A sötétség szíve

Újrakezdés

Az idő a repülőn, nagyon gyorsan telt, észre sem vettük, és már meg is érkeztünk.
Régen más életet akartam, nem szerettem amit csinálok, viszont ma már nem tudnám másképp elképzelni az életem. Tény, hogy megváltozott néhány dolog a régi életemhez képest, sok embert elveszítettem, olyanokat is akik nélkül kèptelen voltam elképzelni a mindennapjaim, de mégis itt vagyok .
Az élet mindig ad nekünk egy újabb leckét, elvesz tőlünk valamit, hogy megmutassa igen is tudunk nélküle élni, tovább tudunk menni, erősebbek vagyunk annál, hogy ledöntsön minket a veszteség.

De most Chirsre nézve úgy gondolom megvan mindenem amire szükségem lehet. Folytathatom az eddigi életem, ami tele van meglepetésekkel, izgalommal, adrenalinnal, kalanddal, rejtélyekkel, és még sok mással.

Valószínűleg azt gondolod , hogy hogyan vagyok képes ilyen gyorsan túllépni a dolgokon, nem is gyászoltam, otthagyok mindent, és újrakezdem. Teljesen jogos, ha azt hiszed szívtelen vagyok és nincsenek érzéseim. Viszont azt hiszem mindketten tudjuk, hogy nem volt valami egyszerű és boldog életem, hogy min mentem keresztül, mi az amit el kellett viselnem, persze nem all szándékomban " panaszkodni " hiszen mindenem megvolt, lakás, ruhák, pènz, autó, minden amit csak kívánni lehet, ugyanakkor mindennek megvolt az ára is.

Nincs értelme a múltban ragadni, nem fogok valami olyanon szomorkodni ami már nincs többé. Persze , majd néha , ha eszembe jut egy-egy emlék valószínűleg szomorúságot fogok érezni, hogy már nincs többé, nem láthatom őket újra, és ez így van rendben, de addigis próbálok nem rá gondolni, ès elzárni a múltat valahová mélyre, és azokra a dolgokra koncentrálni ami megmaradt.

Minden alkalommal amikor elveszítek valakit, úgy érzem , hogy én is elveszítettem magamból egy kicsit. Megváltoztat, legyen az jó vagy rossz, de egy kicsit megváltozol.
Nem vagy már olyan vidám, nem tudsz mindenen nevetni, rideg leszel.

Chris az, aki miatt még egyben vagyok, aki miatt úgy érzem nincs minden veszve, bár még nem teljesen tudom hogy viszonyuljak hozzá...Azt mondta gyerekkorunk óta ismerjük egymást, nekem valahogy mégsem maradt róla semmi emlékem.

Na meg hogyan viszonyuljak hozzá? Nagyon sokminden történt kettőnk közt, és nem hinném, hogy ő csak az egyik barátom szertne lenni. Látom a tekintetében, de nem mondja ki hangosan...de az is lehet, hogy csak beképzelem, és nem akar tőlem semmit.

-Ez a te házad?-kérdeztem meglepődve mikor behajtottunk az udvarra , ahol egy nagy ház állt.

-A mienk.- felelte mosolyogva

-Hogy értve?

-Itt laktunk régen.

Szóval együtt laktunk,ez egyre érdekesebb.

Ahogy mentünk fel a lépcsőn a falon lévő képeket néztem, mindegyiken csak két kisgyerek volt. Az egyiken a kertben játszottak, aztán beöltözve valószínűleg halloweenkor, majd szülinapi képek, egy másik kép kirándulásról.

-Látod? Ezek voltunk mi. Két ártatlan kisgyerek...nézd meg most, mi lett belőlünk. Több éven át néztem minden nap ezeket a képeket Lisa. Valahányszor feljöttem vagy lementem mindig eszembe jutottál. Az hogy milyen lenne az életünk, ha együtt lennénk, milyen lenne ha te is itt lennél, hogy vajon láthatlak-e még.

-Merre van a szobám?- hagytam figyelmen kívűl azt amit az előbb mondott, na nem azért mert nem érdekelt, csak egyszerűen nem tudtam rá mit mondani, és úgy éreztem ezt egy sajnálommal nem lehet elintézni.

-A tied jobbra van az enyém pedig balra.-felelte

-És a szüleink szobája merre volt?

-Egy emelettel feljebb. Miért?

-Csak kérdeztem. Csinálunk még valamit ma?

-Majd holnaptól dolgozunk, úgysincs semmi életbe vágó dolog. 3 hét múlva pedig majd lesz a bál.

-Milyen bál? -kérdeztem

-Most csak viccelsz ugye? Nem voltál még a bálon?

-Nem, és nem is tudom miről van szó.

-Minden évben van egy bál, ahová minden maffia kötelezően meg kell jelenjen. Apád sose vitt el?

-Nem, viszont minden évben elutazott pár napra Olaszországba, gondolom akkor oda mehetett.

-Igen, oda ment. A Royal mindig ott tartja.

-Szóval megyünk?

-Igen megyünk. Van ruhád?

-Már honnan lenne?

-Akkor majd veszünk.

-Remek, alig várom.

És azzal otthagytam. A szobám előtt megálltam, vettem egy nagy levegőt majd benyitottam. Nem is olyan rossz, sőt igazán kellemes, tettszik.

Sosem voltam még ilyen bálban, ki hitte volna hogy ilyenekkel töltik az idejüket. Mindenesetre most először is arra kell gondolnom, hogy holnap jó benyomást keltsek, hogy engem is elismerjenek mint főnököt, és ne merjenek kérdőre vonni, lebecsülni a képességeim , vagy gyengének.

Szia, vègre  meghoztam az új rèszt, ismèt sok-sok izgalom ès új kaland lesz.

Xoxo: A