Lisa veszèlyesen él. Minden tőle telhetőt megtesz annak érdekében,hogy nyugodt élete legyen, már amennyire nyugodt lehet az ember ha egy maffiát vezet.
Ès a titkok? A ki nem mondott gondolatok, a meg nem osztott érzelmek, amelyeket lehet mások...
Reggel 8 kor ébredtem meg.Josh már rég elment. Kiszáltam ebből a kényelmes ágyból,majd a fürdő felé vettem az irányt.
Miután itt végeztem vissza mentem a szobába, kinyitottam a szekrényt és még néztem milyen cuccaim vannak itt. Igazából találtam három felsőt és két nadrágot (egy hosszú meg egy rövid) egy majót meg szoknyát. Úgy latszik mindenre fel vagyok készülve. Mivel nagyon meleg volt először felvettem a rövidnadrágot egy felsővel. De nem nagyon tetszett ezért levettem, majd felvettem a szoknyát a egy fekete felsővel. A tükörben láttam, hogy a lőtt seb a combomnál, nem is látszik anyira,ezért tettem rá egy kis alapozót,hogy véglegesen tűnjön el.
Mindjárt jobb volt.Húztam egy tusvonalat, egy kis szempillaspirált is tettem, hogy nézek ki valahogy.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Bezártam magam mögött az ajtót, beültem a BMW-be majd elindultam a raktár felé.Mikor megerkeztem furcsa vagy nem de kiszáltam az autóból.
Jack is épp akkor ért oda.
-Napsütéses jóreggelt!-köszöntem neki -Khm...Neked is.Szia.-meglepődött -Fura vagy. Na mindegy ma pakolgatni fogunk a raktárban, és este megyek és átveszem a csomagot,ismét egy veszélyes alaktól,te pedig a távolból fogsz figyelni, és ha jelzek vagy ha úgy látod gond van akkor közbeléphetsz.Előbb nem.Értve? -Igen értem.
A nap kellemesen telt amíg el nem érkezett az idő. Beültünk a kocsiba majd elindultunk.
-Félsz?-kérdezte Jack. -Nem szeretem ezt csinálni de muszáj.
Kiraktam őt két utcával előbb,aztán én elmentem a helyes utcába. Leparkoltam.Az alak már ott volt,az órámra néztem még volt két perc a megbeszélt időpontig.Megnéztem hogy van e nálam pénz,és bizony volt.
-Szép estét!-köszöntem udvariasan. -Neked is cica.-már utálom. -Nos én csak a csomogért jöttem. -Persze, ezt mindjárt gondoltam, de nem veszélyes egy ilyen kislánynak ez az üzleti kör?-kérdezte mosolyogva. -Nem- sétálok közelebb hozzá. -Te tudod. -Kérem a cuccot!-mondtam parancsoló hangon. -Tudod az nincs itt,fent van a szobában...Nem az utcán fogjuk lerendezni-mosolygott,nem tettszik ez nekem. -Akkor hozza le a csomagot,mert én nem megyek fel! -Félsz?-kérdezte suttogva -Nekem azt mondták hogy ide kell jönnöm,nem azt,hogy a lakásra-vitatkoztam,közben Jack tünt fel a másik oldalt. -Rendben várj itt mindjárt jövök.
Mikor látta, hogy elment Jack már szaladt is hozzám. -Minden rendbe?Mehetünk?-érdeklődött. -Nem sajnos nem,felment a csomagért.Kerülj, sétálj el innen most azonnal menj egy utcát, fordulj meg a másik oldalra és gyere vissza. -Tessék?-értetlenkedett. -Csináld amit mondtam.Menj!- és azzal ment.
Egy másik srác jött le,fiatalabb volt mint az előző hirtelen emelte fel a kezét, én ösztönösen utána nyúltam.
-Látom jók a reflexeid.-dícsért meg. -Látom bunkó vagy. -Látom egyedül vagy. -Látom nem valami bő a szókincsed.
Hirtelen sokan lettünk bővült a csapat,még két kevésbé szimpatikus sráccal.
Nem tetszik ez nekem...Jack nem volt sehol. Körbeálltak.Nem tudtam csinálni semmit.Valami csattant én pedig már nem voltam az eszméletemnél.
Nem láttam semmit.Egy szemkötő volt a szememen...
