A Múlt Rabja [❗2. Kötet❗] [(Befejezett)] [ DL ff.]

Második Fejezet

🍎🍎🍎🍎🍎🍎🍎🍎🍎🍎🍎🍎🍎🍎

" Kígyó....."

"A kígyó, aki kételkedik Istenben, és rossz útra vezeti Évát....."

*Egy hatalmas szürke kígyó tekeredik a fára. A kígyó nyoma mentén a fa korhadni kezd.*

" Mégis.....az egyetlen, aki Éván kívül tudhatja......hogy ki lehet Ádám....... "

" ...Ádám.....találd meg....Ádámot...... "

*Levegővisszafolytás*
Gyorsan felülök, fejem lüktet, s visszhangzik benne az "Ádám" szó.
" Mi a fenét....jelentsen ez....az álom ?"

Hajnali fél hégy van.
Felkeltem, és bevettem a Reijitől kapott tablettát a vérveszteségemre.
A kötésen keresztül a sebemre rakom a kezem.
" Meg kell keresnem...... Yui-chan-t...."

Miután felöltöztem, kisitettem az ajtón. Kilépve az ajtó felé fordulva becsuktam, egyet hátra léptem, majd hirtelen valami a hátamhoz ért.
Egyből megfordultam.

- Yo! Látom semmi bajod. Furui.

- Ayato....már csomószor kértem, hogy ne hívj így..... Mit keresel itt?

- Most én fogok figyelni arra, hogy ne csinálj semmi hülyeséget. - mosolya idegesítően fölényeskedő volt -

" Ez azt jelenti... Hogy a többiek
még iskolában vannak. De...miért Ayato...?"

- Amúgymeg hova ilyen sietősen?

" Yui akkor nincs itt. Szóval felesleges kimenni. "
- Csak látni szerettem volna Yui-chan-t....De akkor inkább visszamegyek aludni...

Kinyitottam az ajtót, és bementem a szobámba, de mikor becsuktam volna, Ayato megfogta az ajtót.

- Mi--? Mit csinálsz Ayato-kun?

- Az illatod...olyan mint--

- Tessék?

Elengedte az ajtó szélét, aztán elfordult.
- Semmi, felejtsd el.

" Ennek meg mi baja? "
- Ömm, akkor én visszamegyek...

Ayato vállat rántott, aztán hátat fordítva nekem dörmögött.
- Engem nem érdekel.....

" Minek jött ide? Közölni hogy ő figyel rám? Érthetetlen... "

Becsuktam az ajtót. Odasétáltam az ágyhoz, aztán leültem a szélére.
" Vajon....hogy értette tegnap Reiji-san, hogy meg változtak a dolgok? Ayato furcsa viselkedésével összefüggésben van? "

Hátradobtam magam, az ágy pedig rugózott ettől egy kicsit.
" Nem akarok most gondolkodni...csak pihenni..."

Visszagondoltam a sok emlék között a sajátjaimra. A gyermekkoromra, amikor a nyarakat a nagyszüleimnél töltöttem a farmjukon. Olyan önfeledten játszottam, olyan gondtalanul, és.......szabadon.....
" Hiányzik anya...minden nap eszembe jut. De tudom, hogy nem szabad gondolnom rá, mert nem lehetek már vele. Szerencsére van ki vigyázzon rá. Helyettem is..."

Csak feküdtem az ágyon szétterülve, amennyire csak lehet. Csukott szemeim kinyitottam.
- Nem tudok elaludni.

Felkeltem, aztán lesétáltam a lépcsőn. A nappaliba. A begyújtott kandalló mellé érve eszembe jutott mi történt Kanato macijával.
" Ki volt az az alak, aki ezt tette, és miért...? "