Randi-babona

Három

+16

Reggel ?:?? Shen Qingqiu, fejfájás, gyomortáji valami, vizet a szomjazónak! Kellemes meleg, jó illat.

Shen Qingqiu leltárt készített. Igen, alaposan berúgott tegnap, néhány villanás maradt meg neki. Például, hogy hazahozzák. Mivel érezte, hogy ruhában van, megnyugodott, a randinak hamar vége lett, Binghe taxiba tette és valahogy bebotorkált. Kellemes, saját magát megnyugtató gondolatait  párnájának egyenletes lüktetése zavarta meg, amit egy sóhaj követett, majd valaki megpuszilta a haját. Mégsem tette be taxiba! Luo Binghén alszik!

Bassza meg!!

- Jó reggelt, shizun. – ölelte át Binghe. Jó? Dehogy jó! Bassza meg!

- Jó reggelt. – felelt rekedten. Megpróbált felülni, de forgott a szoba.

- Hozok vizet.

- Köszönöm.

Nagy nehezen feltornázta magát. Nem otthon volt. Eldöntötte, hogy Binghénél van, annyira vágyott rá, hogy vele legyen, mégsem érezte jól magát. Binghe visszatért, kezében a megváltással.

- Lassan, shizun, lassan.

- Hmhm.

Nem mert ránézni. Binghe azonban beszélni kezdett.

- Tartozom egy vallomással, shizun. – erre már felkapta fejét, ami nem volt jó ötlet, de... Binghe? Vallomással? Neki?! – A mai állapotodról én tehetek. Sajnálom, de nagyon élveztem.

- Perverz. – foglalta össze. Nem haragudott miatta, ennél sokkal rosszabbat érdemelne tőle. Ahogy elküldte annak idején... Binghe homlokon csókolta, Shen Qingqiu szíve pedig négymilliót kezdett verni, percenként.

- Tanár létedre nem vagy olyan bölcs. – szúrta oda.

- Kapd be.

- Erről jut eszembe... Nekünk nem is volt amolyan lezárása a randinknak... csak berúgtál.

- Hm. – kortyolt még egyet. Noha másnapos volt, tudta mire akar kilyukadni a másik. Amit ki is mondott.

- Shizun...tudod mire gondolok.

- Mindig tudom, Binghe. Menj és keress valakit, akivel kiélheted magad.

- De nekem senki más nem kell csak Qingqiu... és úgy hallottam tegnap, hogy Qingqiunak is kell a Binghéje...

- Mi? – bassza meg! Nem álmodta! Miért mondta ki?!? Binghe megfogta kezét.

- Shizun, nem tudom elmondani, mennyire fájt, amiket három éve mondtál, de értem miért történt. Mindig szerettelek és tegnap óta tudom, hogy te is. Befejezhetjük a játszmázást és lehetünk boldogok, együtt?

- Felnőttél, Binghe....Tényleg velem akarsz lenni, azok után...? – folytak könnyei. Binghe megcsókolta egyenként szemeit, homlokát homlokának támasztotta. Qingqiu nem bírta tovább, megcsókolta Binghét, aki egy percig sem habozott rávetni magát. Három évnyi vágy feszült egymásnak. Tiszta lappal kezdtek, miután bemocskolták magukat, meg ahol még jártak.

Hétfő

Shen Qingqiu nem ment dolgozni. Beteget jelentett és Binghét ölelte. Félig-meddig igaz is volt, mivel az egész vasárnapot béküléssel töltötték és amennyit panaszkodott Binghére, Binghének most be kellett látnia: annyira hiányzott ez a ragacs viselkedése, csókjai-bókjai és...igen, méretes szerszáma is. Binghe sem ment dolgozni. Együtt vezette a céget öccsével, így bármikor vehetett ki szabadnapot, noha ez az utóbbi időben nem volt jellemző.

Belecsókolt nyakába, önkéntelenül elmosolyodott.

- Még mindig nehéz megszokni, hogy miattam mosolyogsz. Miattam vagy boldog?

- Miattad, veled.

- Én is boldog vagyok, shizun. Költözz ide!

- Mi?!

- Három évvel ezelőtt pont azt terveztem, hogy rábeszéllek.

- De...

- Mi de? Nem kell lakbért fizetned, pénzben és még normális ételt is ehetsz.

- Hé! Lan Zhan nagyon jól főz!

- Jobban, mint én?

- Nálad nem, nálam és Xie Liannél viszont nagyon is.

- Úgysem marad ott....

- Ó! Egy pillanat! Most esik le! Mi az, hogy PÉNZBEN nem kell lakbért fizetnem?

- Pontosan tudod mit jelent...

- Perverz.

- A te perverzed!

Shen Qingqiu elgondolkodott, míg megtehette, hogy az egész hetet ki kellene vennie...