A sötétség szíve

Kicsit illegális?

-Oké akkor elmondjátok végre mi van?- tettem fel a kérdést, miután bementünk a város legelhagyottabb részére és megálltunk egy bolt előtt.
- Jöttünk italért.
- Szóval bemegyek  és veszek piát? 
- Szóval bemész és lopsz piát...- mondja Thomas, aha persze.
- A vak is látja, hogy mi van nálam. Kell egy olyan felső aminek egybe vannak a zsebei.- rajta pont ilyen van.

A többiek kíváncsian vártak, hogy  erre mit lép, persze levette magáról én meg felvettem.

-Oké akkor gondolom egyedül?-néztem körbe.
-Ki nem hagynám.- mondta Thomas
-Ja. Ti menjetek addig mi megvitatjuk a következő dolgokat.- felelte Marcus.

Beléptünk a boltba. Már a belépésnél a kezem a zsebemben volt hogy ne legyen gyanús semmi.

Lassan haladtunk nézelődtünk. Majd megpillantottam az alkoholokat, a pulttól nem lehetett ellátni ide.

Mikor Thomas mellém ért, tátogva megkérdeztem mi kell, mire ő azt felelte tequila.

Levettem a polcról egy üveggel, majd a többit szépen előrébb raktam eggyel, nehogy valakinek feltűnjön.

A kezem visszaraktam a zsebbe.

-Kérsz csokit?-kérdezte hangosan Thomas, nehogy gyanús legyen hogy nem beszélünk.
-Csak akkor veszel nekem csokit, ha akarsz valamit.-játszottam az agyam- Mond mit szeretnél.

Egészen közel hajolt.

- Téged.
- Kérem ne itt szeressék már egymást.- mondta a pultnál álló kis bácsika.
- Elnézést.- mondtam, majd lefelé néztem, mint aki tényleg sajnálja.

Thomas kifizette a csokit, majd távoztunk, és megettem a csokit. 

A többiekhez érve, Thomas lepacsizott a haverjaival.
-Na mi volt? -tette fel a kérdést  Greg.
- Nagy volt" Kérem ne itt szeressék már egymást."

A többiek sem bírták ki nevetés nélkül.

-Jó. Elég. Megvan a tequila.  Mi a  következő? - tettem fel a kérdést.
- Még úgyse fogunk inni, de azért azt elviszik a fiúk. Most pedig folytatjátok tovább a színészkedést.
-Nem egészen értem.-közben visszaadtam Tom felsőjét.

-Már magyarázom is.- vette át a szót  Marcus.- Nem messze 2 utcányira, van egy rendőr, a lényeg az lenne hogy valami olyasmit kellene  tenni, amibe bele tud avatkozni, de azért ne olyan durva,és felveszitek, hogy később tudja vissza nézni mindenki.

- Oké.- már mentünk is.
- Csak lazán, mint az előbb.-mosolygott. Elmentünk a utca feléig,  a lámpa fénye pont nem ért el idáig, és a sarokról valószínű csak sötét alakok látszanak. Nincs olyan nagy csend.

-Hallod szerintem nem tudok majd komoly maradni.- egyszerűen nem.
-De. Na akkor kezdhetjük?

Bólintottam, majd elindította a hangfelvételt, megvárta míg minden elcsendesedik.

- Csak maradj csendben, - megszorítja a  csuklóm, majd a falnak szorít, hogy ne tudjak elmenekülni.- jó lesz meglátod.
- Eresz el!- nem kiáltottam, csak egy kicsit felemeltem a hangom.
- Na. Nem mondunk ilyet, nem illik. Nem tanítottak meg a szüleid?
- Hagyj béken! Fáj! -igazából nem fájt nem szorított anyirra erősen. 
- Pedig még nem is csináltam semmit.

-Hé. Mi folyik ott?- hallottam meg a rendőr hangját.
-Semmi uram. Még semmi.-  majd jobban kezdte szorítni a csuklóm.- Nem megmondtam neked?   
- Uram, engedje al a hölgy kezét, és lépjen hátrébb tőle.

Thomas lassan engedelmeskedett a  parancsnak, a rendőr pedig oda ért hozzám, és végigmért.

