A sötétség szíve

Elrabolva

-Már mész is?- néztem fel Chrisre miközben a kabátját vette fel.

-Igen, még van egy kis dolgom a városban, utána pedig megyek én is haza.

-Rendben, akkor otthon találkozunk.- mosolyogtam rá.

-Vigyázz magadra.-mondta búcsúzóul miután megcsókolt.

-Te is.

Miután befejeztem a papírmunkát, én is felvettem a kabátom és elindultam haza.

Nagyjából az út felénél járhattam, amikor észrevettem, hogy követ egy fekete mercedes, de nem tudtam eldönteni, hogy Chris bízta meg az egyik emberünket, hogy kövessen, vagy a másik mafiából követ valaki. Fel kellenne hívjam Christ, de nem akarom zavarni.

Egy piros lámpánál megállva, mégis úgy döntöttem, hogy felhívom Christ, aki fel is vette szinte azonnal.

-Ennyire hiányoztam?- kérdezte köszönésképp.

-Igen. Figyelj tudom, hogy aggódsz értem, meg ilyenek, de megmondhatod neki, hogy nem kell hazáig követnie, kicsit furán érzem magam.

-Kinek? Miről beszélsz?

- Ne tegyél úgy mintha nem tudnád, 10-15 perce követ egy fekete mercedes.

-Lisa én nem kértem meg senkit hogy kövessen téged.

-A francba.-mondtam miközben elindultam, mert átváltott a lámpa.

-Azt akarod nekem mondani, hogy 15 perce követ valaki és te csak most szólsz?-kérdezte hirtelen mérgesen.

-Azt hittem te kértél meg rá valakit.- feleltem miközben letértem jobbra, s figyeltem a tükörból, hogy letér e ő is, és persze letért.

-Hol vagy most?

-Nem tudom.

-Mi az hogy nem tudod?- akadt ki mégjobban.

-Letértem a főútról jobbra egy mellék utcába, hogy lássam ő is letér e.-feleltem

-Ezzel most nagyon sokat segítettél.

-Miért te hol vagy?- vontam kérdőre.

-Úton érted. Csak ne állj meg sehol rendben, nem olyan nagy az a város megtalálak.

-Rendben.

A következő utcánál balra kanyarodtam, és kicsit jobban a gázra léptem, ez az út pont visszavisz a főútra.

-Chiris?

-Igen?

-Át kell érnem mielőtt átvált a lámpa.

-Ne csinálj hülyeséget szépen kérlek.

-Muszáj.

-Lisa lassíts le, hallom hogy egyre gyorsabban mész. Mennyinél jársz 100?

-Csak 90, de lehet kell a 100 sőt...van még az utca végéig egy kilóméter és van 15 másodpercem átérni.

-Ne csináld öngyilkosság!-emelte fel a hangját.

-Muszáj.

-Lisa ne!

-Szeretlek Chris. -a mutató már lassan a 130-at karcolta, már csak egy kicsi kell, mindjárt megvan.

-Én is szeretlek , de kérlek ne...

A mondat végét sajnos nem hallottam, mert amint kiértem az útkerszteződésbe egy másik autó belém jött, s hirtelen kezdett minden túl gyorsan történni. Az autó megpördült, a másik irányból is nekem jött valaki. Az autó felborult, a törött üvegszilánkok belemélyedtek a bőrömbe. Próbáltam kiszállni, de nem ment, egyre inkább csak kezdtem elfáradni, feladtam.