A sötétség szíve

A döntés.

Fájdalmasan keltem ki az ágyamból.
De hogyan is kerültem ide??

Amikor lábra álltam éreztem egy kis fájdalmat, de nem olyan veszélyes a dolog.

Délután 2 óra volt. Felvettem egy sztreccset, meg egy a combom közepéig érő felsőt.

Lementem a konyhába, egy levelet találtam az asztalon.

"Gyere a raktárba. Beszélnünk kell."

Tudtam, hogy apám írta. Felkaptam a kocsikulcsom, bezártam magam mögött az ajtót és beültem az autómba.

Sajnos most nem a kedvenc zeném ment. :( Nincs értelme az életemnek.

Az épület elé érve lassítottam, behajtottam az udvarra, a hátsó bejárat felé hajtottam. Majd leparkoltam.

Kiszáltam a kocsiból. Bementem az ajtón. Picit hideg van itt...

-Helló!- köszöntem a fiúknak.
-Főnök.-biccentettek.
-Mi a helyzet?-sétáltam oda.
-Semmi. A szokásos csak. Hallottuk mi történt. Minden rendben?- válaszolt az egyik.
-Aham. Semmi bajom.-mosolyogtam.
-Örülünk. Már vár. Az irodájában megtalálod.- utalt apámra.
-Tudtok valamit? Ideges?-tettem fel a kérdéseim.
-Sajnos semmit.-rázta a fejét.
-Hú. Akkor mentem. Jó munkát.

Sétáltam majd elértem az ajtóig, nem kopogtam, sosem szoktam.

-Itt vagyok.-toppantam be az ajtón, majd ültem le egy székbe az apámmal szemben.
-Látom.Hogy hívják?-tette fel a kérdést.
-Nem tudom. Képzeld nem ismerkedni mentünk.-nem akartam neki elmondani.
-Hogy hívják!!!!?-ordított.
-Mondtam már, nem tudom.-nyugodt voltam.

Nagyot sóhajtott. Majd folytatta.
-El fogsz innen költözni eldöntöttem.
-Mi?- pislogtam
-Ahogy mondtam. Angliában vettem neked házat. Egy kis csendes, nyugodt környéken van.-remek mondhatom.
-Nem akarok menni!-jelentettem ki.
-Ki kérdezte, hogy te mit akarsz?- ilyen nincs...

-Oké. És mi lesz a munkám?-gondolom erre is tudja a választ.
-Ugyan az ami eddig. A barátomé volt a cég, csak a napokban meghallt. A fia pedig most végezte az egyetemet, azt se tudja hogy kell megfogni egy fegyvert. Te leszel az új főnök a fiú pedig majd a segéded lesz, ha majd tudd boldugulni akkor visszajöhetsz, ha szeretnél, ha meg nem akarja folytatni akkor ott kell maradnod és irányítani a dolgokat.

-És az itt lévő csapatommal mi lesz?- Mi lesz Joshal? Mi lesz Jackel? Ennyi lett volna?
-Őket majd én átveszem nem kell aggódni.-abban biztos vagyok.
-Mikor indulok?- azért ezt viszonylag fontos lehet tudni.
-Holnap. Repülővel mész, már autót is vettem neked, hogy legyen mivel közlekedned.-aha, milyen nagylelkű.
-Esetleg még valami?-tettem fel a kérdést.
-Nem majd mindent elmond neked Thomas, ő rég ott van, mindent tud.
-Miért nem ő vette át a vezetést?
-Nem akart ő lenni a főnök.-mindent értek.

-Rendben akkor mentem.-álltam fel a székből.

Bólintott, majd folytatta tovább amit csinált.

-Na mi a helyzet Főnök?- nem akarom itt hagyni ezt a csapatot.
-Semmi jó. Holnap elutazom Angliába.- annyira hiányozni fognak.
-Nee... Ne hagyj itt bennünket.-szomorodott el.
-Jövök amilyen gyakran tudok.-öleltem meg, kicsit meglepődött, de aztán visszaölelt.

-Legyetek jók! És vigyázatok magatokra.-mondtam nekik búcsúzásképp.
-Te is Főnök...

Utoljára elhagytam ezt az épületet.
A kocsim felé sétáltam, beültem, majd csörgött a telefonom, Josh keresett.

-Szia. Jól vagy?- kérdezte.
-Szia. Nem is tudom... A helyzet az Josh...-nagy levegőt vettem.- El kell mennem. Apám elküldött Angliába, egy ott lévő maffiát fogok vezetni.
-Mikor mész?-olyan szomorú volt, de én is.
-Holnap...-válaszoltam halkan.
-Akkor már nem fogunk találkozni.
-Sajnálom.