A sötétség szíve

Meglepetés

Minden szépen alakult a céggel. Tom is felépült lassan, az adósságok visszafizetődtek, a cég virágzik. Nath is szépen fejlődik bár, még sok mindent kell tanulnia, de idővel belejön.

Tom és az én kapcsolatom, a csók óta változatos. Azóta nem is történt köztünk semmi. Bár érezhető, hogy van valami köztünk, mégsem engedünk a kísértésnek, nem szabad.
Mi ezt nem engedhetjük meg magunknak, nem csak egymást sodornánk veszélybe.

-Szia.-vettem fel a telefonom első csengésre, és nem is tudtam ki telefonál, mert nem is néztem meg.
-Remélem ki tudsz menni a reptérre. -halottam apám hangját.
-Miért is? Kit várunk?- kérdeztem.
-Valaki nem bírta tovább nélküled, én mondtam neki hogy nem kell elmennie, mert minden rendben, de azt felelte, hogy márpedig ő megy.
- És már elindult?-tettem fel a kérdést.
-Igen kb 1 óra és ott lesz.-felelte komolyan.
-Ki az?-tettem fel kérdésem.
-Majd meglátod. Nem tudom hogy fogod fogadni, de remélem nem lesz baj veletek.-rossz érzésem van...
-Oké, lassan indulok.
-Rendben. Még valami...-ilyen sem volt még - Lisa, büszke vagyok rád.
-Köszönöm. Jól érzed magad? Sosem mondtad...
- Igen. Csak gondoltam, elmondom mielőtt...-itt elhallgatott.
-Mi előtt apa?- Ezt is rég mondtam neki utoljára talán 10 évesen, azt hiszem...
-Rég mondtad így...le kell tennem. Szia.- köszönt el, kikerülve a választ.
- Szia.

Összeszedtem a cuccaim, a kocsi kulcsot, és elhagytam az irodát.
- Hová főnök?- kérdezte Tom.
-A reptérre.- feleltem röviden.
- Kit várunk?
-Azt még én sem tudom.- nevettem.

-Lisaa!-kiáltott utánam Nath ő nem szólít főnöknek mert, hivatalosan nem az alkalmazottam.
- Nath ne most! Zaklass valaki mást a kérdéseiddel, sietek.

Elhagytam az épületet, beültem az autómba, nem sokkal később pedig elhagytam a raktár területét.
A zene szokás szerint a kedvencem, volt, és max hangerőn nincs is értelme, és tulajdonképpen ha hosszútávon egy ilyen autóval az ember 100 alatt vezet, nincs is értelme.

A sebesség lesz egyszer a vesztem. 10 perccel korábban értem a repülőtérre.
Leálítottam a motort, kiszáltam az autóból, és nekidőltem a motorháztetőnek, feltettem a napszemüveget, beletúrtam a hajamba, hogy legyen kicsit kócosabb.

Úgy vártam, míg egyszer csak megláttam leszálni a repülőnket. Miután megállt a gép, ismét teljes csend lett.

Először megpillantottam a két pilótát, majd aztán lejött a gépről...

Jack. Barna haja borzosan állt, egy fekete rövidujjú pólót viselet fehér "Bad" felirattal egy sima szürke farmerral, egy fekete tornacipővel, egy napszemüveg is volt rajta, és persze egy darab szürke bőrönd.

Mikor lett belőle ilyen jó pasi? Amikor megismertem, olyan más volt.
Akkor is jól nézett ki, a ruhatára azóta sokat változott, kicsit izmosabb...jó nagyon.

Nem vagyok benne biztos, nem láttam, de szerintem ő is ugyan azt a végigmérést csinálta rajtam, amit én az előbb...

Lassan közeledett felém, kicsit bizonytalannak láttam, de aztán végül megöleltük egymást.

-Szia. Jó látni téged.
-Szia Lisa. Már hiányoztál, lassan 1 hónapja...
-Tedd be a bőröndöd, bemutatlak a többieknek.
-Oké.

Miután beültünk az autóban Jack egyből bekapcsolta az övet.
-Biztosra akarsz menni?- mosolyogtam rá.
-Igen. Nem szeretnék meghallni. Te meg ez a Lamborghini akkor gyanús volt amikor megláttam...-nem vártam mást.
- Igen. Akkor gondolom meg szeretnéd tudni milyen gyorsan megy. Nem? -tettem fel neki a kérdést, majd beindítottam a motort.
-Van más választásom?- nézett rám a nagy szemeivel.
- Nincs.- nevettem ki- Majd megpróbálok 110 alatt maradni.-kacsintottam rá, miközben kikanyarodtunk a reptérről.
-Egyáltalán nem vicces. Lisa hallod!- a szeme köztem és a sebességmérő között váltakozott, pedig még csak 90-nél jártunk.- Lisa! Lassíts már!!! Meg akarsz ölni? Lisa 100 fölött vagyunk... Légyszíves.