-Hová visztek?-kérdeztem magabiztosan,nem féltem. -Majd meglátod.-tárgyilagos volt.
Elraboltak.Tudtam mit kell tennem. Figyeltem a körülményeket. Az út elég hosszan egyenes volt és nem kanyarodtunk semmere. 2 perc múlva,jött egy bal,aztán egy jobb kanyar. Ismét tiszta szakasz következett, majd egy bal kanyart követően, ismét hosszabb egyenes szakasz volt.
A hangok kívülről másak lettek,tehát már nem vagyunk aszfaltos területen. Az erdőt nem ismertem annyira de tény hogy kanyarodtunk eleget,majd megállt az autó. Kinyitották az ajtót, majd mikor a lábam a talajt érte, biztos voltam benne, hogy egy erdőben vagyunk.
Egy házba mentünk be. Nekem ugyan be volt kötve a szemem, de próbáltam memorizálni a dolgokat.
-Gyere kislány, ha jó leszel nem fog gond adódni.
Mentünk lefelé egy lépcsőn 40 lépcsőfok volt, megszámoltam. Kinyitott egy ajtót,majd miután bementünk, kulcsra is zárta. Nem halatszott semmi.Biztos hangszigetelt.
-Ez a szoba...-kezdett volna bele. -Hangszigetelt,így akármennyire orditok nem fog hallatszani.-fejeztem be a mondatát. -Okos vagy...Kár lenne ha meghalnál. -Valóban,viszont úgysem fogsz megölni...még. -Miből gondolod?-kérdezte. -Ha annyira a halálom akarnád,az utcán már megöltél volna.Nem vesztegetted hiába az időd,hogy idehozz. -Mint mondtam, okos vagy, sőt.
Elkezdett húzni, majd lelökött, egy ágyra. Világossá vált, a következő percek eseménye. A kezem hirtelen kibilincselte.
-Leveszem rólad a szemkötőt,mert szeretném látni a szemedben a fájdalmat,és a félelmet.-beteges. -De egy pszichopata vagy.-közöltem nyugodtan.
Levette rólam a szemkötőt.Láttam az arcát,Ő volt az aki lejött,miután a másik felment. Ismét elmagyaráztam.
-Jaj látom útközben gyarapodott a szókincsed. -Látom felismersz.-mosolygott.
Nem válaszoltam, inkább magamra pillantottam. Még minden rendben volt, a ruhám illetően.
Ajkam felé közeledett, mire ahogy, csak tudtam elfordítottam a fejem. Erőszakosan visszatette a normális pozícióba, majd ismét közeledett, én annyira összeszorítottam a szám, amennyire csak tudtam.Negyed centi sem volt köztünk.
Ő megszorította az oldalam, amit nagy morgással díjaztam de nem nyitottam széjjel a szám. Majd a kezével a bokámtól a térdemig végigsimított. Ezt már egész másképp reagálta le a testem, mert ez nem fájdalomérzet volt. Így a szám résnyire szétnyílt. Ő meg ezt kihasználva, máris csókolt.
Nem lesz ennek így jó vége. Ha az ember egy másik személyre gondol, mint akivel valójában van, akkor képes akarata ellenére is cselekedni.
Joshon kezdtem el gondolkodni, hogy vajon mit csinált ma, és hogy elindult -e már visszafelé a városba. Milyen állapotban lesz ha megtudja, hogy elraboltak. Mi lesz Jackel ezek után?
Tehát mint mondtam elkalandoztam és azt vettem észre, hogy már régóta smárolok ezzel az idegennel, akaratom ellenére mint mondtam.
-Nem is tudtam,hogy ennyire bejövök cica!?-szólt hirtelen. -Nem!-tagadtam le,mert ez volt az igazság. -Persze.-mosolygott -A nevedet sem tudom! -Elárulom...-közelebb hajolt - nem is fogod megtudni-suttogta.
-Viszont most kicsit magadra hagylak, hogy gondolkodj...
Ki is ment a szobából...Én pedig egyedül maradtam a szobában. Azon gondolkodtam,hogy hol lehet a telefonom. Mivel táska nem volt nálam...Rá kellett jönnöm, hogy bizony az autóban maradt, ami nagy szívás...
Helló:) Itt egy új rész... vagyis volt... Hamarosan jön a következő:) Addigis ezzel kell beérni.