- Hölgyem ismeri ezt  a személyt?- tett fel egy kérdést.
- Nem, még sosem láttam.
- Kíván feljelentést tenni?
- Nem.
- De bántalmazta Önt, és ha nem vagyok itt ki tudja miket művel még magával.
- De itt volt, és mondtam nem akarok  feljelentést tenni.
- Rendben. Hová tart hölgyem?
- Hazafelé indultam.
- Estleg vigyem haza? Vagy kísérjem el egy darabig?
- Nem, köszönöm a segítséget.
- Ahogy óhajtja, ez a munkám. Adok egy névjegykártyát esetleg ha meggondolná magát, vagy bármit szeretne nygugodtan hívjon fel.
- Persze, köszönöm.
-Legyen szíves  kerülje az ilyen alakokat, még kárt tesznek magában, és azt nehéz lenne feldolgozni.- van egy olyan érzésem, hogy ez a rendőr... valami nem stimmel.
- Örömmel.- fogadtam el a kártyát- Meg mondaná a nevét?
-Persze. McCain hadnagy vagyok. - biztos csak beképzelem, Thomas érdeklődve nézett.
- Nagyon örvendtem hadnagy, de mennem kell.
-Persze, menjünk.- és már indult is volna velem az autójához.

-Jaj. Én barom. Fent hagytam  a telefonom a barátnőm lakásába. Vissza kell mennem érte.-  szinte biztos hogy láttam ezt a McCain nevet valameik papíron. Meg szinte csak rólam kérdezett, fel sem tünt  neki egy idő után, hogy más is van itt.

-Vigyázzon.-és ment is gond nélkül tovább.

Thomas leálította a hangfelvételt.

- Minden rendben?- kérdezte.
- Nem, neked nem volt egy kicsit furcsa? Biztos láttam ezt a nevet valahol.
- De igazából nem volt normális, de most gyere más dolgunk van.
-Igazad van.

Megmutattuk a hangfelvételt. Elismerően bólintottak, de nem több. 

-Hölgyem igyon egy pohár tequila -t- nyújtotta felém a poharat.

Elfogadtam. És az egész poharat megittam egyből. Eleinte  csak néztek, feldolgozták az információt, aztán pedig tapsoltak.

Olyan 3 óra körül, már csak 4-en maradtunk. Kicsit rendbe szedtük a helyet, aztán nyílván  az elmaradhatatlan játékot kicsit átalakítottuk.

Szóval úgy nézett ki, felelsz-mersz vagy iszol. Ezt játsztottuk mi négyen Greg, Marcus, Thomas meg én.

Sokadik kör volt, de én csak azt az egy poharat ittam akkor, sőt azóta már szinte az is ki ment belőlem. 
Thomas  sem ivott olyan sokat, de Greg meg Marcus se volt részeg annyira, mondjuk biztos megittak sokszor annyit, mint mi.

Kiderült, hogy ők hárman ovis koruk óta legjobb haverok, és így gondolom ránézésből tudjak a másik gondolatait, érzelmeit. 

Marcus tette fel a kérdést Thomasnak, ő a merést választotta.
- Csókold meg!-először nem akartam elhinni amit hallottam.
-Nem lehet valami mást?!-kicsit feszült volt a hangja
-Ez ilyen haver...De ha nem, hát nem.

Igazából nem tartom ezt jó ötletnek.
De ez csak egy játék nem? Lassan felálltam a helyemről, a fiúk is követték a példám.

-Hé ha nem akarja akkor nem kell meg tenni. -szólt Greg.

-Elég volt menjünk.-szólt Tom.
-Igen igaza  van, Remélem mindenki tudja holnapra a dolgát.-mondtam komolyan.
-Igen.-felelték.

Greg meg Marcus elindult az egyik irányba, Tom meg én a másikba.

Csendben tettük meg az utat.Majd az utcaajtónál megálltunk.
-Bocsi a fiúk miatt. Néha nem tudják miről is beszélnek.
-Nincs semmi baj - mosolyogtam-  Köszi az estét remekül éreztem magam.
- Én is. Figyelj az amit mondtam a boltban,meg ha esetleg amikor ott voltunk az utcán... Akkor én azt nem gondoltam komolyan, nem úgy értettem.
-Persze.-mondtam érzelem nélkül, pedig hogy fájtak a szavai, oh megint mit csinálok, miért nem tudom uralni az érzelmeim.- Nyílván rossz ötlet bármi ilyesmit elkezdeni.- pedig szeretem  a rossz ötleteket.
-Igen valóban nem jó ötlet bármi ilyesmi.-válaszolta, lehet hogy csak képzeltem, de biztos vagyok benne hogy sokkal közelebb volt az arcomhoz.

Itt van. Jó volt? Csak jobb lesz;)
Úgyis tudod:) Nem? ☆♡ xoxo:)