Randi-babona

Hét

+18!

Egy évvel később

- Qingqiu, Xie gege. Ti feleltek a kóstolásért! – osztotta ki a feladatokat Wei Ying.
- Csak mi?

- Ki vagyok tiltva a konyhából... - szomorodott el.

- Miért? – kerekedett el Xie Lian szeme.

- Mert folyton belefőz! – kiabált ki Binghe. Wei Ying meghúzta vállait. – A férjeink olyan ügyesek!

- Nem is a férjeink... - szúrta oda Shen Qingqiu. A konyhában lévők megmosolyogták a behallatszodó beszélgetést. Lan Zhan őket avatta be, Binghe és San Lang pedig őt. Egy év telt el a randik óta és ők egy éve élnek a Biyiche Villában. Binghe és San Lang nem tudott elég hálás lenni, hogy annak idején bizony nem sajnálták a pénzt és ebbe a hatalmas házba fektettek. Az üzlet jól ment, így a fenntartásán sem kellett aggódni. Együtt, de mindenki külön. Kényelmes volt így.

Az évfordulón ünnepi vacsorával készültek, köztük külön meglepetéssel Wei Yingnek, aki miatt ez az egész megtörtént. Binghe bár pontosan tudta a választ, a legnagyobb tisztelettel kérte ki véleményét leendő sógorának. A desszerttel ugyanis Binghe bajlódott. Különleges érzéke volt hozzá, és szívesen csinálta. Ma azonban mindennél jobban kitettek magukért, hiszen boldogok voltak és azoknak főztek, akiket szerettek és akik viszont szerették őket. San Lang most is túlzásba esett, Xie Lian hiába szólt neki, már a negyedik öntetet keverte, kóstolta, miközben a kétféle leves készült, a sütőben kétféle köret és az elmaradhatatlan rizs, a párolóban. Lan Zhan készítette a húsokat. Épp szeletelésben volt, mikor Binghe felé nyújtott a kanalat. Gyönyörű, aranybarna ragacs várta a kóstolást, San Lang már ízlelgette.

- Binghe! Ez mennyei!

- Finom lett.

- Köszönöm. Most keverem be a krémet.

A konyhaajtóban három fej tűnt fel, leselkedve, lopakodva, hátha a finom illatok mellett néhány falatnak is gazdái lehetnek. Azonban csak egy-egy könnyű csókot kaptak.

A tálalás, ami egy óra múlva következett kárpótolta őket.

Nevetgéltek, beszélgettek, az étel és az ital is fogyott, otthon voltak.

A torta, mert végül amellett döntöttek. Sokkolta Wei Yinget és könnyeit morzsolgatva mondott köszönetet és fogadta ő is.

Binghe, Lan Zhan és San Lang lélegzet visszafojtva figyelték ki, mit szól hozzá.

- Ez, sós karamell? Te jó ég! Ez isteni!

- Mennyei!

- Minden olyan finom!

Áradoztak tovább, a három szakács pedig majd kipukkadt a sok dicsérettől, szóban és tettben.

Vacsora után, együtt mosogattak el. Ez alól Xie Liannek volt felmentése, mivel már vacsora alatt is összetört két tányért és el is vágta kezét az egyikkel. Igaz, Wei Ying megjegyezte, hogy gyorsabb lenne a mosogatás, viszont túl szépek a tányérok...

Nehezen fértek el, hatan a konyhában, így már azért kicsi volt.

Nagy sokára ezzel is végeztek, elköszöntek egymástól és ki-ki ment a saját lakrészébe, hogy kettesben folytassák az ünneplést.

Binghe és Qingqiu

- Ő, Binghe... - kezdett bele Qingqiu.

- Igen, shizun?