

Egy hatalmas srác, hosszabb, barna hajjal.
Mielőtt elhaladtam volna mellette, szeme egyszercsak meglepődöttséget sugallt, mintha megérzett volna valamit.
Ettől megijedve elfordultam, és sietni kezdtem.

- Hé--! Várj csak! - kapta el a felkarom. -

Ijedten néztem rá.

- Mi ez...? - szórítja meg jobban a karom, s mintha sokkolt állapotban lenne -

- Au-- Ez fáj! Eressz el!

- Te meg...ki vagy?

- Yuma-kun, mit csinálsz? - szólt rá a fiúra egy ismerős hang -

- Yui-chan! - örültem meg látványától -

Kitéptem a karom a srác szorításából, és felfutottam Yui-hoz a lépcsőre, majd megöleltem.
- Annyira örülök, hogy megvagy!

- Hé, Mesubuta! Ismered?

- Igen. - válaszolta Yui -

- Vagy úgy. Akkor már értem miért olyan a szaga, mint neked. Bár valamiben különbözik... - mosolyodott el, mintha okosat mondott volna -

" Olyan, mint Yui-chan-é? Várjunk!..."
- Az előbb azt mondtad, hogy Mesubuta?

- Igen. És akkor mi van...?

Dühösen néztem rá, aztán sértődötten elfordultam.
- Egyébként Yui-chan, ki ő?

- Izé...ő Mukami Yuma...és....

Ekkor lett egy gyanakvó pillantásom, aztán megfogtam Yui kezét.

Emlékeiben láttam, hogy az a srác a négy testvér egyike, akik elvitték őt másodjára is.

Elengedtem a kezét.
- Yui-chan...annyira aggódtam! Kérlek, gyere vissza a Sakamaki birtokra.

- Nem megy sehova..... Várj-- a birtok? Te ott élsz azokkal?