Randi-babona

Hat

+18!

Reggel ?:?? Hajnal ?:??

Xie Lian azt hitte: egy könnyű együttlét, forró csókok, reggel esetleg csók elváláskor, aztán soha többé nem látja. Ám, mióta bejöttek nem volt megállás, vagy egy könnyű pihenő. Xie Lian sokat gondolt már rá milyen lesz az első alkalom valakivel, de tudta, hogy ezt soha senki sem tudná felülmúlni. És ahogy egyre többször ragadta el az orgazmus rájött, hogy nem is akarna mást. Újabb, orgazmus közelített, amit egyre gátlástalanabb hangok kíséretében élt meg. Csókokat kapott.

- Gyönyörű vagy gege...

- San Laaaaa – a még testében hullámzó élvezetet San Lang megkoronázta azzal, ahogy nyakába harapott. Xie Liannek vége volt, megint. Körmével végigszántotta a másik hátát, izmos hátsóját égbe emelkedő lábaival megtámogatva, San Langot mélyen magába nyomta, aki erre feltérdelt, magával húzva Xie Liant.

- Mennyi meglepetés van még itt, gege...

Xie Lian nem válaszolt, ajkai már csak arra voltak alkalmasak, hogy a másikra tapadjon velük. Xie Lian megszakította csókjukat, hogy ne San Lang szájába nyögjön, ám ezúttal a másik is követte. Elfeküdtek az ágyon, ragadva mindentől, kielégülve, kielégítve. Xie Lian bekuckózott San Lang ölelésébe. El kéne menni fürdeni...

San Lang is szorosan ölelte. Igen, Xie Lian ebben a másodpercben úgy érezte itt nagyon boldog tudna lenni.

De a tegnapi napnak vége. Alszanak kicsit, ő meg reggel szépen hazamegy. Hiszen, mit akarhatna tőle valaki, aki ennyire jó....mindenben?! Tényleg elnyomta az álom, pedig lett volna mit lemosni magáról, de nem zavarta. Kicsit olyan jó elhinni, hogy....

Hétfő

Xie Lian szomorkásan ment dolgozni, ült le az asztalhoz, lépett be a gépbe, kezdett pötyögni. Ekkor érkezett meg mellé Wei Ying. Szokásos, gurulós székén, tolatva. Arca ragyogott, nyakán és száján egyértelmű harapásnyomok, mégis csúnyán nézett rá.

- Az öcsém és te...

- Hm?

- Jól érezted magad? – Xie Lian teste még most is beleremegett, ahogy visszagondolt rá.

- Több, mint jól.

- Akkor miért jöttél el, se szó, se beszéd?

- Ó. Nos ő....

- Igen?

- Nem vagyunk egy súlycsoportban.

- A sznob mindenedet!

- Nem erről van szó! Félreérted.

- Akkor miről?!

- Túl jó pasi, hozzám.

- Hahahaha! Értem. Jelenésed van a főnöknél...

- Mi? Miért?

- Majd kiderül...

Xie Lian soha nem látta a főnököt. Hua Chengről senki nem tudott semmit, azonkívül, hogy kíméletlen. Sóhajtott. Biztos ki fogja rúgni. De miért tenné személyesen? Xie Lian egyre idegesebb és idegesebb lett. Kopogott. Szabad. Benyitott.

Az ablaknál állt, háttal, fess férfi volt. Aztán megfordult keresztbe tett kézzel.

- Gyere be, gege...

Xie Lianben több minden lejátszódott: gyomra szilvamag nagyságúra zsugorodott, szíve zakatolt, arcából kifutott minden vér és tarkóján folyt a víz. Mi ez a sok minden? Most az állását félti vagy izgul a találkozás miatt?

- Foglalj helyet. – mutatott az egyik székre, ahogy Xie Lian leült, San Lang az asztal felé eső részéhez lépett és hanyagul neki támaszkodott. Kócosnak tűnő haját eltűrte arcából. Ma is jól nézett ki, ingben és mellényben. – Mi történt tegnap, gege?

- Nem tudom mire gondolsz...

- Arra, amikor úgy döntöttél nem vagyunk egy súlycsoportban és leléptél...

- Ó, hogy arra ... – az a pletykás Wei Ying! – Nos, mert így van. Jobbat érdemelsz... mellesleg, mint kiderült: a főnököm vagy.

- Megkérdezhettél volna.

- Tudtad, hogy a főnököm vagy...

- Gege... - Xie Lian elfordította tekintetét, ahogy válaszolt.

- Nem akartam hallani a szádból. – San Lang ellökte magát az asztaltól, leguggolt elé, kezeit kezébe vette.

- Kellesz nekem, gege. Az ananászos pizzáddal együtt.

- Ananászos pizza?

- Álmodban azt kérted tőlem.

- Te figyeltél miközben aludtam?

- Igen... Van kedved a tegnap reggeltől folytatni? – kérdezte, még mindig előtte térdelve.

Xie Lian válasz helyett, odahajolt és szájon csókolta San Langot.
A férfi csókja másodpercenként oszlatták el szívéről a felhőket. Méééég....

San Lang felállt, felrántva őt is.

- Gyere!

- Hova?

- Tegnap elmaradt a desszert!

- Én kaptam desszerted...

- Kaptál?!!

- Alig bírtam vele!

- Gege...

San Lang finoman megcsókolta, Xie Lian belenyögött a csókba. Ösztönös reakció volt, San Lang szeme arcát fürkészte, majd széles vigyorra húzódtak ajkai. Mire észbe kapott a tölgyfaasztalon ült, Hua Chenget a nyakkendőjénél magához húzva, elmerülve egymásban.

—————————————————-
Jegyzet: igen, Hua Cheng, mégiscsak a főnök irodájában van... nyehehe